A közgazdaságtannal foglalkozó kritikai gondolkodók hajlamosak a piaci társadalmak történelmét egymástól jól elkülöníthető szakaszok sorozataként értelmezni. A történelem effajta felfogása az idő kronologikus koncepcióján alapul, amelyben a jelen minden egyes pontja átsiklik a múltba, így adva át helyét a jövőnek. A Pallas Athéné Könyvkiadó által megjelentett történelem a pénzügyi időkben állítása szerint e lineáris gondolkodás azonban figyelmen kívül hagy valami különösen fontosat a jelenkori kapitalizmus dinamikájával kapcsolatosan.
Amin Samman, a City University of London adjunktusa ebben a könyvében a gazdaság és a globális pénzügyek működésében egy másfajta történelemszemlélet alkalmazási lehetőségére hívja fel a figyelmet. Amit általában történelemnek tekintünk, az ugyanis nem egy egyszerű lineáris fejlődési folyamat, és nem is csupán a történések feljegyzésének semleges nézőpontú eszköze, hanem egy, a lineáristól eltérő és reflexív folyamat, amelyben a múlt jelenléte rendkívül produktív szerepet tölt be. A szerző bemutatja, hogy ez a megközelítés hogyan segítheti a válság utáni korszak pénzügyi kapitalizmusának megértését, és egyben egy olyan történelemfilozófia kidolgozására és bevezetésére tesz javaslatot, amely illeszkedik korunk globális pénzügyeinek világába.
A könyv célja, hogy a történelem filozófiáját rávetíthesse a kortárs globális pénzügyi rendszerre, hogy bemutassa miképpen képzeljünk, illetőleg hogyan írjuk a történelmet a pénzügyi időkben. A szerző alapfeltevése, hogy a 2008-as válság több volt, mint a pénzügyi piacok és azok szabályozásának mélyrepülése, sokkal inkább volt a közgazdaságtan nyelvezetének bukása, amely nem volt képes a kortárs igényekre reagálni.
A szerző meglehetősen új elméleti keretek közé helyezi mindazt, amit a pénzügyi tudományokról tudunk azzal, hogy kifordítja a korábbi történelem felfogásunkat, vagyis inkább más perspektívába ülteti az idővel kapcsolatos gondolatainkat. A könyv rávilágít, hogy általában véve eluralkodott a közgondolkodásban a történelem ismétlődésének dogmája, ezáltal a válságok csak az előző válságok ismételt megjelenései, így a jövő kiismerhető. A szerző szerint ugyanakkor a lineáris történelemfelfogás korlátozza a modern kapitalizmus megértését.
Fontos megérteni, hogy a múlt értelmezése sokszor odavezet, hogy következtetéseket vonjunk le a jelenre vonatkozóan, amely predesztinálja is a gondolkodásunkat és analógiákat, asszociációkat teremtünk korábbi eseményekkel, személyekkel, dátumokkal. Az eredmény újra és újra ismétli önmagát, melyből már nehéz elválasztani a képzeletet és a valóságot. A szerző a könyvben azon dolgozott, hogy a narratívákhoz és a történelem megértéséhez jobb fogalmi elemeket alkosson, amelyek végül segíthetnek megérteni a pénzügyi kort, amiben élünk.
A könyv top 10 üzenete: