Második alkalommal rendezik meg a keresztényüldözésről szóló budapesti konferenciát, Budapesten, november 26-28 között. A Hungary Helps program munkatársainak részvételével rendezett konferencián Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, a Hungary Helps jószolgálati nagykövetét kérdeztük.

Hogyan látja a kereszténység helyzetét 2019-ben? Hogyan lehetne javítani a helyzeten ön szerint?

Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy én Erdélyből származom, ahol nagyon súlyos keresztényüldözések voltak az elmúlt hetven év során. Az én édesapámat is először letartóztatták, majd a börtönből szabadulva lapáttal agyonverték a Duna csatornájánál. Így esett áldozatul az üldöztetéseknek.

Márton Áront, a helyi püspököt is halálra ítélték, amit később életfogytiglani szabadságvesztésre módosítottak. Majd ezek után megkérdezték, hogy miben bízik? Merthogy a vörös hadseregnek több mint ezer tankja volt, a Vatikánnak pedig egy sem. Erre

a püspök azt felelte, hogy az isteni gondviselésben bízik. Márton Áron nem tért le a szeretet útjáról.

Ezért a térségben neki több településen is szobrot állítottak, míg helyi nagyhatalmú uraknak – akik letértek a párbeszéd és a szeretet útjáról –, azoknak sehol sem állítottak emlékművet. Ezért bárhol, ahol szenvednek a keresztények, én azt mondom nekik, hogy bármennyire nehéz is, maradjanak meg a krisztusi tanításoknál, a szeretet útján.

Továbbá, ami a részünkről legfontosabb, hogy a kényelmes jólétünk ellenére se veszítsük el hitünket.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójaForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Tudna mesélni arról, hogy Magyarország példamutatásán keresztül tapasztal-e pozitív elmozdulást ez ügyben? Mit jelent az afrikai, vagy a közel-keleti keresztényeknek a kormány segítsége?

A szíriai Homsz városát rommá lőtték a háborúk során, ennek a keresztény városnak 70 százalékát elpusztították. A magyar kormány ehhez nyújtott segítséget, hogy a keresztény családok újjáépíthessék e várost a felbecsülhetetlen károk után.
Én ott éltem meg azt a reménységet, hogy akár a romokon keresztül is visszajönnek az emberek, és újra otthont építenek. Szóval, ha mi kiállunk mellettük, imádkozunk értük és bíztatjuk őket, akkor újjá tud épülni az, amit a gyűlölet elpusztított. De példaként említhettem volna Aleppó városát is, ahol hasonlóan zajlottak le az események.

Ön szerint ez a konferencia elérheti a célját?

Mindenképp, az előbb említett példák mutatják, hogy minden egyes jó szándék fontos és eléri a célját. Aleppó kapcsán, mikor ott jártam, a helyi ferences rendi szerzetesek provinciálisa elmondta, hogy szeretne egy gyermekotthont alapítani. Én pedig a Hungary Helps nagyköveteként szeretnék újra eljutni oda, hogy segíthessek Aleppóban megnyitni a Szent Ferenc Alapítvány következő gyermekotthonát.

Szerintem ez a konferencia olyan, mint mikor egy tábortűznél ha az ágakat egymásra rakjuk, akkor biztos, hogy nagyobb lesz a láng, mintha külön-külön próbálnánk őket meggyújtani.