Így még soha nem látta a magyar történelem viharos évtizedeit - könyvajánló

2019.07.03. 17:15

Egy sajátos prizmán, a karikatúrákon keresztül mutatja be a magyar történelem közel másfél évszázadát (1848-1989) az Országház Könyvkiadó által megjelentett, A magyar politikai karikatúra története – című kiadvány.

A magyar politikai karikatúra a 19. század végi születésétől kezdve fontos szerepet játszott a közélet és a politika mindennapjaiban. Még ha ez a szerep nem is mérhető könnyen, a politikai küzdelmeket vizuálisan megjeleníti, véleményt közvetít a hétköznapi élet mindennapos kérdéseiről – többek között ezt mutatja be, A magyar politikai karikatúra története című könyv, amelyet az Országház Könyvkiadó adott ki.

Több száz karikatúra és magyarázat

Mi volt a gúnyrajzok szerepe a különböző történeti időszakokban? Hogyan reagáltak a karikatúrák az éppen aktuális politikai kérdésekre, krízisekre, miként jelenítették meg a gazdasági, társadalmi, nemzetiségi és közéleti problémákat? Hogyan tűrték meg vagy használták ki a diktatórikus rendszerek a karikatúrákban megjelenített politikai humort? Ezekre a kérdésekre keresik a válaszokat szerzők: Hermann Róbert, Takács Róbert, Tamás Ágnes és Vörös Boldizsár. A kötet a szélesebb közönség számára is elérhető sajtótermékekben megjelent magyar politikai karikatúrák segítségével mutatja be az 1848 és 1989 közötti történelmünk nyugodtabb és viharosabb évtizedeit.

A magyar politikai karikatúra története című kiadvány több mint 250 karikatúra mellett magyarázó történeti tanulmányokat is tartalmaz, melyek segítségével nemcsak az alkotásokról, hanem azok készítőiről és közönségéről is képet kaphatunk. A humoros alkotásoknak, így a karikatúrának is számos funkciót tulajdonítanak a különböző tudományágak képviselői, de – a kortárs meggyőződéssel szemben – kiemelik azt, hogy nem biztos, hogy a célja a nevettetés, sokkal inkább valamilyen társadalmi-gazdasági problémából eredő feszültség levezetése.

Sajátos módon ismerhetjük meg a magyar történelem elmúlt több mint msfél évszázadát az Országház Könyvkiadó jóvoltábólForrás: Origo

A dualizmus ideje volt a virágkor

A politikai karikatúra, mely a nyilvánossághoz elsősorban a sajtótermékek hasábjaink jutahatott el, 1848 előtt Magyarországon nem vált tömegcikké. Ennek egyik oka a nem szabad sajtó, a másik a hazai litográfusok és a torzképeket közlő sajtótermékek hiánya volt. Hazánkban az 1860-as években kezdett el dolgozni az első olyan nagy munkabírású karikatúrista az élclapoknál, aki egyéni rajzolói stílussal rendelkezett. Jankó János körülbelül negyven éven keresztül rajzolt mindegyik politikai irányzathoz tartozó élclapnak a szerkesztők, olykor az olvasók által megfogalmazott megrendeléseknek megfelelően.

A technikai, rajztudás-és minőségbeli fejlődésen kívül az 1848 és később, a kortársak által Nagy Háborúnak nevezett első világháború közötti időszakban a legfeltűnőbb az élclapok számának gyors növekedése. A sokféleséget jól mutatja, hogy a dualizmus időszakában létezett antiszemita, vagy éppen a katolikus tanokat hirdető élclap is. Jelent meg kormánypárti vicclap, és jóval több ellenzéki színezetű. Érdekes módon az I. világháború vége és a Ludas Matyi megjelenése között látványos csökkent az élclapok népszerűsége Magyarországon. Mindennek a legfőbb oka az volt, hogy 1920 után sok művész elhagyta az országot, valamint megjelent a film és a rádió is.

Szórakoztató is egyben

Az Országház Könyvkiadó műve beszámol arról is, hogy a második világháború végétől néhány éven keresztül még jellemző volt, hogy többféle politikai irányzathoz tartozó sajtóorgánumokban láthattak napvilágot torzképek. Az 1950-es évek elejétől azonban egyeduralkodó vicclappá vált a Ludas Matyi számos ismert karikatúristával a soraiban (Kaján Tibor, Hegedűs István). Összességében a magyar történelem nyugodtabb és viharosabb évtizedeit (1848-1989) mutatja be a kötet képanyaga, bepillantást adva a kortársak véleményébe, máskor a propagandagépezet működésébe. A könyv egy nem szokványos, mégis talán tanulságos múltidézésre ad a felfedezés örömét sem nélkülöző, szórakoztató lehetőséget.