Könyvritkaság került a boltokba

2019.07.02. 11:24

A bethleni-konszolidáció csúcsán írt magyar parlamentarizmus történetet adott ki újra az Országház Könyvkiadó. A rendhagyó kiadványból megtudhatjuk, hogyan látták a hazai parlamenterizmus fejlődését és alakulását az 1920-as évek közepén.

A Balla Antal által szerkesztett – és részben írt – A magyar országgyűlés története 1867–1927 című kötet 1927-ben jelent meg először azzal a céllal, hogy pusztán történelmi, szakmai szempontok alapján mutassa be a modern magyar országgyűlés, a magyar parlamentarizmus történetét. Demonstrálni akarta, hogy a Bethlen-korszak parlamentje legitim jogutóda a dualizmus kori magyar parlamentnek, s szerves része az ezeréves magyar alkotmányfejlődésnek.

Az Országház Könyvkiadó, Az országgyűlés emlékei című könyvsorozatának második kötetében szöveghű formában teszi közzé Balla Antal immár ritkán hozzáférhető munkáját. A kötet elé Szalai Miklós történész írt bevezető tanulmányt, amely segít a korabeli szöveg értelmezésében, valamint bemutatja azt a politikai hátteret is, amelyben a munka annak idején megjelent.

Balla: Súlyos és felelősségteljes munka

„A magyar országgyűlés hatvan esztendejének megírásával igen súlyos és felelősségteljes munkát vállaltunk. A hivatásos történetírók azt vetik majd a szemünkre, hogy ez a mű nem lehet tárgyilagos, mert hiányzik még az a bizonyos történeti távlat, amely a közelmúlt és a jelen eseményeinek megítéléséhez szükséges. Ebben az ellenvetésben sok igazság van" – mindezt az 1927-ben elsőként megjelent mű előszavában olvashatjuk.

Balla Antal arról is írt, hogy „a közelmúlt még eleven; azok a nagy események, amelyeket ez a nemzedék átélt, mint a világháború és a forradalmak, belehullámzanak a mai politikai életbe, befolyásolják többé-kevésbbé mindnyájunk sorsát. És mégis vállaltuk, abban a meggyőződésben, hogy munkánk nem volt felesleges vagy hiábavaló. A jelent nem lehet megérteni a közelmúlt nélkül és a jelenre, ha nem ismerjük jól azokat a múltból származó alkotó elemeit, amelyekből összetevődött, lehetetlenség a biztos jövőt felépíteni.

Nincsenek szenzációk

Balló bő 90 évvel ezelőtt leszögezte, „teljes erőnkből arra törekedtünk, hogy az emberileg lehetséges legszigorúbb tárgyilagossággal s elfogulatlansággal, minden pártpolitikai szempontot kiküszöbölve, írjuk meg a magyar politikai élet hatvan esztendejének történetét. Az olvasónak nem kedveskedünk sem szenzációkkal, sem kulisszatitkokkal. Semmi sem lett volna könnyebb, mint megtömni ezt a könyvet érdekességekkel, közszereplők féltve rejtegetett intimitásaival vagy a politikai boszorkánykonyha titkaival. Mi mást akartunk: be akartuk mutatni az intelligens magyar olvasóközönségnek a magyar politikai életet mozgató erőket, a hatásokat, ellenhatásokat, amelyek kialakították a jelent, bemutatjuk a közszereplőket erényeikkel, hibáikkal együtt, szépítés és torzítás nélkül".

Egy könyvritkaságot jelentetett meg újra az Országház KönyvkiadóForrás: Origo

„A fennkölt szellemű XIII. Leó pápa a vatikáni levéltár megnyitásakor azt mondotta a kutatóknak, hogy semmit el ne hallgassanak és mindent nyilvánosságra hozzanak, akár kedvező az a pápaságra, akár nem, mert nemcsak az hazudik, – mondotta, – aki az igazságot megmásítja, hanem az is, aki az igazságot elhallgatja. Mi is ezt valljuk; ezért nem hallgattunk el egyetlen igazságot sem, ha az a jelen megértéséhez szükséges; viszont feleslegesnek tartottuk megbolygatni olyan dolgokat, amelyek kívül esnek a magasabb történetírói szempont határán. Minthogy egyikünk sem tartozik szorosan egy politikai párthoz sem, a pártokat, politikai csoportokat úgy vesszük szemügyre, mint a semleges haditudósítók szokták a szembenálló ellenfeleket: sem barátaink, sem ellenségeink nincsenek"– írta Balla.

Időszerűség

„Ennek a könyvnek másik célja még bemutatni a parlamentárizmus intézményét összes előnyeivel s tagadhatatlan fogyatkozásaival együtt. Nincs ma időszerűbb kérdés, mint a parlamentárizmus kérdése. A szélső konzervativek, a bolsevisták és az olasz fascismus hivei azt hirdetik, hogy a népparlament ma már nem felel meg az idők követelményeinek; fecsegő testület s egyik feleslegessé vált hagyatéka a szerintük végleg letűnt liberális korszaknak – vetette papírra ezeket a sorokat 1927-ben a grandiózus mű szerzője.

Balla Antalon kívül az egész könyv szerzőgárdájának összeállítása is azt sejteti, hogy nem annyira történelmi szakmunkáról van szó, hanem az akkori magyar kormánynak az ország törekvéseit, helyzetét a hazai művelt nagyközönségnek és a nemzetközi közvéleménynek bemutató reprezentatív, népszerű műről. nemcsak balla nem volt hivatásos történész, hanem a kötet többi szerzője sem, hanem inkább újságírók és politikusok. Éppen emiatt az egész mű nemcsak azt mutatja meg nekünk, hogyan is alakult az 19867-1927-es időszak parlamentarizmusa, hanem, hogyan is gondolkodtak a közélet aktív résztvevői arról a korszakról az 1920-as évek végi Magyarországon.