A korai szakaszban, amikor a járvány azok számára, akik időben komolyan vették, még valamelyest kontrollálhatónak látszott a határok lezárásával vagy szigorú ellenőrzésével, a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau megtagadta ezt arra hivatkozva, hogy az ilyen intézkedések szerinte ellentétesek a tudománnyal, és idegengyűlöletet sugallnak. Néhány nappal később a körülmények arra kényszerítették, hogy változtasson az álláspontján: a határokat le kellett zárni. Álláspontját továbbra is a tudomány nevében igazolta: nevezett a jelek szerint meggondolta magát. Mathieu-Bock Coté, a nagyszerű, konzervatív kanadai filozófus-esszéíró ezzel a gondolattal indítja írását a Le Figaróban. Esszéjéből kiderül: a baloldal a globalizmus, majd a genderelméletek igazolása után most a koronavírus-járványban is a tudomány mögé bújva próbálja saját ideológiáját igazolni.

Mathieu Bock-Coté szerint sokan a tudományra orákulumként tekintenek, sőt, némelyek arról ábrándoznak, hogy hatalomra emelik. Így fogalmaz: "A fiatal Greta Thunberg, aki szerencsére kissé kiment a divatból, tavaly globális forradalomra szólított fel a tudomány nevében, amelynek tolmácsa és prófétanője akart lenni. Elfelejtjük azonban, hogy a tudomány nem feltárt és végleges tudásként jellemzi önmagát, hanem olyan hipotézisek sorozataként, amelyek mindig megkérdőjelezhetőek, befejezetlenek és folyton újraértékelődhetnek. A modern ember nyilvánvalóan a végső tudásról ábrándozik, mely eltörölné a létezés bonyolultságát, és még a halál miatti szorongást is képes lenne feloldani. Ezért arra törekszenek, hogy a tudomány játssza el azt a szerepet, amelyet egykor a vallás töltött be, még ha a tudománynak nem is ez a rendeltetése.

Greta ThunbergForrás: REUTERS/Carlo Allegri

(...) Megfigyelhető a progresszivizmus masszív erősödése is, amelynek lényege, hogy az ideológiai elveket tudományos elméletek köntösébe bújtatják. Ez nem új találmány. Emlékszünk a marxizmus nagyra törő tudományos célkitűzésére, mely annak idején azt állította, hogy egyesíti a történelem ismeretét, a társadalmi struktúrákat és az ideális társadalom modelljét. A globalizmust szintén tudományosítani akarták az 1990-es és a 2000-es években: a nemzet fogalma túlhaladott, a határokat el kell törölni, a történelmi nemzetek szigorú társadalmi konstrukciókká alakultak át, ezért mesterséges nemzeteket kell létrehozni helyettük – mindezek az elvek igazolásához a társadalomtudományokat használták. A közelmúltban, ismét csak a tudomány nevében állították, hogy a gender elmélete eltörölheti a szexuális identitásokat, ha rendeletbe foglalják, hogy férfi nem és női nem márpedig nincsen. Más szavakkal: a magukat tudósnak képzelő aktivisták a tudomány legitimitását eszközzé degradálva a valódi tudás lejáratását segítik elő, ahogy azt ma az egyetemeken láthatjuk."

Justin Trudeau felesége is megfertőződött.

A magukat progresszívnek nevezők, a balliberális ideológia bűvkörében élő politikai vezetőkkel kapcsolatos gondolatai után - Trudeau-ra vagy Macron francia elnökre utal Bock-Coté -  az esszéíró így folytatja:

"Senki sem vitatja az autentikus tudomány létfontosságú szerepét a jelenlegi válságban. A laboratóriumi kutatók előbb vagy utóbb megtalálják a Covid-19-oltást és a megfelelő gyógyszereket. De a tudósok nem helyettesíthetik az államférfit. A technokraták sem helyettesíthetik. Ez arra késztet bennünket, hogy eltűnődjünk a politikus helyzetén, aki maga a tökéletes „tragikus hős", hogy a québeci filozófus, Nicole Jetté-Soucy szavaival éljünk. Arra van ítélve, hogy korlátozott információkon és egymásnak ellentmondó vélemények alapján cselekedjen egy „ködös" jelenben. Izolálni kell a lakosságot? Hogy lehet bevezetni az izoláció feloldását? Milyen közegészségügyi intézkedéseket kell hozni a szabadságjogok indokolatlan korlátozása nélkül? A különböző országok válságra adott válaszainak sokszínűsége arra figyelmeztet, hogy mennyire fontos a politikai ítélőképesség, és a saját ország konkrét ismeretében gyökerező, valódi döntőkészség, s ezzel szertefoszlatja a járvány globális kezelésének illúzióját, mely arra alapul, mintha bolygónk egy homogén hely lenne."

Gondolatmenetét azzal fejezi be, hogy egy ilyen helyzet mindig megmutatja a vezetők természetét. Némelyik leereszt a helyzet súlya alatt, más vezető pedig képes alakítani is az eseményeket.