Az ellenzék célja a koronavírus elleni törvényjavaslat gyors elfogadásának akadályozása, amellyel annyit tudnak pusztán elérni, hogy egyes, eddig meghozott veszélyhelyzeti intézkedések hatályukat veszthetik. Ugyanakkor a javaslat legkésőbb március 31-én történő elfogadását nem tudják megakadályozni, pláne azt nem, hogy a veszélyhelyzet továbbra is fennmaradjon, ugyanis az nem az Országgyűlés kompetenciája. A szerepzavarban toporzékoló ellenzék tehát a hatékony válságkezelés ellen szűklátókörű rosszindulatból követ el most egy értelmetlen merényletet.

Hétfő délután szavaz az Országgyűlés arról, hogy a koronavírus elleni védekezésről szóló T/9790. sz. törvényjavaslatot házszabálytól eltéréssel tárgyalják-e. Az ehhez szükséges, a parlamenti képviselők négyötödét kitevő szavazatarány azért volna fontos, hogy a javaslatot magát már holnap, azaz kedden elfogadhassa az Országgyűlés. Ha az ellenzéki képviselők nem járulnak hozzá a házszabálytól eltéréshez, akkor a javaslat ún. sürgős tárgyalását lehet kérni, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy március 31-én fogadhatják el a javaslatot. Magának a javaslatnak az elfogadásához az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges - írja az Alapjogokért Központ.

Ez utóbbi a kormánytöbbség „rendelkezésére áll", a négyötöd azonban nem – tehát az ellenzék szavazatai „csak" a házszabálytól eltéréshez, a minél gyorsabb elfogadáshoz lennének szükségesek. Fontos tudni, hogy a törvényjavaslat több lényegi pontot tartalmaz:

  • Megteremtené a lehetőségét annak, hogy a kormány a járványveszély elhárítása és kezelése céljából – a katasztrófavédelmi törvény előírásain túl – egyéb törvényi rendelkezésektől is eltérhessen.
  • Megerősítené a kormány eddig meghozott rendkívüli intézkedéseit (határzár, beutazási tilalom, iskolabezárás, gazdaságvédelmi lépések stb.); valamint
  • felhatalmazná a kormányt, hogy ezen intézkedéseinek hatályát a veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbítsa.

A törvényjavaslat minél gyorsabb elfogadása ez utóbbi pont miatt bír kiemelkedő jelentőséggel.  A kormány ugyanis 40/2020. sz. rendeletével kihirdette a veszélyhelyzetet, majd további rendeletekkel rendkívüli intézkedések bevezetéséről döntött. Utóbbi intézkedések azonban csak 15 napig maradnak hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja.  Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a veszélyhelyzetet kihirdető rendelet, illetve a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó egyéb rendeletek nem osztják egymás sorsát:

  • A veszélyhelyzetet elrendelő kormányrendeletnek nincs „határideje", annak megszüntetése a kormány kizárólagos joga.
  • A veszélyhelyzetet elrendelő kormányrendeletre „épülő" további, rendkívüli intézkedéseket bevezető kormányrendeletekre vonatkozik a „15 napos" szabály.
Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az Alaptörvény - és a korábbi Alkotmány - szerint a veszélyhelyzetet tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély esetén (csak és kizárólag) a kormány hirdetheti ki és a kormány jogosult megszüntetni.  A napokban elterjedt az a félreértés a törvényjavaslat kapcsán, hogy az Országgyűlés döntése szükséges ahhoz, hogy a „veszélyhelyzetet meghosszabbítsák". A veszélyhelyzet „meghosszabbítása", pláne „Országgyűlés általi meghosszabbítása" azonban fogalmilag kizárt, a veszélyhelyzetet csak kihirdetni és megszüntetni lehet, meghosszabbítani nem - és előbbiekre is csak a kormány jogosult. [A különleges jogrendet a különleges jogrend bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn. (54. cikk (3) bekezdés)]

A veszélyhelyzetet kihirdető rendelettől élesen elválnak a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó rendeletek, melyekből eddig 5 született. E rendeletekre vonatkozik az Alaptörvény „15 napos" szabálya. Ezek közül kettő, a beutazási tilalmat elrendelő, egyetemi oktatás szüneteltető, nagyobb rendezvényeket megtiltó, valamint az ítélkezési szünetet elrendelő, és óvoda-bölcsőde „bezárásokat" lehetővé tevő kormányrendeletek „járnak le" legkorábban, március 27-én, illetve 30-án.

Tehát amennyiben az ellenzék nem szavazza meg a házszabálytól eltérést, és a törvényjavaslat elfogadására csak március 31-én kerülhet sor, fenti rendeletek intézkedései tekintetében egy pár napos „lyuk" keletkezik.  Erre is van persze „megoldás": vagy az, hogy a kormány egyszerűen „bevárja" a törvényjavaslat felhatalmazását és arra alapozva új, a „lejártakhoz" hasonló tartalmú rendeleteket ad ki. Másik, a szükségszerűséghez, illetve valós helyzethez jobban alkalmazkodó megoldás, hogy a rendeletek „lejártának fordulónapjával" szintén új, azonos tartalmú rendeleteket ad ki a kormány - ezt ugyanis az Alaptörvény egyáltalán nem tiltja, bár a „diktatúrázás" előre borítékolható éppen azok részéről, akik most gátolják a javaslat gyors elfogadását.

Az egész helyzetből ugyanis az látható, hogy az ellenzék egyetlen célja jelenleg csak az tud lenni, hogy a „felhatalmazási törvényjavaslat" elfogadási eljárását lassítsa, így egyes meghozott intézkedések jogi sorsa „veszélybe kerül" - a javaslat elfogadását ugyanakkor értelemszerűen nem tudják megakadályozni, csak 8 nappal eltolni. A szerepzavarban toporzékoló ellenzék tehát a hatékony válságkezelés ellen szűklátókörű rosszindulatból követ el most egy értelmetlen merényletet.

Végezetül, hogy mikor állnak fenn a járványhelyzet elrendelésének, illetve bevezetésének feltételei, „jogon kívüli" kérdés, ahogy az is, hogy mikor áll fenn a valóságban "idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye" (háborús veszély). A kontrollt jelen helyzetben nyilván a Országgyűlés tudja gyakorolni, mely a törvényjavaslat szerint bár időkorlát nélkül hatalmazza fel a kormányt a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó rendeletek hatályának meghosszabbítására, e felhatalmazást bármikor vissza is vonhatja, ha határozatképesen tud ülésezni. Az időkorlát nélküli meghosszabbításra pontosan azért van szükség, ha az Országgyűlés - például a járványhelyzet miatti, egyébként nem kívánt esetben - akadályoztatva lenne a döntéshozatalban  - írja az Alapjogokért Központ.