A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára szerint balliberális a Színház- és Filmművészeti Egyetem

Vágólapra másolva!
Gyalázkodó cikket írt az egyik legszélsőségesebb balliberális propagandalapba, a Magyar Narancsba Janisch Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Az ellentmondásoktól hemzsegő cikk célja, hogy fröcskölődve szidja azokat, akik nyilvánosan bírálni merik a Katonát irányító Máté-Ascher párost, Gothár Pétert és a Színművészetit, Janisch azonban végül váratlanul beismeri: a Katona mellett a Színművészeti Egyetem is a balliberális oldalé. Egészen döbbenetes beismerés ez: az Ascher-Máté-Gothár irányvonal annyira elfoglalta az egyetemet, hogy ott már nem is szégyellik bevallani, hogy - Janisch szánalmasan közhelyes hasonlatával - "einstandolták" az intézményt, az az övék, és senki másnak nincs köze hozzá. A Színművészetin csak a balliberális ideológiát lehet követni.
Vágólapra másolva!

Egy filmrendezőhöz képest megdöbbentően primitív stílusú cikkben Janisch Attila hűségesküt tesz a Színművészeti Egyetem vezetésének. Nem véletlenül, ő maga is ott tanít, ráadásul új rektora lesz az egyetemnek. Erre a posztra az Ascher-Máté-Gothár világ egyik legmilitánsabb tagját, a jelenleg rektor-helyettesként az intézményt irányító Upor László dramaturgot szánják. Janisch tehát biztosítani akarja a helyét.

A cikk tele van differenciálatlan gyalázkodással, primitív közhelyekkel. Janisch azokat gyalázza, akik kritizálták a Katona József Színház és a Színművészeti vezetését azért, mert megpróbálták eltussolni Gothár szexuális zaklatási ügyét. Jellemző, hogy irodalmi hasonlatként A Pál utcai fiúk einstand-jelenete jut eszébe egy filmrendezőnek, ami nem túl eredeti példa. Ráadásul még ez is visszájára fordul. Janisch ugyanis ezt írja:

Az is roppant sajnálatos, hogy az erőteljesen politikai színezetűvé vált viták és rágalmak éppen a lényegről viszik el a figyelmet, vagyis nem a nők elleni erőszak tényleges felszámolása és/vagy megelőzése a fontos, hanem a "balliberális" oldal politikusainak és kulturális intézményeinek a lejáratása, függetlenségük felszámolása egyre leplezetlenebbé váló eistandoló szándékával.

Hogy mi is közhelyesek legyünk: a mondat vége freudi elszólásnak is tekinthető. Így ugyanis konkrétan azt jelenti, hogy a balliberális oldal kulturális intézményei függetlenségének van einstandoló szándéka. Janisch azonban valószínűleg nem erre gondolt, csak túl sok szidalmat akart egy mondatba rakni, így a végére elfelejtette, mit mivel kell egyeztetni.

Lépjünk azonban túl ezen: a lényeg ugyanis az, hogy Janisch

minden szégyenérzet nélkül a balliberális oldal kulturális intézményének nevezi a Színművészetit.

Tévedés nem lehet, itt két intézményt ért bírálat összesen: a Katonát és a Színművészetit. Így a "kulturális intézményeinek" többes száma egyértelműen azt jelzi, hogy mind a kettő bele tartozik.

A Színművészeti egy állami oktatási intézmény, amelynek feladata az lenne, hogy ne politikai aktivistákat, hanem művészeket képezzen. A színházi szakma legyen a lényeg, ne az ideológiai irányvonal.

A Színművészeti bírálói éppen ezt kérik számon (a Színművészetin uralkodó terror, a fiatal emberek megszégyenítése, megalázása mellett). Hogy a Színművészeti egyetlen ideológiai irányzat foglya lett. A balliberális kaposvári-katonás világé.

Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke nem véletlenül beszélt arról az Origónak: a magyar színészekbe már a Színművészeti Egyetemen beültetik azt, hogy a rendező előtt meg kell alázkodni, és ez megöli a művészetet.

A színészek nem a hitük mentén cselekednek, hanem azt keresik, ki felé orientálódjanak, mert akkor megjutalmazza őket a balliberális szakma.

Kálomista Gábor producer, a Thália Színház igazgatója pedig azt mondta: a Színművészetin a szakmai képzést egyre inkább háttérbe szorítja az ideológiai nevelés és identitásképzés.

– mondta.

Ezt eddig az egyetem vezetői tagadni próbálták. Janisch Attila nagy igazodási vágyában leleplezte őket.