Ez a kérdés: van-e jövője a magyar arisztokráciának?

2019.10.24. 19:04

1947 után a magyar arisztokrácia történelmi elitből ellenséggé vált. A szovjet mintára szerveződő államban a kommunisták nem akartak bárókat, grófokat és hercegeket látni Magyarországon. A régi, történelmileg is jelentős családok tisztségektől és rangoktól megfosztott tagjaitól mindenüket elvették, majd száműzték őket. Többnek is egyik napról a másikra kellett elhagynia az otthonát. Az 1989-es rendszerváltással viszont véget ért az a korszak, amelyben a Széchenyieknek, Batthyányaknak és társaiknak menekülniük kellett a hazából, azoknak pedig, akik maradtak, hallgatniuk kellett arról, kik a felmenőik. Vajon ma van-e jövője ezeknek a családoknak, és egyáltalán, mit jelent arisztokratának lenni a 21. században? Ez itt a kérdés, ez volt a kérdés az M5 október 22-i adásában.

A legjobbak uralma

Napfényben úszik a nagycenki Széchenyi kastély, híres főnemes családunk egykori otthona, aztán feltűnik a gyönyörűen felújított gödöllői Királyi Kastély, amelyben oly gyakran és szívesen szállt meg Erzsébet királyné, vagyis Sisi. Ezekkel a képkockákkal kezdődött az Ez itt a kérdés keddi adása, amelyben a feudális előjogokkal rendelkező, uralkodó nemesi osztály múltjáról, jelenéről és jövőjéről esett szó. Miközben főnemeseinek egykori otthonai és fennmaradt használati tárgyai tűntek fel a képernyőn, megtudhattuk, hogy

az arisztokrácia a széles köznemes rétegtől elkülönülő osztály volt.

Tagjai szolgálókkal, más alattvalókkal és jelentős javakkal rendelkeztek, emellett fontos pozíciókat töltöttek be az ország irányításában. Címüket és nagybirtokaikat a mindenkori magyar uralkodótól kapták.

A Széchényi-címer, a család jelmondata: "Ha Isten velünk, ki ellenünk?"Forrás: Wikipedia

Aki egy ilyen családba született bele, az előjogokkal bírt és művelt is volt, mivel az arisztokraták nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra. Amíg a parasztság között sokan még a 20. század elején is analfabétaként élték le az egész életüket, addig a vezető rétegbe született gyerekek nem csak írni és olvasni tanultak meg, de a történelmet, az irodalmat, a természettudományokat, és a zenét is ismerték, amellett, hogy számolni is tudtak és mindegyikük több idegen nyelvet is elsajátított.

Ezek mind hozzátartoztak egy tágabb, egy nemzetközibb látókör kialakulásához.

A magyar történelemben a magyar főnemesek az uralkodónak alárendelten gyakorolták a hatalmukat. Jelentős volt a családok közéleti szerepvállalása, valamint a közösségért végzett munkája. A 20. században a demokráciák és a diktatúrák általánossá válásával az arisztokraták száma jelentősen csökkent. Az első világháborút és Trianont követő évtizedek pedig végleg megpecsételték ennek a rétegnek a sorsát.

Az 1947. évi IV. törvény pedig kimondta, hogy tilos a nemesi rangok és címek viselése,

ami a mai napig hatályos, tehát érvényben van. Az arisztokrácia eredeti jelentése a legjobbak uralma, erre a gondolatra reagáltak először a stúdióba hívott nagynevű vendégek.

A legjobbak a legjobbakat szerették volna teljesíteni és ezt meg is tette az arisztokrácia teljes társadalma"

- kezdte Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány elnöke.

A legjobbak igen, persze, mi is csak emberek vagyunk. Ez a kék vér, ez is csak mítosz, ugyanolyan vérünk van, mint mindenki másnak, csak valami miatt kitörtünk, de köztünk is voltak jók és rosszabbak, de törekedtünk a jóra és beismertük azt is, amikor hibáztunk. Szerintem ez egy nagyon nagy erény"

- tette hozzá Pallavicini Zita író-újságíró.

Széchenyi Tímea a Gróf Széchenyi Család Alapítvány elnöke, Bánffy Miklós és Pallavicini Zita író-újságíró az Ez itt a kérdés 2019. október 22-i adásábanForrás: Origo

Majd Bánffy Miklós is megszólalt, aki szintén egy ősi, magyar nemzetségből származik. Az övé Tomaj Dénestől, IV. Béla nádorjától kezdve máig Erdély meghatározó, vezető politikai családja. Híres rokona Erdély kormányzója Bánffy György, dédapja Bánffy Dezső miniszterelnök, keresztapja Bánffy Miklós külügyminiszter, édesapja pedig Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter. Felmenői másik ágáról a Zichy család leszármazottja, akárcsak Széchenyi Tímea.

A gyermekeimnek mindig mondtam, hogy ne háttér nélküli büszkeségük legyen, hanem arra legyenek büszkék, amit az elődeink csináltak, ezért, ha azok jót tettek és jól tették, akkor arra legyenek büszkék, de arra úgy legyenek büszkék, hogy szégyent ne hozzanak rá. Ezért igaz, hogy talán nem annyira a legjobb, de a jó kifejezés"

- magyarázta az egykori erdélyi főnemesek sarja.

Történelmi családok, történelmi kihívások

A műsorban több nemesi család tagjai is megszólaltak rövid riportokban. Füzesséri József, Szikszó korábbi polgármestere azt emelte ki, hogy a történelmi családoknak volt lehetőségük arra, hogy nyomot hagyjanak maguk után és

csak a szorgalom és a tudás lehetett mentőöv nekik a kommunista időkben,

azzal együtt, hogy megtanították őket az újrakezdésre.

1900. Ausztria, a Zichy-Meskó-kastély nagyszalonja. A felvétel 1895-1899 között készült.Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Bethlen Farkas a Julianus Barát Alapítvány elnöke arról beszélt,

hogy arról senki sem tehet, hova születik, arról viszont igen, hogyan él.

Kiemelte nagypapáját, akitől nagyon sokat kapott, és aki ráébresztette, hogy mindenki egyfajta talentummal jön a világra, amit kötelessége használni a köz érdekében. Majd elmondta, hogy ő puritánul él, de annak a szellemében, hogy adjon a szegényebbeknek, rászorulóknak, gyerekeknek. Több óvoda felújításában vett részt a határon túl.

Batthyány-Schmidt Margit, a Batthyány Örökség Alapítvány és a Magyar Női Unió Egyesület elnöke pedig egy új kifejezést említett, a tradinnovációt, amely azt a tevékenységet fedi le, hogyan lehet átadni a hagyományokat és bemutatni, milyen értékek mentén élő, dolgozó képviselői voltak a családjának. Aztán kifejtette, hogy az ő feladata példát mutat a fiatalabbaknak, végül arról beszélt, hogy a globalizáció kihívásaival szemben

az istenhit és a család, a nemzet, az anyaföld és a kis közösség a sarokkő, ami erőt ad a magyar történelmi családok tagjainak.

Pallavicini György őrgrófForrás: Wikipedia

Büszkeség és létezés

Pallavicini Zitát, a neves írónőt, névadó családja mellett az Andrássyak egyenes ági leszármazottjaként hívták meg a stúdióba, hiszen Andrássy Gyula négy unokája közül az egyik, Andrássy Borbála Zita dédnagymamája volt. Egyébként Borbála testvére volt mások mellett az az Andrássy Katinka, aki vörös grófnőként vonult be a történelembe.

Családilag Andrássy Gyulára nagyon-nagyon büszkék lehetünk, mint politikusra, mint a Monarchia külügyminiszterére és legfőképpen arra, hogy megúszta a 48-as megtorlást, ezért is volt a beceneve a 'szép akasztott', de ezért Isten kegyelméből meg tudta csinálni a kiegyezést. Abban a harminc évben, ami egy történelmi folyamban egy parányi korszak, nagyon jól ment Magyarországnak. Andrássy jóban volt Széchenyivel, meg Batthyányval, együtt építették az országot"

- mondta, majd arról beszélt, hogy Magyarország agrárország volt, nem úgy, mint Csehország, amely ipari, ezért a magyar főnemesek az idejük nagy részét vidéken töltötték, ahol szimbiózisban éltek a magyar parasztsággal.

Az, hogy az arisztokráciával elbántak a kommunisták, egy dolog és a megbocsátás, de amit nem nagyon tudunk megbocsátani, hogy a kommunizmus tönkretette a parasztságot"

- emelte ki.

Széchenyi István és Crescence: a nő, akiért a gróf 12 évig harcoltForrás: --

Széchenyi Tímea, Széchenyi István kisebbik bátyjának, Pálnak a leszármazottja, akinek az Országos Széchényi Könyvtár alapítója, Széchényi Ferenc a szépapja volt. A többi meghívott vendéggel ellentétben ő felnőttként tudta meg, hogy hova született.Akárcsak Pallavicini Zita, ő is nagyon büszke a családjára, a rokonaira, hiszen, mint mondta, fontos munkát végeztek. Ugyanakkor a jelenről és a jövőről is beszélt.

Volt olyan az alapítványi munkám alatt, hogy azt kérdezték tőlem: a Széchenyiek élnek? Itt szeretném elmondani, hogy a Széchenyiek Széchenyi István óta élnek, mint örökösök, és mint a névnek a birtokosai, úgyhogy dolgozunk tovább és természetesen itt vagyunk Magyarországon"

- magyarázta.

Kitelepítés, túlélés

Széchenyi Elemér, Tímea édesapja 11 éves volt, amikor 1951-ben kitelepítették a családot és mindenüket elvették a kommunisták, a rangjukat is. A családi alapítvány elnöke megemlítette a törvényt, ami a mai napig tiltja a nemesi rangok, címek használatát.

Nagyon fontos erkölcsi jóvátétel lenne a történelmi családoknak, ha ezt eltörölnék"

- közölte, majd arról beszélt, hogy nagyapja gróf Széchenyi Pál családja hosszú időre a Somogy megyei Lábodra került egy nagyon pici, trágyával felkent szobába. De ezt már csak édesapja halála után tudta meg sok más mellett, mert Széchenyi Elemér nem nagyon akart beszélni a kitelepítésről, inkább a sírba vitte a bánatát.

Azt gondolom, hogy a halálában is szerepet játszott ez a rettenetes szomorúság. Meghalt az édesanyja egy nagyon súlyos betegségben, ami azért lett, mert kitelepítették, és hát hogy milyen érzés lehet így, négy gyerek édesanyjaként, nem is tudom elképzelni, hogy mi történt akkor ott, hogy egyik óráról a másikra el kellett hagyniuk az otthonukat."

- tette hozzá.

özvegy gróf németújvári Batthyány Lajosné gróf Zichy Antónia (1816–1888) portréjaForrás: Wikipedia

Szóba került Pallavicini - Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak címmel megjelent kitelepítési naplója is. Zita arról beszélt, hogy amikor rossz kedve van, előszeretettel veszi elő dédnagymamája írását, amelyből kiderül, hogy bár nagyon gyorsan elvesztették mindenüket,

mégis emelt fővel, főnemesi tartással tudták viselni ezt az arisztokraták.

Bánffy Miklós pedig elárulta, hogy az édesapja részt vett 1944. október 15-én Horthy kiugrási kíséretében, és azt is, hogy bár egyfajta védettséget kaptak a szovjetektől, ez nem akadályozta meg a kommunistákat abban, hogy kitelepítsék őket Erdélyből. Megemlítette, hogy Jászapátiba költöztek, ahol a helyiek közül többen, ha nyíltan nem is, de szimpatizáltak velük, mert előfordult, hogy egy-egy kosár krumplit találtak a küszöbükön. Ugyanakkor nem csak kellemes emlékei vannak ebből az időszakból. Elmesélte, hogy Sztálin halálának napján a nagybeteg, már állni sem tudó édesapjától is elvárták, hogy vigyázzba álljon.

Keserédes rendszerváltás

1989-ben összeomlott a Szovjetunió, és vele együtt mindaz, amit képviselt. A magyar rendszerváltással a történelmi családokra is új világ köszöntött.

Én nem reménykedtem semmiben, édesapám sem. Nem volt miben reménykedni. Olyan nagyon komoly elnyomásban éltünk, én 1970-ben születettem és éltem végig a normál hétköznapokat, miközben a szüleim megpróbálták megteremteni a lehető legnormálisabb életet, amit élhetünk ebben a közegben, de nem volt reménykedésre okunk" 

- mondta Széchenyi Tímea, aki azt is hozzátette, hogy nem érezte a rendszerváltást a családjában, mert nem volt olyan kártérítés vagy erkölcsi jóvátétel, amitől megkönnyebbültek volna, vagy másképp látták volna a helyzetüket.

Budapest, 1989. június 13. A politikai egyeztető tárgyalások résztvevői: a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) képviselői, Pozsgay Imre (b) államminiszter, Grósz Károly (b2), az MSZMP főtitkára és Fejti György, az MSZMP KB titkára, szemben a társadalmi szervezetek delegációja, köztük Nagy Imre (b1) és Kósáné Kovács Magda (b3), jobbra az Ellenzéki Kerekasztal küldöttsége, többek között Für Lajos (j6), a Magyar Demokrata Fórum (MDF), Mécs Imre (j5), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és Kónya Imre (j4) az MDF tagja, a Független Jogász Fórum (FJF) vezetője foglalnak helyet a Parlament Vadász termébenForrás: MTI/Varga László

Arról beszélt, azért nem élt bennük a remény, „mert volt egy Horn Gyulánk".

Amikor gyerek voltam, apám azt mondta, azt, hogy Széchenyi vagy, próbáld az iskolában valahogy eltitkolni, így éltünk a rendszerváltás után is"

– tette hozzá.

A Tímeával egykorú Pallavicini Zita viszont reménykedett a változásban, mivel ő „szabad neveltetést kapott", több országban élt gyerekként, és mint mondta, egyfajta kettősségben nőtt fel. Amit megtanult az iskolában a történelem órán, azt otthon mindig kiegészítették.

A náluk bő 20 évvel idősebb erdélyi arisztokrata leszármazott viszont nem csak kívülről élte át a változást, tett is az új világért.

Annak idején, talán 6 éves voltam, akkor hallottam azt a szót először, hogy politika, és megkérdeztem apámat, hogy mi az a politika. A válasza az volt, hogy Miklós, a politika egy nagyon csúnya dolog, maga soha ne kerüljön a közelébe"

- közölte Bánffy Miklós, aki 40 éves koráig kitartott apja óvó szavai mellett, 1988-ban viszont részt vett a rendszerváltásban, ami bár szerinte nem úgy sikerült, ahogy akarták, mégis „jó szájízzel" gondol vissza rá.

Könnyes kárpótlás

Nem úgy a kárpótlási jegyekre, aminek a többiek családja sem örült. Bár Bánffy Miklós szerint a magyar államnak jó volt ez a megoldás, az érintetteknek egyáltalán nem, mert nem kárpótolta őket az elszenvedett pillanatokért, elkobzott vagyonokért.

Széchenyi Tímea a Gróf Széchenyi Család Alapítvány elnöke, Bánffy Miklós és Pallavicini Zita író-újságíró az Ez itt a kérdés 2019. október 22-i adásábanForrás: Origo

Széchenyi Tímea elárulta, hogy őket becsapták.

Kárpótlási jegyet az én édesapám is kapott. Ez szerintem egy szégyenfolt, jobb lett volna, ha nem csinálnak semmit. Voltak emberek, szövetségek, akik kicsalták az emberektől ezeket a jegyeket, az én édesapám is be lett csapva ebben az ügyben. Akkor is. Kihasználták, hogy arisztokrácia, nemesség, kárpótlás, hogyan lehet még egy bőrt lehúzni róla. Ezt a még egy bőr lehúzást a mai napig érzékelem" 

- mondta arra utalva, hogy a Széchenyi család úgy döntött, külön levédeti a nevet, mert sokan használják engedély nélkül, annak ellenére, hogy az MTA szerint a történelmi családi nevek eleve védettek. Pallavicini Zita egyetértett azzal, hogy

olyanok jártak jól a kárpótlással, akiket nem illetett volna meg.

Ők a régi kastély kapuját kapták vissza, amivel nem tudtak mit kezdeni.

Nagycenk Széchenyi-kastélyFotó: Polyák Attila - Travelo

Új arisztokrácia

Az új, nagyon gazdag felső rétegről is megvolt a véleményük és nem túl pozitív.

Nem jó új arisztokratának lenni csak pénzzel, pénz nélkül kell annak lenni. Ezek az emberek a régi arisztokratákat nem veszik emberszámba, nem tekintik partnernek sem, nem szeretnek bennünket, és nem akarnak velünk együtt dolgozni valamiért, egy bizonyos olyan dologért, ami nekik sohasem lesz, de nekünk az ereinkben csordogál"

-mondta a Gróf Széchenyi Család Alapítvány elnöke.

Ahonnan mi jöttünk, ott azok a családok dolgoztak. Lehet, hogy nem a két kezükkel, de a fejükkel és a lelkükkel. A nemesség első és legfontosabb része a lelki nemesség. Már a rendszerváltás után azzal kellett volna kezdeni, hogy dolgozunk"

- tette hozzá Bánffy Miklós, aki több kitüntetést kapott azért, mert 1991 és 2006 között polgármesterként tevékenykedett.

Nagycenk Széchenyi-kastélyFotó: Polyák Attila - Travelo

Arisztokrata jövő!?

Pallavicini Zita egyetértett Bánffy Miklóssal a munka kiemelkedő szerepében, de hozzátette, hogy szeretné, ha hagynák is dolgozni, mert van egyfajta érték, amit képvisel, amivel szolgálni tudna. A hét nyelven beszélő író-újságíró kiemelte, hogy ki kellene használni az arisztokraták képességeit, hiszen nyelveket beszélnek és kiterjedt ismeretségi körrel rendelkeznek az egész világon. Emellett kiemelte, hogy az arisztokrácián belül is fontos az összefogás és az, hogy olyan jövőképet tudjanak mutatni az új generációknak,

amelyben Magyarországon érdemes tevékenykedni.

Nagycenk Széchenyi-kastély, a falon a legnagyobb magyarnak kikiáltott Széchenyi István portréiFotó: Polyák Attila - Travelo

Széchenyi Tímea tavaly vetette fel a magyar történelmi családok emléknapjának ötletét, amelyhez civil kezdeményezésként közösségépítő programok társulnak. Idén már 200 család jelentkezett rá. Felkérte a kormányt, hogy legyen partner, és reméli, hogy az együttműködés megvalósul. 

Végül Bánffy Miklós kapott szót.

Kérjük az Úristent arra, hogy az utódainkat az elődeink szellemében való tevékenységre segítse"

- zárta le az arisztokratákról szóló műsort az erdélyi nemesi család leszármazottja, összekötve múltat és jövendőt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK