Aprócska szarvas született a budapesti állatkertben

Újabb muntyákszarvas született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A legifjabb kis szarvas márjlátható a kifutóban, anyja féltő gondoskodással veszi körül. 

A kicsi március legvégén született, és bár egy ideig a közönség nem sokat láthatott belőle, hiszen a nap legnagyobb részében rejtekhelyén pihent, már jó ideje elég fejlett ahhoz, hogy látogatók is jól láthassák. Lassanként már a foltjai is eltűnnek, de ahhoz még nem elég bátor, hogy a kifutó jobb oldali részébe átmerészkedjen: itt ugyanis óriásteknősök is laknak, és tőlük még tart egy kicsit.

A gondos anya nagy szeretettel veszi körül a kicsit, amint ez a róluk készült rövid felvételen is látható.

A főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában őshonos muntyákszarvasok a szarvasfélék családjának viszonylag kisebb testű képviselői. A természettudósok összesen 12 fajukat különböztetik meg, amelyek közül az Állatkertünkben is látható kínai muntyákszarvas főként

Kína Kanszu és Jünnan tartományaiban, valamint Tajvanon őshonos.

Emellett azonban az ember által betelepített állományai megtalálhatók több nyugat-európai országban, így Belgiumban, Hollandiában, az Egyesült Királyság egyes vidékein főként Angliában és Wales-ben, sőt még Írországban is. Ez utóbbi országokban az elvadult muntyák állományok már problémákat is okoznak, ezért tartásukat jogszabályokkal korlátozzák. A korlátozás célja, hogy megelőzzék az állatok esetleges kiszabadulását, ami tovább növelné a már amúgy is nehézséget jelentő elvadult állományok nagyságát. Magyarországon és a környező országokban azonban nincsenek ilyen problémák.

A Fővárosi Állat- és Növénykert már a múltban is többször foglalkozott kínai muntyákszarvasokkal, legújabban 2014-ben fogtak bele ismét a tartásukba. Az akkor érkezett tenyészállatok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az első utód 2015-ben született és azóta folyamatosan érkeznek az utódok, így

a most cseperedő gida sorrendben a tizedik.

Arról szakmai körökben is megoszlanak a vélemények, hogy a muntyákszarvasok utódját borjúnak, vagy gidának kellene inkább hívni. A nagyobb termetű szarvasok utódait általában borjúnak szokták nevezni (mint a szarvasmarhánál), de például a szintén a szarvasfélék közé tartozó, ám kisebb termetű őzek esetében a gida szót használjuk (mint a kecskéknél). Tekintettel arra, hogy a muntyákszarvasok még az őzeknél is kisebbre nőnek, itt is a gida szó tűnik helyesebbnek, bár a borjú megnevezést sem tekinthetjük hibásnak.

A felnőtt állat mindössze 95 centiméter hosszú, 50 centiméter marmagas

és mint egy 10-18 kilogramm testtömegű. A hímeknek kis agancsa van, de ez alig 10 centiméteres vagy ennél is kisebb.