Az ellenzéki túlteljesítés sajátos világa

Ahogy Erdős Gergely, a Századvég belpolitikai elemzője írta véleménycikkében, nagyjából kéttucatnyi ellenzéki közéleti ember a múlt hét végén petícióval nyomatékosította az ellenzéki pártokkal, nehogy meg merjék szavazni a koronavírus-járvány elleni védekezés szempontjából hihetetlenül fontos veszélyhelyzet-törvényt. A zömében Soros szervezeteihez kötődő értelmiségiek szervezkedése a saját szempontjukból eredményes volt - az ellenzék hétfőn, utasításuknak megfelelően, valóban az ország védekezése ellen szavazott. De mi van azokkal, akik lemaradtak a listáról, pedig rajta szerettek volna lenni?

Érdekes kérdés.

Egyrészt persze később is lehetett csatlakozni, aláírni, de annak már sok értelme nem volt. A személyes hasznosság, magamutogatás szempontjából nem volt. Hiszen nem nagyon írja meg egyik ellenzéki propagandamédium sem, utólag.

Másrészt lehet túlteljesítő írásokkal bizonygatni, hogy kár, hogy olyan bölcs emberek, mint a börtönbizniszben oly jól szereplő ügyvéd, Magyar György vagy a kifejezetten Soros-intézetet vezető Majtényi László nem számított rá a kezdet kezdetén. Nem hívták fel, hogy írja alá, egyszerűen semmibe vették.

Nem véletlen, hogy van, aki az utóbbi utat választja. De nézzünk is bele a túlteljesítés sajátos világába!

Ha filmjeivel nem is tudunk foglalkozni, hiszen Janisch Attila 17 éve egyetlen filmet sem forgatott, szélsőséges politikai írásaival olykor-olykor szoktunk. Elsősorban azért, mert a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít, és egyik írásában balliberálisnak nyilvánította saját oktatási intézményét. Azaz, politikailag elkötelezettnek. Egy elvben független egyetemet. Érdekes, mindenesetre.

Most is írt egy publicisztikát, négy nappal az után, hogy a petíció világgá kürtölői nem tartották őt eléggé jelentékenynek abban a tekintetben, hogy rátegyék a veszélyhelyzetet ellenzők listájára.

Janisch Attila pánikba esett - nem kell nekik, nem számítanak rá, továbbra is levegőnek nézik -, ezért gyorsan túlteljesített. A Magyar Narancsban megjelentetett egy publicisztikaszerűséget. Tulajdonképpen arról ír (most jön a feltétlen igazodásból adódó túlteljesítés): a kormány ellenségeinek tekinti az idős embereket.

Évekig hallgathattuk az ellenzéki "politológusoktól", hogy az idős emberek a Fideszre szavaznak, a Fidesznek nem fontosak a fiatalok, mert nem rájuk szavaznak (természetesen ez nem igaz, ráadásul minden felmérésből az derül ki, hogy a legfiatalabb választópolgárok között is messze a Fidesz a legnépszerűbb), na de akkor hogy van ez? Most akkor mégis a nyugdíjasok ellen fordulna a kormány???

A koronavírus - nem kell hozzá orvosnak lenni, elég újságot olvasni - köztudottan az idős emberekre veszélyes. Nem teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány minden intézkedése éppen arra irányul, hogy az idős embereket, szüleinket, nagyszüleinket megvédje?

Nyilvánvalóan a Magyar Narancsban publikáló filmrendező is tudja, hogy nemhogy ellenségnek nem tekinti a kormány az idős embereket, hanem minden erejével védi őket. De attól még nyugodtan ír ilyet. Aki kiszorul az ellenzéki, vagy ha úgy tetszik, baloldali világ hangadói közül (esetleg arról álmodozik, hogy majd egyszer oda tartozhasson), annak aztán bőven túlteljesíteni kell. És utána reménykedni, hogyha elég nagyot mondott, eléggé elrugaszkodott a valóságtól, eléggé gátlástalan, akkor legközelebb (végre) az első aláírók között tiltakozhat mondjuk a következő gazdaságvédelmi intézkedések ellen.