Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen az elmúlt évek észak-macedón történéseinek rövid áttekintése. Az ország évtizedeken keresztül nemzeti-konzervatív irányítás alatt állt, majd nem sokkal a 2015-ös migrációs krízis kirobbanását követően a balliberális erők és a határok megnyitását propagáló NGO-hálózat helyi bástyái tettlegességig fajuló demonstrációkba kezdtek, melyek eredményeként előrehozott választásokra került sor 2016-ban. E voksolás révén Észak-Macedónia irányítását Soros György szövetségese, az azóta megbukott Zoran Zaev vehette át a posztkommunista Macedón Szociáldemokrata Unió (SDSM) színeiben. Érdekesség, hogy
az említett választás előtt a szociáldemokraták a médiahatóság feletti kontroll átadását követelték a Soros-birodalom szervezeteinek, így például a Macedóniai Helsinki Bizottságnak.
A párt hatalomra kerülését követően végül egy olyan testület állt fel a médiaszolgáltatások kontrolljának területén, melynek tagjai többségét a baloldali erők nevezték ki a – korábban Soros-közeli NGO-k berkeiben tevékenykedő – jelöltek közül, majd a szóban forgó grémium politikai alapon kezdte el szankcionálni a balliberális vezetéssel szemben kritikus jobboldali médiumokat.
E történések számos kérdést felvetnek. Egyfelől az említett NGO-k nem rendelkeznek felhatalmazással a választópolgároktól, így politikai ügyek vitelére, valamint közhatalmi szabályozó szerep betöltésére illegitimnek tekinthetők. Az állami szabályozó funkciók (például a médiahatóság irányításának) kiszervezése a szóban forgó Soros-szervezetekhez a képviseleti demokrácia alapelveinek, és ezáltal a népakarat érvényesülésének megcsúfolását jelenti:
a jogállamiság egyik legfontosabb kritériuma ugyanis a döntéshozók elszámoltathatósága a választók által, amely fogalmilag kizárt olyan szervezetek esetében, amelyek – ugyan a civilség leple alatt politikai tevékenységet folytatnak, viszont – a választásokon nem indulnak, politikai felelősséget nem viselnek.
Ezenfelül szintén jogosan tehető fel a kérdés, hogy a médiaszabályozás elvárt függetlenségét egy nyíltan ideológia-vezérelt, radikális politikai szólamokat hangoztató NGO-hálózat, illetve a hozzájuk köthető szereplők hogyan tudnák egyáltalán biztosítani?
A legitimációs és hitelességi deficit mellett említést érdemel továbbá, hogy a nyílt társadalom vízióját képviselő szervezetek külföldi finanszírozási háttérrel, bizonyos nemzetközi politikai és üzleti érdekeket képviselve avatkoztak be egy szuverén állam belpolitikai viszonyaiba, amely nemzetbiztonsági szempontból is aggályos. Ennek tükrében értelemszerűen felvethető e „jogvédő" formációkkal kollaboráló pártok politikai felelőssége is.
Az észak-macedón példa intő jel lehet a Soros NGO-k kegyeit kereső hazai baloldal számára is: látható, hogy az említett szervezetek egy esetleges választási győzelem után „benyújtják a számlát" a velük együttműködő balliberális politikai erőknek, majd hozzáfognak bizonyos állami funkciók szisztematikus átvételéhez, illetve – a nemzeti érdekek háttérbe szorításával párhuzamosan – az ország kiszolgáltatásához a nyílt társadalom határokat nem ismerő ideológiájának.
Kulcsfontosságú, hogy Kelet-Közép-Európa nemzeti kormányai a jövőben se engedjenek a külföldről finanszírozott NGO-k nyomásának, továbbá a politikájukat a választók – és ne egy milliárdos spekuláns – elvárásaihoz igazítsák.
Szerző: dr. Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője
