A vár, ahol a mátrai sárkány alussza ezeréves álmát

2019.09.22. 09:54

Kincskeresésre indultunk a kisnánai várba. A legenda szerint ugyanis a vár ura, Csulai Móré László hihetetlen kincseit a falakon belül ásta el a törökök elől az 1500-as években. Móré Lászlót végül a törökök elfogták és a konstantinápolyi tömlöcbe zárták. A kincseit azóta is keresik, de eddig senki sem találta meg. Mi sem bukkantunk az arany nyomára, de a kisnánai várban egy igazi kincsre leltünk. Ez a vár soha nem volt jelentős történelmünk során, de gyönyörűen felújították, és mára az ország egyik legszebb és legizgalmasabb vára lett, tele látványosságokkal, zegzugokkal, egyedülálló panorámával. Azt is megnézheti a látogató, hogy hogyan élhettek itt a középkorban az emberek.

Kanyargós mátrai utakon autózunk mesebeli aprófalvak között. Az ég már dörög, vihar közelít. Hogy lesz ebből várlátogatás? Ezen gondolkodom, aztán gyorsan megnézem az időjárás-jelentést, azt írják: itt-ott néhol zápor, zivatar, szóval, ha lesz is eső, nem tarthat sokáig.

fotó: Talán Csaba


Soha életemben nem láttam még ekkora záport. Mire a kisnánai vár bejáratához érünk, leszakad az ég. A víz már az úton hömpölyög, percek alatt annyi eső esik, hogy az emberek csaknem lábszárközépig gázolnak a vízben.
A kocsiban maradunk, kivárjuk a zápor végét. Autóval a vár bejáratáig el lehet menni, és már az előttünk magasodó középkori templomtorony látványa is lenyűgöz. Megvárjuk az esőt, aztán amikor eláll, megnézzük közelebbről is.

Kisnánai várfotó: Talán Csaba

Mindig izgalmas időutazás, amikor egy magyarországi várba látogatunk. A kisnánai pedig az egyik legérdekesebb az összes közül. Amikor megláttuk, már úgy éreztük, valami egészen különleges élmény vár ránk. Már messziről látszott a jellegzetes, gótikus templom tornya.

fotó: Talán Csaba


Ahogy átléptük a vár kapuját, besétáltunk a felvonóhídon, azonnal a középkorba csöppentünk. A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy elmondja, hogy merre érdemes kezdeni a várlátogatást. Aztán elbúcsúzunk és elindulunk a kalandra.

Móré kincsei

A mai Kisnána elődje, Egyházasnána már a 12. században létezett. A faluban épült egy plébániatemplom, ami a mai vár dombján állt, és körülötte volt a falu temetője.
Kisnána az ország egyik legelőkelőbb származású nemzetségének, az Abáknak a birtoka volt. Első birtokosa az Aba nemzetségbeli Csobánka Pál volt.

fotó: Talán Csaba


Aztán a 13. század elején a Kompolti család egyik tagja, Kompolti István 1325-ben felépíttette Kisnánán az udvarházát a már meglévő templom mellé. A templomot is bővítette.
A 15. században aztán gótikus stílusban tovább építtették István leszármazottai a templomot. Kompolti Lászlót már az új templomszentélyben temették el 1428-ban. Ezután tovább építkeztek: az 1430-as években a templom mögött egy új, emeletes udvarház épült. 1439 után huszita rablók támadták a környéket, ezért Kompolti János az udvarházat megerősítette: az egész dombot palánkfallal vette körül. Később ezeket kőfalakra és kő kaputoronyra cseréltette.

fotó: Talán Csaba

A Kompolti család 1521-ben kihalt. A várat rokonaik, a Guti Országh család tagjai örökölték. Ők hatalmas borospincét építtettek, a palotát pedig reneszánsz stílusban alakították át. A vár 1543-ban Losonczy István kezére került, aki még halála előtt átengedte féltestvérének, a hírhedt rablónak, Csulai Móré Lászlónak, aki Habsburg Mária királyné egykori kegyence volt. Móré a törököket kisebb csapásokkal bosszantotta: kereskedőket fosztott ki vagy ölt meg. Kegyetlen kalandor volt, a magyarokat sem kímélte – akitől csak tudta, elrabolta a vagyonát. A kincseket a vár titkos pincerendszerében rejtette el a legenda szerint.

fotó: Talán Csaba


A törökök megtámadták a várat. Móré ekkor aranyat szóratott a budai pasa katonái közé – reménykedve abban, hogy a török sereg visszavonul. De nem menekülhetett meg a vár. Mórét elfogták a törökök és a konstantinápolyi Héttorony tömlöcbe zárták, a várat pedig részben lerombolták.
A török uralom után több birtokos kezébe került, de már nem laktak itt. A környék lakói pedig lassan elhordták a köveket, és építőanyagként használták fel.

fotó: Talán Csaba


Az 1940-es években a nánai leventék kitakarították, feltárták a templombelsőt, és gyakorlóteret alakítottak ki a várban.
Az első régészeti kutatásokat 1941-ben végezték, a teljes feltárás 1966-ig tartott.
2010-ben és 2011-ben pedig gyönyörűen felújították a várat. A feltárt falakat megerősítették, kiegészítették, megépítették a felvonóhidat, és parkosították a környéket.

A sárkány ezeréves álma

A vár kicsi, de lenyűgöző – talán az egyik legszebb az országban. Izgalmas, zegzugos, kalandos épület. Az egykori szentélyben látható Kompolti László faragott sírköve – 1428-ban temették ide. Már többször leírtam, de most is ugyanazt éreztem, mint minden alkalommal, amikor középkori emlékek, megmaradt épületek vagy kövek mellett állok: levegőt is alig tudok venni. Hihetetlen, hogy ezt a követ az 1400-as években faragták. Én pedig most, a 21. században itt állok mellette, és bámulom a sírkő már alig látható faragványait.

fotó: Talán Csaba


A szentélytől nem messze megnézzük az alvó sárkány kútját is.

fotó: Talán Csaba

Különös legenda fűződik a kúthoz. A Mátra erdeiben élt régen egy sárkány. Ez a sárkány mindenkit szeretett, és többnyire szerencsét hozott az embereknek, akik meglátták. Amikor a Kompolti család férfiágon kihalt, a jószívű sárkány megsiratta a családot, ezután leereszkedett a vár kútjába, hogy a templomban letemetett utolsó Kompolti mellett lehessen. Ezeréves álomba merült.

fotó: Talán Csaba

Úgy tartja a legenda, hogy majd ha letelik az ezer év, a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek és a Kompoltiak visszatérnek. Addig pedig aki arra jár, pénzérmét dobhat a kútba. Ha koppan az érme, a sárkány pikkelyére esett. Ha viszont nem hallatszik semmi, akkor az érme az ásító sárkány nyitott szájába hullott, ez pedig szerencsét hoz.

fotó: Talán Csaba


Az Öreg-torony első emeletére egy kívülről futó falépcsőn lehet feljutni. Már ha éppen nincs nagy szél vagy vihar. Akkor ugyanis nem engedik – és mi most pont így járunk.

fotó: Talán Csaba

Bár az eső már nem esik, a távoli hegyek között még dörög, villámlik és a szél sem hagy alább. Azért valameddig felmegyünk. Már így is csodálatos panoráma tárult elénk.

fotó: Talán Csaba

A várban kőtár is található, ahol főként a 15. századból láthatók faragott kövek.

fotó: Talán Csaba
fotó: Talán Csaba


Aztán egy másik épületben – miután izgalmas zegzugokban sétálunk – egy opálgyűjteményre bukkanunk.

fotó: Talán Csaba

A sok kisebb opál mellett megpillantunk egy óriási darabot. Kiderül, hogy ez az ország legnagyobb opálja – csaknem négymázsás.

Az ország legnagyobb opálja a kisnánai várbanfotó: Talán Csaba


Tovább sétálunk a vár udvarán, és különös szerkezetre leszünk figyelmesek. Ezek a távcsőre emlékeztető kronoszkópok.

Kronoszkóp a kisnánai várbanfotó: Talán Csaba

Körbe lehet forgatni. Ha az ember belenéz, egy 180 fokos panorámaképet lát, és az adott nézőpontból élvezheti a korabeli látványt. Láthatja a teljesen ép középkori várat – valahogy így nézhetett ki -, és az embereket is, szintén korabeli ruhákban.

Kisnánai várfotó: Talán Csaba


Csaknem másfél órán át sétáltunk a várban, aztán kifelé menet még beugrottunk a kis házba, ahol a pénztár működik. Csak azért mentünk be, hogy elmondjuk, mennyire gyönyörű, izgalmas a vár, tele érdekességgel.

fotó: Talán Csaba

Aztán búcsúzunk. "A nap süssön önökre" – mondja a hölgy, mi pedig kimegyünk az autóhoz, és új kalandok után nézünk: meg szeretnénk kóstolni egy helyi specialitást. A Mátra és a Bükk határán, egy kis faluban aztán meg is találjuk a kisvendéglőt, ahol az étlapon megakad a szemem valamin. Ganca. Túrós ganca. De mi az a ganca? – kérdezem. „Na, ha nem ettek még ilyet, akkor mindenképpen ezt rendeljenek" – mondja a vendéglős. „Jó túróval, házi tejföllel, sült szalonnakockákkal. Ha megkóstolják, mindig ezt kérik majd, ha erre járnak. Mert ganca csak ezen a vidéken van." – mosolyog. Aztán a nap is kisüt.