Újjáépíteni a Kárpát-medencét

2020.06.03. 14:45

A hazaszeretet és a hazafiság kultúrájának általánossá tétele – így foglalható össze az Orbán-kormányok eddigi, nemzetpolitikáról való gondolkodása és teljesítménye. Büszkék lehetünk arra, hogy keresztény-konzervatív kabinet kormányzása alatt mindvégig feladatának tekintette annak az örökségnek a gondozását, amelyet őseink itt, a Kárpát-medencében felépítettek.

A nemzetpolitika és a határon túli közösségekért való kiállás az első Orbán-kormány megalakulása óta a politikai viták egyik sarokpontjává vált. A miniszterelnök a választások estéjén fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és ez későbbi politikájában is folyamatosan visszaköszönt. Első lépésként 1999-ben létrejött a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT, amely a határon túli magyar szervezetek és a magyarországi politikai erők legfontosabb intézményesített érdekegyeztető fóruma lett. A szervezet a második Gyurcsány-kormány időszakáig működhetett, a szocialista-liberális koalíció ekkor ugyanis úgy döntött, nincs szükség a testület további összehívására.

Már a MÁÉRT 1999. novemberi ülésén megfogalmazódott az igény, hogy a kormány vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi státuszára vonatkozó törvényi szabályozás lehetőségét. A törvényt végül 2001-ben a Magyar Országgyűlés 94 százalékos támogatással fogadta el. A státusztörvény nemcsak kedvezményeket biztosított a külhoni magyarság számára, de szimbolikus jelentőséggel is bírt, hiszen rávilágított a Kárpát-medencei magyarság összetartozására. A javaslat kapcsán a kormánynak ráadásul nemcsak a környező országok ellenállásával kellett megküzdenie, hanem a saját ellenzékével is. Az MSZP és az SZDSZ ugyanis önös politikai céljaira használta fel a jogkiterjesztést, 23 millió román munkavállaló megjelenésével riogatta az anyaországiakat, és kampányt épített a határon túli magyarság ellen.

A 2010-es országgyűlési választásokat követően a kormány még meg sem alakult, legfontosabb feladatának máris azt tekintette, hogy helyreállítsa azt a bizalmi köteléket, amelyet a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nemzetellenes lépései gyengítettek meg. A 2004. december 5-ei csorbát köszörülte ki a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása, amely törvényjavaslat benyújtói között ott szerepelt maga Orbán Viktor is. Történelmi jelentőségű döntés volt ez, amely nemzettársakból honfitársakat faragott, és amelynek köszönhetően azóta több mint 1,1 millió külhoni magyar szerezte meg, illetve szerezhette vissza magyar állampolgárságát. Érdemes rögzíteni: nemmel voksolt a határon túli magyarok jogainak kiterjesztésére Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba, az akkor még LMP-s Szabó Tímea pedig 4 képviselőtársával egyetemben tartózkodott. De voltak olyan képviselők is, akik nem tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a szavazáson. Így tett az azóta főpolgármesterré avanzsált Karácsony Gergely, a zuglói polgármester, Horváth Csaba, a jobbikos Z. Kárpát Dániel és Gyöngyösi Márton, vagy a bukott pártelnök, Vona Gábor is - aki később azt állította, technikai hiba miatt nem vett részt a szavazáson.

További szimbolikus döntés volt, hogy az Országgyűlés a magyarság részekre szakításának gyásznapját, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A törvény szövege pontosan úgy szól: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". Ezt a rövid szövegrészletet akár fordíthatjuk úgy is, hogy bár tudjuk, az életben sok minden múlandó, mi mégis ezer éve itt vagyunk, és itt is maradunk. Nemzeti mivoltunk nem más, mint büszkeségünk forrása, és ebből merítünk energiát a folytatáshoz.

Azt, hogy a nemzet nem egy idejétmúlt dolog, a MÁÉRT 2010. novemberi újbóli összehívása is bizonyította, 2011-ben pedig megalakult a Magyar Diaszpóra Tanács a világon szétszórtságban élő magyarság szervezeteinek közös fórumaként. Újra elindult tehát a nemzetépítés korszaka, amelynek célja nemcsak az erős anyaország kiépítése volt, hanem erőforrások biztosítása is a Nagy-Magyarország területén élő magyar közösségek számára ahhoz, hogy elérjék céljaikat. Ennek fontos mérőszáma, hogy miközben 2009-ben mindössze 9 milliárd forint jutott nemzetpolitikára, addig 2020-ban több mint 100 milliárd forint nemzetpolitikára szánt forrás áll rendelkezésre, vagyis ez idő alatt a kormány megtízszerezte a külhoni magyarok költségvetési támogatását. Ma már elmondhatjuk: az élet minden területén sikerült megerősíteni a határon túli magyar intézményhálózatot, legyen szó akár Kárpát-medencei iskolákról, óvodákról, vállalkozásokról és egyéb ösztöndíjprogramokról, akár a szülőföldön való boldogulásról. Emellett számtalan olyan határátlépési pont nyílt meg, melyek megkönnyítették a trianoni választóvonalon való átkelést.

A közjogi egység megteremtésének a végső lökést 2013-ban a választójogi törvény módosítása adta, aminek következtében a külhoni magyar állampolgárok is részt vehetnek - a 2014-es országgyűlési választások óta először – a közügyek alakításában. Így a budapesti parlament ma már a teljes magyar nemzet parlamentje lehet. Mindemellett 2019 májusában Magyarország történetében először az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló törvény módosítása értelmében erdélyi, kárpátaljai és délvidéki képviselőt is delegált a Fidesz-KDNP a brüsszeli parlamentbe. Ezen lépéseivel a polgári kormány elérte, hogy a választójogi ne csak pártpolitikai kérdés, hanem országépítéssel összefüggő stratégiai ügy legyen.

Amikor nemzetpolitikában gondolkodunk, mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi a magyar érdek? A válasz pedig nem lehet más, mint nemzeti identitásunk megőrzése, és a Kárpát-medence újjáépítése – és ebben minden magyarnak felelőssége van, hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Ezért is volt rendkívül fontos, hogy a kormány a koronavírus-járvány idején segítő kezet nyújtott a külhoni magyaroknak, és bebizonyította, hogy az anyaország akkor sem feledkezik meg a szomszédos államokban élő magyarokról, ha baj van. A túlélésben már rutinunk van, legyen rutinunk a nemzetépítés terén is.

Szerző: Knopf Alexandra, az Alapjogokért Központ vezető elemzője