A Századvég Alapítvány által életre hívott NGO-radar a nem kormányzati szervezetek tevékenységének követésével, magyarországi működésük elemzésével, finanszírozásuk hátterével foglalkozik. Célja a nemzeti szuverenitás, a jogbiztonság és az átláthatóság szavatolása a fenti monitoring tevékenységen keresztül.  Ez jelenleg különösen aktuális, tekintettel a Helsinki Bizottság által kapott olyan külföldi megbízásokra, mint például a magyar bíróságok függetlenségének vizsgálata, bírók, ügyvédek számára érzékenyítő képzések tartása, de említhetnénk az NGO-k börtönbizniszben játszott szerepét is.

A nem kormányzati szervezetek kizárólag a működésüket finanszírozóknak tartoznak elszámolással. Amikor egy NGO támogatása külföldről érkezik, külföldről kapja az utasításokat is.

A Helsinki Bizottság például jelentős anyagi támogatásban részesül a Holland Királyság Nagykövetségétől, az ENSZ-től, illetve más NGO-któl, mint például a National Endowment for Democracy, amelyet viszont az amerikai kongresszus támogat anyagilag. Hétköznapi magyar embereket, olyan civileket, akik például a horgászegyesületek vagy a hagyományőrző körök tagjait alkotják, aligha találunk ezeknek a szervezeteknek a támogatói között.

A finanszírozás szövevényes hátterét kibontva megállapíthatjuk, hogy esetükben nem alulról szerveződő civilekről beszélhetünk, hanem külföldi lobbi szervezetekről, külföldi politikai erők érdekérvényesítésének egy eszközéről.

Ennek az érdekérvényesítésnek egyik módja, amikor az NGO-k egy adott országról valamilyen jelentést készítenek támogatás ellenében. (A Holland Királyság Nagykövetsége például a magyar bíróságok függetlenségéről rendelt jelentést a Helsinki Bizottságtól 2018-ban.)

Ezután a külföldi politikai körök a függetlennek beállított jelentésre hivatkozva támadják az országot nemzetközi fórumokon. Természetesen az, hogy mi szerepel a jelentésekben, a támogatók elvárásaitól függ, ezekkel az elvárásokkal az NGO-k maguktól is tisztában vannak.

A liberális baloldali politikai erők és egyes nagyhatalmú magánszemélyek a nem kormányzati szervezeteket arra használják, hogy idegen szellemiséget és eszméket juttassanak hatalomra egy országban. Elég csak megvizsgálni, hogy melyek azok a témák, amiket folyamatosan napirenden tartanak, mint például a migráció, az azonos neműek házassága, vagy a drogliberalizáció.

Az NGO-k döntő többsége baloldali és liberális irányzatot képvisel, konzervatív szellemiségűt nehezen tudnánk említeni. Valójában a nyugati államokban működő "soft power", vagyis az úgynevezett "puha erő" alkalmazásának eszközei ezek a szervezetek, melyet a legegyszerűbben egy vasökölre húzott bársony kesztyűként lehetne jellemezni.

Joseph Nye híres amerikai politológus a "soft powert" egy ország azon képességében határozta meg, amellyel képes más országokban a közgondolkodást befolyásolni bármilyen fizikai kényszerítés, vagy erő használata nélkül azért, hogy politikai céljait elérje. A puha erő alkalmazásának legfontosabb eszköze pedig a civil társadalom befolyásolása az NGO-kon keresztül.

Ezek gyakran teljes mértékben összehangoltan cselekszenek valamely nyugati ország külpolitikájával. Az amerikai külpolitika például számtalan úgynevezett "színes forradalmat" juttatott már érvényre segítségükkel különböző országokban az utóbbi két évtizedben. Ilyen volt például a grúziai rózsás forradalom, vagy a kijevi narancsos forradalom. Ilyenkor az NGO-k a jogvédelem és a demokráciaféltés álarca mögött a nyugati kormányok meghosszabbított karjaként vesznek részt egy ország destabilizálásában.

Soros GyörgyForrás: MTI/EPA/Julien Warnand

A fentiek miatt számos ország osztja a véleményt, hogy a működésüket szabályozni kellene. A masszív külső támogatásban részesülő, senki által meg nem választott szervezetek ugyanis aláássák az államok demokratikus működését. Esetükben hiányzik a demokratikus felhatalmazás, nem az adott ország polgárainak nézeteit képviselik, tehát nem legitim szereplői a politikai életnek. Mindezekből fakadóan pedig egy ország szuverenitására hatalmas veszélyt jelentenek.

Az alábbiakban konkrét példákon keresztül mutatjuk be, hogy az egyik legnagyobb hazai Soros-szervezet, a Helsinki Bizottság milyen külföldi támogatásokat kapott. A pénz útját követve az is kiderül, hogy milyen külföldi szereplők érdekeltek a magyar kormány nemzetközi megbélyegzésében, illetve a Magyarországról alkotott nemzetközi kép rombolásában.

A Soros György által is Menekültügyi Bizottságnak hívott Helsinki megközelítőleg félmilliárd (500 millió) forintos támogatást kapott külföldi szervezetektől. Ezzel szemben az 1 százalékos adófelajánlásból nem látszik, hogy magyarok tízezreit mozgatná meg a Helsinki Bizottság, vagy a TASZ által képviselt liberális, migránstámogató értékrend, hiszen összesen 796 magyar adófizető támogatta a szervezetet.

A Helsinki egyik legnagyobb támogatója természetesen a Soroshoz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány, tőlük megközelítőleg 100 millió forintnyi támogatást zsebeltek be.De vastag megbízásokat adott az Európai Bizottság is, többek között a „gyanúsítottak és a vádlottak jogainak a megerősítésére" mellett érzékenyítő képzéseket is tartottak bíróknak ügyvédeknek, megközelítőleg 100 millió forintért.

De 6 millió forintot kaptak a migránsok családegyesítésének a támogatására is. A svájci székhelyű, meglehetősen titokzatos és homályos célokat megfogalmazó Oak Alapítvány 76 millió forinttal támogatta Soros hazai szervezetét.

A költségvetési dokumentumokból azonban az is kiderül, hogy még 2015-ben a Helsinki Bizottságot 133 millió forinttal támogatta az Európai Bizottság, hogy „biztosítsa a kelet-mediterrán és a balkáni útvonalon érkező kínzástúlélő menedékkérők hozzáférését a magas színvonalú, hatékony, fenntartható rehabilitációhoz, orvosi ellátáshoz és jogi segítséghez."

A fenti példák csak töredékét teszik ki a több százmilliós támogatásnak, de jól látszik, hogy milyen külföldi érdekkörök érdekeltek beavatkozni Magyarország berendezkedésébe és belügyeibe.