A politikai stabilitás Magyarország sikereinek kulcsa

2020.02.27. 16:00

Magyarország 2010 előtt – a balliberális kormányzás idején – politikai, gazdasági és társadalmi instabilitástól szenvedett. A gazdasági visszaesésen túl számos mutató romlott, továbbá komoly politikai és morális válságba sodródott hazánk. A Fidesz-KDNP 2010-es 2014-es és 2018-as kétharmados parlamenti felhatalmazásának köszönhetően Magyarország a 2010-es évek krízishelyzeteit magabiztosan, stabil politikai vezetéssel vészelte át, és sok más uniós tagállammal ellentétben sikeresen kezelte többek között a gazdasági világválság utóhatásait, illetve a tömeges bevándorlás jelentette kihívásokat. Mindeközben Európa jelentős része a döntésképtelen kormányzás okozta instabilitástól szenved, kormányválságok sora követi egymást, ami több országban már a gazdasági teljesítményt is visszaveti - olvasható a XXI. Század Intézet elemzésében.

2010 előtt politikai instabilitás jellemezte Magyarországot

Politikai stabilitás nélkül szinte lehetetlen sikeres gazdaságpolitikát folytatni, átalakítani egy ország gazdaságának szerkezetét, míg a gazdasági fejlődés és stabilitás elengedhetetlen egy stabil társadalomhoz. Mindez könnyen belátható az elmúlt évtizedek magyarországi belpolitikai folyamatok tanulmányozásával, hiszen míg a koalíciós kormányzások idején gyakoriak voltak a belpolitikai válságok, amelynek eredményeként a gazdaság is gyengébben teljesített, addig a politikailag stabil időszakokban rendre javult a gazdaság és a társadalom állapota. 

2002 és 2010 között például az MSZP és az SZDSZ koalíciós kormányzás alatt három miniszterelnöke is volt az országnak,  számos kormányválsággal kellett szembesülnie a közvéleménynek, ami komoly gazdasági és társadalmi problémákat is eredményezett.

Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc a ParlamentbenForrás: MTI

A 2002-ben megválasztott Medgyessy Pétert saját párttársai buktatták meg, miután az SZDSZ és a szocialista miniszterelnök között kifejezetten ellenséges hangú és kibékíthetetlen vita folyt. 

Medgyessy az SZDSZ-t korrupciós ügyekkel vádolta meg, és Csillag István SZDSZ-es gazdasági miniszter leváltását szorgalmazta. Ekkor már az MSZP felső pártvezetése titkos tárgyalásokat kezdett leváltásáról az SZDSZ-szel, de Medgyessy előremenekült, a koalíciós pártok közti ellentétekre és a megrendült bizalomra hivatkozva 2004. augusztus 19-én bejelentette lemondását, majd az MSZP pártkongresszusán a küldöttek végül Gyurcsány Ferenc mögé álltak, akit az SZDSZ is támogatott.

Ezt követően is gyakoriak voltak a belső konfliktusok az MSZP és az SZDSZ között, amely a 2008-as népszavazást követően mélyült el igazán. Gyurcsány Ferenc ekkor meneszteni kívánta az SZDSZ által delegált Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, amelyet azonban az SZDSZ élesen elutasított. Ezzel kezdetét vette egy újabb kormányválság, és miután az akkori kormányfő felmentette a miniszter asszonyt, az SZDSZ visszahívta a párthoz tartozó kormánytagokat, és 2008. május 1-jétől kisebbségi kormány vezette az országot. Gyurcsány Ferencet 2009 tavaszán Bajnai Gordon követte a miniszterelnöki székben, aki 1 év 1 hónapig tölthette be ezt a pozíciót.

Gyurcsány Ferenc és Bajnai GordonForrás: MTI/Soós Lajos

A tényadatok jól rávilágítanak, hogy a gyengekezű és szétesett kormányzati vezetés gazdasági és társadalmi problémákat is magával hozhat. 

2002 és 2010 között minden évben nőtt a munkanélküliségi ráta,  és már a 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző évben közel 8 százalék volt az álláskeresők aránya, 2010-ben pedig jóval 10 százalék feletti szinten állt. A GDP-növekedés 2007-re gyakorlatilag megállt, a 2008-as világválság pedig leginkább Magyarországot ütötte meg Európában, 2009-ben 7 százalékponttal esett vissza a gazdaság teljesítménye. Mindeközben kirívóan magas volt az államháztartási hiány, az államadósság pedig a 2002-es 55 százalékról 2010-re közel 80 százalékra nőtt.  Emellett emelkedett a szegények aránya, számos szociális támogatás, juttatás megszűnt vagy csökkent, egymást követték a megszorítócsomagok. Ráadásul a politikai érdekérvényesítő képessége is igen gyenge volt az országnak, az IMF és az Európai Unió gyakorlatilag mindenféle ellenállás nélkül képes volt érvényesíteni akaratát az országgal szemben.

2010 fordulópontot jelentett

2010 óta a stabil kormányzásnak köszönhetően világos gazdasági és társadalompolitikai irányvonal jellemzi Magyarországot, és a 2010 előtti időszakkal ellentétben szinte minden mutatószám jelentős javulást mutat. Így például a munkanélküliség szintje rekordalacsony, a foglalkoztatottság mértéke a rendszerváltoztatás óta nem látott szinten emelkedett, az államadósság csökken, a költségvetés egyenlege stabil, és a szegénység mértéke pedig csökken, miközben a gazdasági növekedés terén az unió élmezőnyében foglal helyet hazánk.  

A gazdasági és társadalmi helyzet javulása mellett Magyarország visszaszerezte önrendelkezését is. 

A korábbi meghunyászkodó mentalitással szakítva erőteljesen képviseli érdekeit a világban, szakított az IMF-fel, és számos brüsszeli intézkedéssel is szembement, például a nyugat-európai kritikák ellenére elsőként hozott szigorú intézkedéseket a 2015-ös bevándorlási válság megállítása érdekében.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A stabil kormányzás egyik fontos alapja, hogy a kormányfői és a kormánypárt pártelnöki tisztségét ugyanaz a személy tölti be, így Orbán Viktor 2010 óta miniszterelnök és pártelnök is egyben. 

Ezzel szemben az ellenzéki pártok belső válságok sorával küzdenek: a 2010-ben is létező pártok közül az MSZP a hatodik, a Jobbik a harmadik elnökét, az LMP pedig már a hetedik társelnökét fogyasztja, ráadásul mindegyik pártot több pártszakadás is sújtotta ebben az időszakban. Ennek eredményeként ezek a pártok nem rendelkeznek hosszú távú vízióval,  és egyikük sem képes úgy megerősödni, hogy egyedül kormányváltó alternatívát jelentsen.

Európában nagyon sok ország szenved politikai instabilitástól

A hazai ellenzéki pártokhoz hasonlóan politikai instabilitás jellemzi Európa számos országát, még a sokáig rendkívül stabilnak tűnő Németországban is különvált az elmúlt években a kormányfő és a pártelnök személye, a kormánykoalíció támogatottsága jelentősen csökkent, és a stabil politika hiányában mára a német gazdaság a recesszió veszélyével szembesül. 

Szintén jó példa a politikai instabilitásra Nyugat-Európában Belgium, ahol a 2019. május 26-i választások óta – amikor egyszerre szövetségi parlamenti, regionális, valamint európai választásokat is tartottak – nem sikerült kormányt alakítani, a kormányalakítási próbálkozások áttolódtak 2020-ra.

Az országban az elmúlt 10 évben négy miniszterelnök váltotta egymást. A politikai instabilitás mellett a belga gazdaság sem remekelt az elmúlt években, az ország gazdasága 1 százalék körüli növekedést tudott produkálni az elmúlt négy évben. Hasonlóan kaotikus állapotok uralkodtak Spanyolországban, ahol hosszú éveken át politikai patthelyzet volt, 2019 novemberében négy éven belül a negyedik választást kellett tartani. 8 hónapon át nem volt hagyományos értelemben vett kormány, miután a választáson egyik párt sem szerzett abszolút többséget, a koalíciós tárgyalások pedig rendre kudarcba fulladtak.  Az országban 6 kormány és 3 kormányfő volt 2010 óta. A spanyol gazdaság sincsen jó bőrben, itt az egyik legmagasabb a munkanélküliség aránya Európában.

Theresa May egykori brit miniszterelnökForrás: MTI/EPA/Sascha Steinbach

De Nagy-Britannia elmúlt évei is a belpolitikai bizonytalanságról szóltak, egészen a közelmúltig egyáltalán nem lehetett politikai stabilitásról beszélni.

A 2019. decemberi előrehozott választás négy és fél éven belül a harmadik parlamenti választás volt az országban, két éven belül pedig a második előrehozott választás. A választás nélkül hatalomra kerülő kormányok soráról híres Olaszországban is számos kormányválság volt 2010 óta, az elmúlt tíz évben már hat kormányfő irányította a déli államot. 

A kisebb uniós tagállamok közül is sokakat politikai instabilitás sújt. Észtországban például jellemzően nincsen stabil kormánytöbbség, a miniszterelnök, Jüri Ratas az előző ciklusban például nem választással, hanem az előző, 2015-ös választáson győztes Reformpárti Taavi Roivas kormányának 2016-os összeomlása után került hatalomra. A 2019. március 3-i voksolást követően az észt elnök először a legtöbb mandátumot szerző Észt Reformpárt vezetőjét bízta meg kormányalakítással, a Riigikogu azonban nem szavazott bizalmat az általa javasolt kormánynak, így az észt elnök Jüri Ratas korábbi miniszterelnököt bízta meg ismét kormányalakítással. A végül megalakult hárompárti koalíció magával hozza, hogy a politikai stabilitás továbbra sem köszöntött be Észtországban. De hasonlóan instabil politikai helyzet van a koalíciós kormány vezette Finnországban, Lettországban pedig a 2018. októberi választás után nemcsak a kormánykoalíció összetétele nem körvonalazódott, de még a kormány előtt álló feladatokról sem volt egyetértés hónapokon keresztül.

Észtországot 2010 óta már három miniszterelnök és öt kormány, Finnországot hat miniszterelnök és kormány, Lettországot pedig három kormányfő és kormány irányította.

Magyarország környezetében  Romániában volt a legtöbb kormányválság, ahol az elmúlt 10 évben 14 kormányfő váltotta egymást.  Ugyanezen idő alatt Szlovákiának három különböző miniszterelnöke és öt kormánya volt, Szlovéniát öt, Ausztriát pedig négy különböző kormányfő irányította.

A XXI. Század Intézet márciusban publikálja az Európai Stabilitás Indexet, amelyben az Európai Unió tagállamait azoknak politikai, gazdasági és társadalmi stabilitása alapján rangsorolja, és részletesen értékeli az unió országaiban bekövetkezett elmúlt négyéves politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat.