Égnek a szüleink, kiáltották, aztán kiugrottak a kilencedikről

Mádi Lajos az anyjával élt a kilencedik emeleti lakásban. Bár a környezete nem tudta, a fiatal férfi kezelésekre járt, ugyanis skizofrén volt. Emellett tisztaságmániás is. És megszállottan rajongott a vegyszerekért és pirotechnikai eszközökért.  A munkanélküli férfit többször látták szomszédjai, amint gyanús vegyi anyagokat, vagy éppen akkumulátorokat visz fel a lakásukba. Sőt, a szellőzőkön át érezték is a vegyszerszagot. Az egyik lakó egy évvel a tragédia előtt jelentette a rendőrségen, hogy a férfi közveszélyes őrült, aki veszélyezteti az életüket, de azt mondták neki, hogy nem intézkedhetnek, amíg „vér nem folyik". 

Vagyis hiába figyeltek fel a lakók a gyanúsan viselkedő, mentális zavarokkal küszködő férfira, tehetetlenek voltak, amíg nem tett semmi törvénybe ütközőt. 

Így Mádi Lajos kedvére gyűjtögethette a robbanószereket, vegyszereket. A nappalijukban körülbelül 30 kilogrammnyi TNT-t tárolt. Az egyik szomszédját, Fűzy nénit ráadásul azzal fenyegette meg, hogy egyszer úgyis megöli. A tragédia előtti estén Mádi petárdát dobott ki az ablakából.

„Gondoltam: csodálatos, Lajoska megint szórakozik" – mondta a robbanást túlélő szomszédasszony. Ezután a férfi végtelen lejátszásra állította be a Wonderful Life-ot, majd pár óra múlva, az éjszaka közepén robbanások rázták meg a környéket. 

„Égnek a szüleink!"

Az első robbanás hajnali négy óra előtt történt: a mosógépben tárolt pirotechnikai anyagokról elpárologhatott a nedvesség, az így létrejövő kémiai kölcsönhatások miatt az anyagok felrobbantak. A tűzoltók hat percen belül a helyszínen voltak, és megkezdték az oltást. Fűzy ekkor még hallotta, ahogy Mádi azt mondja: „Gyorsan menjünk, mert itt maradunk!" 
Ezután robbant be a nappaliban tárolt TNT, amibe Mádi is, és az anyja is belehalt. Hatalmas tűz keletkezett, és hevesen égett a rengeteg vegyi anyag miatt. Napalmcsóvák csaptak fel, és repeszdarabok törtek ki a lakásból, a házból. A lökéshullámok a szemközti házak ablakait is kitörték, és még Szentendrén is lehetett érezni a detonációt. 200 parkoló autó rongálódott meg, és még a tragédiától 300 méterre levő autókban is okoztak károkat a repeszdarabok. A hatalmas robbanás és tűz miatt kigyulladt a szintén kilencediken lakó Hegyi család otthona is. A testvérpár, Balázs és Dalma az ablakból kiabáltak segítségért: 
Égnek a szüleink! Égnek a szüleink! Segítsetek emberek! - hallotta a gyerekek vérfagyasztó kiáltásait Fűzy szomszéd.

Tudták, hogy nincs esélyük a menekülésre, és ők is élve elégnek majd, mint a szüleik, ha ott maradnak. Ezért a két testvér azt kiáltotta, hogy le fognak ugrani. A szomszédasszony kétségbeesetten próbálta megállítani őket, de a gyerekek nem hallhatták. 

Megfogták egymás kezét, és leugrottak a biztos halálba. 
Mádiék lakásának falai eközben rádőlt a szomszédban lakó idős férfira, akit maga alá temetett a törmelék, és meghalt. 

A harmadik robbanás

Mádiék alatt, a nyolcadikon lakott a szerencsétlenség egyik túlélője, az akkor 20 éves Tamás. A robbanás ereje kilökte őt az ágyából.

Ömlött a víz a csövekből, hullámzott a parketta, az ablakok kitörtek, kint napalmdarabok hullottak. Nyilvánvaló volt, hogy menekülni kell. Egyetlen feleslegesnek tűnő mozdulatom volt: egy pokrócot dobtam az ablakra, hogy megvédjem a könyveimet. Aztán szaladtunk le pizsamában, mezítláb 
- emlékezett vissza Tamás a szörnyű pillanatokra. 

Anyjával és húgával együtt menekültek ki az épületből. A nappali plafonja beszakadt, és a következő robbanással eltűnt a szoba. Mire a család leért a földszintre, már csupán egyetlen lakó maradt életben a kilencedik emeleten. Bekövetkezett egy harmadik detonáció is, amely a későbbi szakértői vizsgálatok szerint egy gázrobbanás is lehetett. Muszbek Zoltánt a robbanás kirepített az erkélyre, de életben maradt. Később azt mondta: ezentúl szeptember 14-én ünnepli a születésnapját. Azonban tragikus módon két és fél év múlva agydaganatban halt meg. Orvosai szerint az esés miatt alakult ki nála a tumor.

A robbanások miatt a panelszerkezet több helyen beomlott, a kilencedik emeleti lakás egyik panelje kiszakadt a helyéről, és az utcára zuhant. Negyven tűzoltó dolgozott a helyszínen, akik egy óra alatt eloltották a lángokat. 

A romok között négy szénné égett holttestet találtak. Mádiékat és a Hegyi család két felnőtt tagját. 

Miután a tűzoltók befejezték az utómunkálatokat, a tatabányai bányamentők egyik kutyája megtalálta az ötödik holttestet is, akit egy eltört, lezuhant panel temetett maga alá a kilencedik emeleten.

Összesen 210 embert kellett kitelepíteni a katasztrófa helyszínéről. Ők rokonokhoz mentek, majd átmeneti elhelyezést kértek az önkormányzattól. Sok szabad lakás nem volt, így egy iskolai tornaterembe vitték a lakókat.  

Élet a katasztrófa után

A társasház 6., 7., 8., 9. és 10. emelete gyakorlatilag teljesen megsemmisült, 15 lakás teljesen lakhatatlanná vált, a kár mintegy kétszázötven millió forintra rúgott.

Az OTP Ingatlan Rt. felajánlotta, hogy egymillió forintért megveszi azoknak az ingatlanját, akik nem akarnak visszaköltözni. Ezt 32 családból 23 el is fogadta. 
Néztük odalent, hogy ég a lakásunk, és akkor megbeszéltük egymással, hogy na, akkor ennek most vége. Értünk jött az egyik osztálytársam családja, és elvittek magukhoz, nem volt miért ottmaradni. Egyértelmű volt, hogy megsemmisült mindenünk, és hogy megúsztuk. Akkor már azt is tudtuk, hogy van, aki nem  – emlékszik vissza Tamás.

A család éppen a tragédia előtt 14 évvel, 1979. szeptember 14-én költözött be a Jós utcai, nyolcadik emeleti lakásba. Az utolsó törlesztőrészletet nem sokkal a robbanások előtt fizette be a gyerekeit egyedül nevelő anya. Ennek ellenére tudták, hogy nem fognak oda visszamenni.

„Olyan lett volna, mint egy bombatölcsérben élni. A régi lakás ellenpontjaként Budaörsön vettünk egy első emeleti, másfél szobás lakást, amit tíz éven át fizettünk. Ott kellett nulláról felépítenünk az életünket. A következő karácsonyunkra régi fényképeket kaptunk a családunktól. Az első időkben azt éreztem, hogy bármikor felrobbanhatok, és ma is azt gondolom, hogy bárkivel bármi bármikor megtörténhet, mert a világ nem biztonságos hely" - teszi hozzá Tamás, aki úgy érezte, hogy tíz évet vett el az életéből a katasztrófa, mely még ma is hatással van rá.

Az önkormányzat cserelakásokat kínált fel a tragédiát túlélőknek, de például Fűzy asszonynak idősotthoni elhelyezést, amibe azért nem egyezett bele, mert ő egy kőbányai családi házért vásárolta annak idején a panellakását. Végül kilenc család tért vissza a Jós utcai társasházba. Ők is inkább azért, mert nem volt pénzük rá, hogy máshova menjenek. Lelkileg szinte mindegyiküket megrázta a tragédia, és szinte kivétel nélkül mindenkire kihatott. 

Egy, a házban lakó nő a robbanás hatására vetélt el, míg az akkor kétéves kislány hónapokon át nem szólalt meg. Muszbek Zoltán fia arról számolt be, hogy nem tud párkapcsolatot létesíteni, mert ürességet lát mindenkiben, aki nem élt át ilyen tragédiát.

Egy másik lakó folyamatosan szorongott, és elmondása alapján szellemek lakják a házat. 

Hogy pontosan mi történt 1993. szeptember 14-én hajnalban a Jós utca 8-ban, azt a mai napig nem sikerült tisztázni. 

Sokak szerint Mádi a lakásban petárdagyárat, bombaüzemet működtetett, és a robbanószereket, vegyszereket egy maffiabandától szerezte be.

Az áldozatok emlékére a ház falán ma egy tábla áll, egy másik pedig Hegyi Balázs és Hegyi Dalma egykori iskolájában, a Kelta utcai Általános és Szakiskola falán.

A Jós utca 8. alatti panelt azóta helyreállították, ma is élnek benne.