Gyászolják a templomtoronyból lezuhant plébánost a kis dél-békési faluban

Fabisz Ákos katolikus plébános pénteken délután halt meg, kiesett a templomtoronyból. A Nagybánhegyes-Magyarbánhegyesi Evangélikus Egyházközség úgy tudja, a halála előtt is annak a templomnak a toronyóráját igazította, amelynek a rendbetételén sokat dolgozott.

Korábban megírtuk, hogy a plébános pénteken délután zuhant le a magyarbánhegyesi katolikus templom tornyából és meghalt. A rendőrség megerősítette a hírt. Bűncselekményre vagy gyilkosságra utaló jelek nem merültek fel.

A Beol.hu azt írja, hogy a Nagybánhegyesen és Magyarbánhegyesen szolgáló, sok településen helyettesítő és jól ismert atyára advent első vasárnapján szentmisén és a magyarbánhegyesiek községi adventi koszorúja mellett is emlékeztek. Ákos atya halálhíre megrázta a települések katolikus közösségeit. Szeretett családjának, barátainak, ismerőseinek az idei adventi időszak a feldolgozhatatlan mély gyásszal telik.

Magyarbánhegyesen felekezeti hovatartozásuktól függetlenül megrendülten keresik az emberek a választ a megmagyarázhatatlanra. Olyan embert kell elgyászolniuk, aki sokéve a mindennapjaik részévé vált. Ákos atya – ahogy mindenki ismerte a magas, mosolygós, tettrekész, örökké ötletelő és a település javára, az emberekért sokat dolgozó plébánost –, nincs többé.

A tragédiából felocsúdni próbáló magyarbánhegyesiek úgy fogalmaztak: Ákos atya pótolhatatlan

A falubeliek nem keresik a szavakat. Magukban idézik meg szeretett egyházi vezetőjük alakját, érces hangját, a találkozáskor tőle kapott biztató mosolyt.

Nincsenek szavak

– mondják könnyeikkel küszködve, elcsukló hangon.

Ő, aki úgy kísérte lelkipásztorként elhunyt szeretteiket utolsó útjára, mint senki más: mindenkihez személyes emlékek, élmények fűzték, mesélték a helyiek. Úgy prédikált zengő hangon, hogy abból mindenki meríthetett útravalót a templomból távozva.

A templom ajtaja mindig nyitva állt. A Beol újságírójával Ákos atya osztotta meg a miértre a választ:

ha Isten háza nyitva van akár az átutazók, akár a helyben élők előtt, az az őszinte nyitottságot, a befogadást, a bizalmat közvetíti.

S ahogy ő ezt gondolta, életét is így, ilyen nyitottan, el- és befogadó lélekkel élte.

A Beol.hu ott volt, amikor a parókia udvarát csinosítgatta, amikor járdát, garázst épített. Amikor a lelkészlak előtt az utcán mutatta szép virágait. Amikor a templom felújítását a kivitelezőkkel vállvetve követte. Remélte, a magyarbánhegyesi központ méltó építészeti látványosságává válik a katolikus templom és annak a környezete. Azzá vált. Ha kellett, a közmunkás asszonyok között csillantotta meg humorát avart gereblyézve a templomkertben. A nevetése messze elhallatszott. Ahogy annak a citerának a hangjai is, amin tanulni kezdett.

A falubeliekhez télen, amikor lankadni látszott az otthonukból való kimozdulási kedv, Ákos atya maga kopogott be és házszentelésekkel erősítette kapcsolatát a bánhegyesiekkel.

Ezek után érthető volt, hogy amikor hírét vették, hogy Fabisz Ákost az egyház áthelyezi, pár óra leforgása alatt sok száz aláírással kérést fogalmaztak meg. A püspöknél meghallgatásra talált, Ákos atya, a nagyon tisztelt, kedvelt, szeretett plébános itt is maradt és szolgált tovább – mondta Sódarné Varga Gyöngyi polgármester, aki úgy fogalmazott:

Fabisz Ákos pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Munkássága, lénye, emberszeretete, közösségre ható ereje, vidámsága, végtelenül hiányzik.

A vasárnapi adventi ünnepség helyett, déli 12 órakor az adventi gyertya meggyújtásakor, közös imádságot tartottak plébánosukért. Fabisz Ákost Magyarbánhegyes önkormányzatának képviselő-testülete saját halottjának tekinti. A harang érte szól.