Szabó Tünde: Teljesen visszaszorulóban van a doppingszerek használata

2019.06.18. 16:21

Minden korábbinál átfogóbb az együttműködés a nemzeti doppingellenes szervezetek és a nyomozó hatóságok között a tiltott teljesítményfokozók visszaszorítása érdekében. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára, dr. Szabó Tünde az Origónak elmondta, a magyar kormány egyértelművé tette: a sportot stratégiai ágazatként kezeli, ugyanakkor csakis a tiszta sportban hisz, amelynek a zéró tolerancia az alapfeltétele.

Államtitkár asszony, évek óta úgymond – szerencsére – kívülről figyeljük a Doppingellenes Világügynökség (WADA) környékén zajló komoly konfliktusokat, az ezek rendezésére tett erőfeszítéseket, miközben Magyarországon nagyon úgy tűnik, sikerült megfelelő mederbe terelni a doppingellenes küzdelmet. Nemrég egy konferencia erejéig magas rangú WADA-tisztviselők jártak nálunk: ők is megfelelőnek tartják a hazai rendszert?

Teljes mértékben! Jó volt hallani, mennyire rendkívüli mértékben elismerik mindazt, amit Magyarország tett ezen a téren az elmúlt tizenöt esztendőben, az athéni olimpia után, de különösen 2010 óta, amikor minden addiginál szigorúbb szabályozást vezetett be ez a kormányzat. Mint ahogy büszkén hallgattuk a Magyar Antidopping Csoport professzionalizmusának méltatását is: ez a csapat valóban egyike a legelismertebbeknek az egész világon.

Forrás: Emmi

Ön is felszólalt a konferencián, és a magyar állam szerepét mutatta be a küldötteknek. Mekkora ez? Nevezhetjük főszerepnek?

A kormányzati közreműködés négy nagy területre összpontosít: ezek a szabályozás, a finanszírozás, a helyes gyakorlat, valamint a felvilágosítás és együttműködés tevékenysége. Mindez természetesen kiemelt szerep, ugyanakkor az igazán fontos szereplők azok, akik magát a sportot csinálják: a versenyzők, felkészítőik, az őket támogató egészségügyi stáb, valamint a sport tisztaságán őrködő ellenőri csapat. Úgy gondolom, az elmúlt időszakban számtalan pozitív fejleménynek lehettünk szemtanúi, teljesen visszaszorulóban van a tiltott szerek használata. 

Ebben mekkora része van a szigorodó szabályozásnak?

Mindenképp kiemelendő, hogy Magyarország – több EU-tagállamhoz hasonlóan – a Büntetőtörvénykönyvbe emelte a doppingolás, illetve a doppingszer előállításának és terjesztésének büntethetőségét. Ez nem túl sok országban van így, ám én úgy gondolom, a tiltott teljesítményfokozók olyan súlyos fertőzést jelenthetnek, amelyek ellen csakis a legkeményebb módszerekkel lehet eséllyel felvenni a harcot. Komoly visszatartó erő, hogy aki tiltott szerhez nyúl, az rendőrségi nyomozást, bírósági eljárást és akár három, börtönben eltöltendő letöltendő évet kockáztat. Ez a kormány egyértelművé tette: a sportot stratégiai ágazatként kezeli, ugyanakkor csakis a tiszta sportban hisz, amelynek a zéró tolerancia az alapfeltétele. Ennek megfelelően az évente frissített WADA-tiltólistát kormányhatározatként is kihirdetjük a közlönyben, ami szintén demonstrálja az elveink komolyságát.

Forrás: MTI/Kovács Tamás

Ugyanakkor azt is tudjuk, a háborúhoz is három dolog kellett – így a doppingellenes harc esetében is fontos a pénz: e tekintetben milyen erőforrásokra számíthatnak a „fronton" küzdők?

A kormányzat a központi költségvetésből évi 405 millió forinttal támogatja a Magyar Antidopping Csoport működését, mely összeg évi 1500 mintavétel fedezetéül is szolgál – de természetesen ebből a prevenciós programokra is jut. Ugyanakkor a tiltott szerek elleni harc ennél jóval nagyobb forrásra támaszkodhat, hiszen a sportszövetségek – többek között a sportállamtitkárság ösztönzésére – maguk is futtatnak doppingellenes programokat, külön ellenőrzéseket rendelnek. Emellett a hazánkban rendezett kiemelt nemzetközi sporteseményeken is kötelezőek a mintavételek, amelyek jelentős finanszírozást igényelnek, erre pedig általában a rendezvények kormányzati támogatásából különíthetik el a fedezetet a honi szervezők.

Milyen rálátásuk van a frontvonalra? Mennyire tudják ellenőrizni, hogy valóban megfelelően hasznosulnak-e a kormányzati források?

Egyfelől a sport államtitkárság ellenjegyzi a MACS által készített éves ellenőrzési tervet, másrészt a doppingellenes eljárást lefolytató bizottságokban szintén helyet kap egy-egy képviselőnk. Az elmúlt esztendők eredményeit látva mindenesetre bátran kijelenthetjük: a közös összefogásnak köszönhetően egy kiválóan működő rendszer állt fel, amelyben mindenki nagy elhivatottsággal és szakmai hozzáértéssel teszi a dolgát. Úgy gondolom, számottevő a tisztulás, a becsületesen készülő sportolók is elismerik, hogy megfelelően védjük az érdekeiket – ez talán még fontosabb is, mint bármilyen nemzetközi dicséret, ami persze szintén jólesik. Egy biztos: ha a szakma számára fontos, hogy a kormányzat akár jogszabályalkotás, akár finanszírozás, akár más módon lépjen a jelenlegi pozitív folyamatok fenntartása érdekében, akkor mi minden jogos kérésre igent mondunk, hiszen az imént említett elveinkből soha, semmilyen formában nem kívánunk engedni.

Tilosban járók ugyanakkor mindig voltak és lesznek – milyen retorzióra számíthat egy sportág, amelyben pozitív eset, esetek fordulnak elő?

Egy-egy doppingeset még nem jelent automatikus szankcionálást egy adott sportággal, az azt irányító szövetséggel szemben, az egyénekre kiszabott eltiltás sosem tekinthető kollektív büntetésnek. Ha azonban egy sportágban sorozatos pozitív esetek lennének, az egyértelműen kihatna az eredményességre, és ebből következőleg a központi pénzügyi támogatásra is. E kérdés kapcsán ismét érdemes megemlíteni, milyen fontos a BTK-besorolás, hiszen nem csupán egy szövetség fegyelmi bizottsága hivatott felderíteni egy-egy ügyet: a rendőrség bekapcsolódása, az általa lefolytatott hivatalos nyomozás teljesen feltárhatja, meddig ér az a bizonyos fertőzés. Szerencsére, a doppingellenes harc kapcsán nem itt, az egy-egy bűneset lezárásánál említeném elsődlegesen a hatékonyság szót, hanem épp a spektrum másik, kezdeti oldalán – a kimagasló színvonalú prevenciós programok sosem látott szélességű kört érnek el. A szövetségekkel, klubokkal együttműködésben az utánpótláskorú sportolók jelentős részét – igen lényeges módon a családjukat is bevonva – igen korán felvilágosítják a szakemberek arról, miért nem szabad a tiltott szerekhez nyúlni, és nem csupán morális, de sokkal inkább egészségügyi okokból.

Forrás: MTI/Mónus Márton

Ugyanakkor nap nap után szembesülünk, hogy a profi sportban milyen elképesztő módon élesedik a verseny, és az egyre keményebb munkával elérhető eredmények, illetve a sikerrel járó, folyamatosan emelkedő, sok esetben egy egész életet megalapozó pénzkeresetek bűvöletében a teljesítmény optimalizálása mindenekfeletti céllá vált. Ami akár, mondjuk így, az ingovány felé csábíthatja, terelheti a sportolót és a körülötte tevékenykedőket.

Tény, hogy amikor századmásodpercek vagy milliméterek döntenek győzelemről és vereségről, beleértve azt is, amikor ennyin múlik, hogy a labda befelé pattan-e a kapufáról, akkor a test és a lélek tökéletes felkészítése alapvetés, a tehetség csupán adottság, a siker esélyét hovatovább tudományosan kell maximalizálni. A konferencián külön részt szenteltem annak, hogy a sportállamtitkárság ezen a téren is igyekszik minden támogatást megadni a magyar sport szereplőinek. A sportdiagnosztikai laboratóriumok is számíthatnak a kormányzat segítségére, mint ahogy kiemelt finanszírozás jut a Testnevelési Egyetem égisze alatt működő Sport-táplálkozástudományi Központnak, amelynek egyértelmű küldetése a versenyzők eredményességének növelése az egészségük megőrzése mellett. Egészen lenyűgöző az a tudás, amely e központban felhalmozódott az idők során – úgy gondolom, ez az a terület, amelyet még egyáltalán nem aknázott ki kellőképpen a honi élsport és utánpótlássport, holott az elitversenyzők optimális táplálkozása ma valóban a siker egyik alapja. A központnak szánt kiemelt szerepkört az is jelzi, hogy folyamatban van a labor akkreditálása, amely egyébként már működik, de ha ősszel lezárul a folyamat, teljes jogosultsággal vizsgálhatja be a különféle táplálékkiegészítőket.

Végül azért mégiscsak említsük meg, hogy ön egyike azon kevés szereplőnek a legfelsőbb szinten, akinek olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes úszóként személyes tapasztalatai is voltak doppingellenőrzésről, táplálkozási módszerekről, és mindarról, amiről előadást tartott, illetve amiről eddig beszéltünk. Hogy látja, mennyire védettek a jelen sportolói, legalábbis azok, akik valóban tisztán kívánják elérni az eredményeiket?

Úgy gondolom, hogy a kormányzat a különböző szervekkel a lehető legtöbbet teszi az érdekükben, de a konferencián is hangsúlyoztam, hogy a párbeszéd, az egyeztetés minősége, tartalma állandóan javítható a fontos szereplők, így az állam, a doppingellenes ügynökség, a sportszövetségek és a rendőrség között. Fontos a közös gondolkodás, az állandó, kiszámítható és fenntartható finanszírozás, és hogy a képzés, a felvilágosítás még több sportolót – különösen a fiatalkorúakat – érjen el. 

Ám egykori élversenyzőként nem győzöm hangsúlyozni, mindeközben sosem téveszthetjük szem elől a sportolói jogok tiszteletben tartását és védelmét mind a vonatkozó szabályozás kialakítása, mind pedig a doppingellenes feladatok gyakorlati megvalósítása során.