Könnyfakasztó történet az anyáról, aki 22 éve gyászolja elvesztett lányát

Iszály-Szilágyi Edit huszonkét éve minden január 14-én végigjárja hét és fél éves korában eltűnt kislánya, Szathmáry Niki utolsó útját. Így tett tegnap is – írja a Ripost.

„Egy gyermeket nem lehet elgyászolni, hiába telnek el az évek, hiába van azóta már unokám is, Niki ugyanúgy hiányzik nap mint nap" – mondta a Ripostnak Iszály Szilágyi Edit.

A kislány 1998. január 14-én a néptáncórájáról tartott hazafelé.

Utoljára néhány száz méterre az otthonától, a törökzugi ABC-nél látták, ám haza sosem érkezett már.

A rendőrök lezártak minden határátkelőt, pincétől a padlásig átkutatták a művelődési házat, ahonnan Niki elindult, nyomkereső kutyákat vetettek be, a légtérben helikopterek köröztek. Ellenőrizték a pszichiátriákat, a börtönöket, de még az örökbefogadásra váró párokat is. A legképtelenebbnek tűnő bejelentéseket is ellenőrizték, hiába.

Három évvel később a 44-es út melletti nádasban emberi maradványokat találtak egy zsákban. Edit, Niki édesanyja azonnal felismerte a ruhákat és a hajcsatokat.

Akkor még újdonságnak számított az országban a DNS-alapú azonosítás. Niki személyazonosságát az elsők közt állapították meg ezzel a módszerrel.

„Idén nyáron már harmincéves lenne. A halála évfordulója közeledtével

gyakran azon kapom magam, hogy csak nézek magam elé, és elképzelem: milyen lenne, ha most bejönne az ajtón. Napokig, hetekig mesélhetnénk egymásnak, amikor a nagy boldogságtól szóhoz jutnánk. De az álom mindig véget ér, és rájövök: a valóság ennél sokkal ridegebb és szomorúbb"

– fejtegette Edit.

„Így csak suttogom magam elé, mennyire szeretem és hogy hiányzik nekem, s remélem, eljut hozzá. Felnézek az égre, és elképzelem, ahogy egy kis felhő mögül integet, és azt mondja nekem, amit régen: "Anya, úgy szeretlek, mint pipacs a napot! Úgy fogsz nekem hiányzani!"