Karácsony tapasztalatlansága Zugló után Budapestet is tönkretenné

2019.07.23. 10:52

A kifejezetten alacsony választói érdeklődés mellett zajló fővárosi előválasztásokból Karácsony Gergely került ki győztesen, aki ezáltal a budapesti baloldal régi-új kampányarcává vált.

Ugyan a baloldal háziversenye nem érte el a legfőbb célkitűzését, hogy ősszel csak egyetlen ellenzéki kihívója legyen a jelenleg regnáló főpolgármesternek (jelen állás szerint három balliberális jelölt indul Tarlós Istvánnal szemben), de megállapítható, hogy a zuglói polgármester mögött sorakozott fel a legtöbb ellenzéki erő, így indokolt körüljárni az alábbi kérdéseket, hogy teljes képet kaphassunk a félig-meddig összefogott baloldal főpolgármester-aspiránsáról:

  1. Vajon Karácsony Gergely az eddigi politikai pályafutása során következetesen kitartott elvei mellett, illetve a mandátumából fakadó kötelezettségei teljesítését tekintette elsődlegesnek, vagy fontosabb volt számára a saját politikai karrierjének építése, akár az előbbi tényezők rovására is?
  2. Hogyan értékelhető a „zuglói modell", vagyis Karácsony elmúlt években kifejtett városvezetői tevékenysége?
  3. Mi lenne Karácsony Gergely valódi célja a főpolgármesterséggel?

Elvek kontra karrierépítés

Karácsony Gergely az eddigi munkássága során már több politikai pártban is megfordult és több – egymással nehezen összeegyeztethető – szerepet is felvett. Politikai karrierjét a kétezres években a Gyurcsány-érában kezdte: a kormányzati koordinációért felelős SZDSZ-es államtitkár, Horn Gábor szaktanácsadójaként tevékenykedett. Ezáltal a rendszerváltozás utáni magyar politikai élet legelutasítottabb kormányának nyújtott segítséget, elsődleges feladatának érezve Gyurcsány Ferenc hatalmon tartását, és lándzsát törve a balliberális politikai oldal mellett. 2009-re azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP, illetve a szocialistákat akkor már csak kívülről támogató SZDSZ csillaga leáldozóban van, így Karácsony Gergelynek új politikai otthon után kellett néznie, amelyet meg is talált az LMP-ben.

Első látásra talán különösnek tűnhet, hogy egy olyan politikai formáció tagja lett Karácsony, amely többek között a „régi baloldallal" szemben határozta meg magát, és annak megreformálására jött létre (egyértelműen elutasítva a gyurcsányi politizálást, melynek Karácsony Gergely is aktív résztvevője volt), ám nem ez tekinthető az utolsó alkalomnak, amikor a jelenlegi zuglói polgármester rugalmasan kezelte politikai hovatartozását. Ezt követően egészen 2013-ig a zöldpárt frakcióvezető-helyetteseként hirdette a politikai megújulást és a 2010 előtti baloldallal való szembehelyezkedést, hogy aztán a Párbeszéd megalapításával Gyurcsány Ferenc régi szövetségese, Bajnai Gordon mellett köthessen ki. 2014-ben Karácsony – korábbi LMP-s pályafutásának ellentmondva, ám Gyurcsányhoz köthető múltjával összhangban – már nem kifogásolta, hogy többek között az MSZP és a DK támogatásával választották meg Zugló polgármesterévé, ám a kerület sorsát szemmel láthatóan nem tekinti szívügyének, hiszen készséggel elvállalta a szocialisták felkérését, hogy a 2018-as országgyűlési választásokon kormányfőjelölt legyen, majd nem sokkal később főpolgármester-jelölt.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy e sajátos politikai életútból milyen következtetéseket szűrhetünk le? Egyrészt megállapítható, hogy Karácsony Gergely számára mindig is a politikai reflektorfény, a gyors előrejutás és a pozíciószerzés volt az elsődleges fontosságú, melyekhez képest sokadlagos szerepet töltött be az értékalapú, érdemi politizálás: személyes ambícióinak rendszeresen alárendelte a politikai következetességet, és ha a karrierépítési tervei úgy kívánták, nyomban elárulta társait. E gondolkodásmódnak egyenes következménye, hogy Karácsony a megválasztott tisztségéből eredő kötelezettségeinek sem hajlandó eleget tenni: a Fővárosi Közgyűlés üléseitől rendszeresen távol tartja magát, Zuglót pedig a pénzügyi csőd szélére sodorta, miközben saját személye népszerűsítésére mindig akad kapacitása. Másrészt Karácsony Gergely pályafutása a legjelentősebb csomópontokon összefonódik a DK vezérének politikai tevékenységével: eleinte kimondottan a Gyurcsány-kormány tanácsadója volt, majd később azért hagyta ott néhány társával az LMP-t, hogy a 2014-es baloldali összefogásban részt vehessen (ami Gyurcsány Ferenc elsődleges érdeke volt, hiszen akkoriban a Demokratikus Koalíciónak önállóan nem lett volna esélye bejutni az Országgyűlésbe), majd idén – némi belső konfliktus után – a volt miniszterelnök támogatásával induló főpolgármester-aspiráns lett. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy aki több mint 15 éven keresztül úgy viszonyul a politizáláshoz, mint a zuglói polgármester, attól a jövőben is hasonlóra számíthatunk: Karácsony Gergely pusztán a lehetőségeket és az eszközöket keresi a ranglétrán való előrébb jutásra, illetve a hatalom megszerzésére, melyhez legújabb opcióként a főpolgármesteri pozíciót szemelte ki.

Egy politikai zsákutca: Karácsony Gergely városvezetői tevékenysége

Sokat elmond a baloldali előválasztások második fordulójában megmérkőző jelöltek felkészültségéről, hogy mindössze egyikük, Karácsony Gergely rendelkezett városvezetési tapasztalatokkal, habár ő maga is pusztán első ciklusos polgármester. De vajon büszke lehet-e a zuglói polgármester e tapasztalatokra, sikerült-e „minta-kerületté" változtatnia Zuglót, amire eredményesen hivatkozhatna az őszi kampány során?

Összességében azt láthatjuk, hogy Zugló Karácsony Gergely közismert határozatlanságának, gyengekezűségének, illetve politikai felelősséghárításának esett áldozatául, és napjainkra a városrész gazdasági és politikai káoszba süllyedt. A polgármesteri kompetencia hiányának egyik legerősebb bizonyítéka a kerületi parkolási rendszerrel kapcsolatban kialakult fenntarthatatlan helyzet.

A kormánypártok helyi képviselőjének javaslatára már 2017-ben rendelet született arról, hogy Zugló a kerületi lakosoknak évi 100 óra ingyenes parkolást biztosít, a jogszabályban biztosított határidő lejárta ellenére viszont Karácsony Gergely azóta sem tett lépéseket a megvalósítása érdekében. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a zuglói polgármester által előterjesztett és aláírt parkolási szerződések közel egymilliárd forintos veszteséget okoztak a kerületnek, valamint Karácsony a FIDESZ-KDNP javaslatára elfogadott, a szerződések felmondására és a zuglóiak ingyenes parkolására irányuló májusban meghozott határozatot sem hajlandó végrehajtani, annak ellenére, hogy azokat maga is megszavazta. A zuglói városvezető tehát sajátos kettős játékot űz: látszólag a felmerült problémák megoldására törekszik, a felszín alatt viszont minden lehetséges eszközzel akadályozza a parkolásüzemeltetés körül kialakult visszásságok rendezését.

A parkolási botránnyal összefüggő jelentős veszteségeken felül egyéb pénzügyi problémák is felmerültek, amelyek hatására könnyen csődközeli helyzetbe juthat Zugló. Sajtóinformációk szerint az önkormányzat több szállítóját sem fizette ki, ráadásul könyvvizsgálói jelentések feltárták, hogy a kerület tulajdonában álló városüzemeltetési vállalatnak is több százmilliós követelése van az önkormányzattal szemben. A zuglói polgármester egyébként sem bánik kesztyűs kézzel az önkormányzati cégekkel: a Fővárosi Főügyészséghez a közelmúltban beérkezett feljelentés szerint Karácsony egy rendkívül előnytelen, 320 millió forint kiadással járó szerződés megkötésére szólította fel a Zuglói Sport- és Rendezvényszervező Non-Profit Kft. ügyvezetését, majd a szerződés felmondását követően a polgármester hivatala elmulasztotta visszafizetni a szóban forgó összeget. Látható tehát, hogy Karácsony Gergely alkalmatlansága és városvezetői feladatainak elhanyagolása az általa vezetett kerület, és annak egyes cégei fizetésképtelenségének veszélyét idézték elő.

További kérdéseket vet fel Karácsony polgármesteri tevékenységével kapcsolatban, hogy az elmúlt években a zuglói városházát barátai és politikai szövetségesei kifizetőhelyévé tette, így nem meglepő, hogy az önkormányzat alkalmazásában kötött ki Török Zsolt, egykori szocialista szóvivő, valamint „átláthatósági biztosként" Vágó Gábor, az LMP 2019-es EP-listavezetője. Nyilvánvaló tehát, hogy Karácsony Gergely szakmai szempontok figyelembevétele helyett politikai indíttatásból cselekszik: a saját és szövetségesei ambícióit a városrész érdekei elé helyezi.

Az előbb említett botrányokon és kétes ügyeken túl megállapítható, hogy Karácsony pusztán politikai ugródeszkának tekinti a kerületet (amit bizonyít az a körülmény is, hogy először a miniszterelnök-jelöltségbe próbált menekülni zuglói kötelezettségei elől, jelenleg pedig a főpolgármesterségre pályázik). Ennek egyenes következménye, hogy nem is hajlandó érdemi figyelmet fordítani a városrész kihívásainak megoldására, legfeljebb csak a tisztségével járó politikai nyilvánosságot igyekszik kihasználni a saját, és nem a kerület jövőjének építése érdekében.

Karácsony és a főpolgármesterség

Karácsony Gergely előbb taglalt politikai pályafutása és zuglói városvezetési tevékenysége alapján két következtetést szűrhetünk le főpolgármesteri terveivel kapcsolatban: egyrészt Budapestet pusztán eszközként használná saját előmenetele biztosítása, illetve a kormánypártok politikájának ostorozása érdekében, másrészt pedig esetleges megválasztása esetén – amelyre alig lehet kilátása Tarlós István magas népszerűsége miatt – a fővárosi Városházán pontosan azokat a zavaros, kaotikus állapotokat honosítaná meg, melyeket jelenleg a zuglói hivatalában láthatunk.

Ami az első kérdéskört illeti, azt mondhatjuk, hogy Karácsony a főpolgármesterséget pusztán egy újabb állomásnak tekinti a politikai ranglétrán. Ezen állítást az is alátámasztja, hogy a baloldali előválasztások mindkét fordulójában látható volt, hogy a zuglói polgármester képtelen volt reális, Budapest valódi kihívásaira reflektáló vízióval előállni (pusztán olyan ígéreteket hallhattunk tőle, amelyek megvalósítása jogi illetve anyagi jellegű akadályokba ütközik), fontosabbnak tartotta ellenzéki vetélytársai kiszorítását, egyértelművé téve, hogy nem szakmai, hanem hatalmi ambíciók mozgatják. Ezenfelül az ellenzék Karácsony Gergely személyén keresztül Budapestet kívánja felhasználni a kormánypártok ellen vívott háborújához, annak ellenére, hogy már a Demszky-korszakban tapasztalható volt, hogy a főváros fejlődésének akadályát képezheti, ha a főpolgármester hadi állapotban áll a kormányzattal (Demszky hagyományosan rossz viszonyt ápolt az egyes kormányokkal, pártszínezettől függetlenül). Tarlós István az elmúlt években bizonyította, hogy képes a kormánynál kiharcolni mindazt, amire Budapestnek szüksége van, míg Karácsony Gergely a Demszky-éra rossz hagyományait hozná vissza: politikai játszmák színterévé tenné a fővárost, és a baloldal hatalmi törekvéseinek eléréséhez eszközként használná.

Másfelől a Zuglóban tapasztalható zavaros folyamatok kapcsán jogosan tehető fel a kérdés, hogy amennyiben Karácsony egy kerületet sem tud megfelelően vezetni, akkor hogyan tudná egész Budapestet irányítani? Többek között a polgármesteri tevékenységével kapcsolatos botrányok miatt véli úgy a közvélemény, hogy Karácsony Gergely egy bizonytalan karakterű, határozatlan vezető, aki képtelen úrrá lenni a jelentkező konfliktusokon, márpedig a főváros vezetése egy olyan feladatkör, amely feltételezi bizonyos politikusi kvalitások meglétét. Mindezek fényében megállapítható, hogy miután Karácsony romba döntötte Zuglót mind politikai, mind pénzügyi szempontból, Budapest is hasonló sorsa jutna a vezetése alatt.

Szerző: dr. Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője