Vágólapra másolva!
Szalma György véleménycikke a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás évfordulóján.
Vágólapra másolva!

Senkinek nincs joga megkérdőjelezni egy határon túli vagy egy anyaországi magyar magyarságát. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha egy nemzeti érzésű ember teszi ezt egy nemzeti ügyek iránt közönyös magyarral. Nem vagyunk kötelesek ugyanúgy gondolkodni, így senkinek nincs joga kizárni senkit a nemzetből, csak mert a jelenlegi határokon kívül született, vagy mert sekélyesen gondolkodik!

Idén december 5-én volt

tizenöt éve annak, hogy a baloldal megtagadta a magyarokat.

Nemcsak a saját nevükben tették ezt, hanem alávaló uszítással erre bíztatták a szimpatizánsaikat is. Az egyszeri szavazó bűne megbocsátható, félrevezették őket. Az akkor és jelentős számban ma is meghatározó baloldali politikusok azonban tudva és akarva okoztak kárt, gyűlöletet keltettek magyar és magyar között, politikai haszonlesésből.

Annak ellenére, hogy kolozsvári magyar vagyok, én nem érzem, és 2004 decemberében sem éreztem magam megsértve, nem vártam többet a magyar baloldaltól.

Meglepetést és fájdalmat annak okoztak, akik nem ismerték őket, akiknek illúzióik voltak a magyar baloldal tisztességével kapcsolatban.

A megkülönböztetés és kirekesztés iránt érzékenyek figyelmét szeretném azonban felhívni, hogy a magyarok elleni uszításnak nincs jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen módja. Aki az erdélyi magyarokat románnak, a felvidéki magyarokat szlováknak, a kárpátaljai magyarokat ukránnak, a délvidéki magyarokat szerbnek hazudja, az ugyanazt a bűnt követi el, mint amikor a magyar zsidóság magyarságát vonják kétségbe az antiszemiták. Ez hazaárulás.

Hogy miért hazaárulás? Kizárni a nemzet egy csoportját a magyarok közösségéből - erre a cselekedetre találó elnevezés a hazaárulás.

Megosztani a magyarokat, a nemzet gátlástalan meglopása.

Ebben a kommunistáknak nagy gyakorlatuk van, mondhatni a kettős állampolgársági népszavazás kapcsán csak a szokás hatalma dolgozott bennük. A liberálisok csatlakozása sem okozott különösebb meglepetést, sajnos Magyarországnak olyan liberálisok jutottak, akik nem szeretnek semmit, ami nemzeti.

Megjegyzem, ők ettől nem kevésbé magyarok, csak őket ez egyáltalán nem érdekli. Felmérések szerint az erdélyi magyarokat legalább olyan százalékban utasítja el Magyarország lakossága, mint a zsidókat. Én azt hiszem, jelentős átfedés van a két gyűlölködő tábor között.

A határon túli magyarok elleni gyűlöletkeltés tovább zajlik, a suttogó propaganda egy percre sem állt le 2004 óta. A gyűlöletkeltés ellen azonban csak a Fidesz emeli fel a szavát, a többiek behunyják a szemüket, és a következő pillanatban ők gyanúsítják gyűlöletkeltéssel a kormánypártot.

Azokon a szórólapokon, amelyeket 2004-ben terjesztettek, egyszerűen határon túliakként emlegették a külhoni magyarokat, szándékosan nem nevezték őket magyarnak, mert nem is tartják őket annak. Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy a legtöbb ellenzéki párt ma is kettős játékot játszik a határon túli magyarok ügyével kapcsolatban. Kettős beszédet folytatnak, hogy ne riasszák el maguktól azokat a szavazókat, akiket annak idején sikerrel hangoltak a határon túli magyarok ellen. Ennek a kisebbségnek is hajlandóak udvarolni a szavazataikért. Azt hiszem, senki nem lenne ennyire elnéző, ha egy jobboldali párt az antiszemita szavazók voksaiért cserébe gesztusokat tenne a gyűlölködők felé.

Vagyis dehogynem! A Jobbik esetében a teljes ellenzék annyira nagylelkű volt, hogy fátylat borítottak annak antiszemitizmusára, mindent feláldoztak, csak jöjjön létre az ellenzéki összefogás. A Jobbik a határon túliak elleni politikára mondott igent, míg a többi ellenzéki formáció a zsidók elleni gyűlöleten sikkadt el nagyvonalúan. Ilyen a választási üzlet.

Jó lenne tisztán látni! Nemcsak a pártok esetében, hanem az egyes vallási és civil szervezetek esetében is.

Ki támogatja a nemzeti összetartozást, ki veszi a bátorságot, hogy elítélje a magyarok ellen gyűlöletet keltő politikai pártokat?

Én nem hiszem, hogy el kellene teljesen ítélni azokat a magyarokat, akiket sikerült a határon túli nemzettársaik ellen hangolni. Évtizedekig tilos volt a környező országokban élő magyarokról beszélni, van egy népes réteg, amelynek fogalma sincs arról, hogy mi történt az elmúlt 80 évben a határon túli magyar közösségekkel.

A baloldali pártok egy szerencsétlen sorsú kisebbségnek udvarolnak, akik kimaradtak abból az élményből, hogy

minden magyar összetartozik, hogy minden magyar felelősséggel tartozik minden magyarért.

Ez egy nagyon magányos és elkeseredett állapot lehet.

Vannak olyanok, akik a holokausztot tagadják, mások a kommunizmus bűneit mentegetik, és vannak olyanok, akik a határon túli magyarok elmúlt százéves kálváriájáról nem tudnak semmit. Ezek közül az első kettő tudatlansággal vegyes gonoszság, a határon túliak esetében jórészt tudatlanság, néha egy kevés gonoszsággal kísérve.

A jövő azonban a nemzeti összetartozás megerősödésének dolgozik.

Ma a fiatal korosztály határon túli és anyaországi magyarok rengeteg helyen találkozhatnak egymással.

Aki a határon túliak ellen politizál, az a múltnak politizál, aki a nemzeti összetartozást erősíti, az a jövőbe fektet be.

Magyarország jelenlegi határain kívül

száz év múlva is élnek majd magyarok, Székelyföldön, a Partiumban, Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken.

Ezek az emberek pedig egy természetes közösséget alkotnak, így volt 1100 évig, és a jövőben is így lesz. Aki ezt tagadja, az nem gátol meg semmit, csak meglopja magát.

Remélem, hogy békésen alakul a jövőnk a szomszédainkkal! Remény ide vagy oda, biztosra csak a sajátjainkkal mehetünk, mi leginkább egymásra számíthatunk.

Aki pedig ennek a közösségnek a biztonságát megbontja, az hazaáruló.