Techdisztópia - Saját univerzumot építenek a közösségi médiaóriások

2020.06.30. 14:51

Az utóbbi hetekben kisebbfajta háború tört ki a techcégek és az amerikai elnök között, amiért a Twitter először is hamis hírnek bélyegezte az elnök egyik bejegyzését, majd „letiltott" egy másikat. Láthatóan a nagy techcégek már attól sem riadnak vissza, hogy az amerikai elnököt cenzúrázzák. Paradox módon Mark Zuckerberg a BigTech közegében a szólásszabadság őrangyalaként tűnik fel, akire külön nyomást kell gyakorolni, hogy cenzúrázza az amerikai elnököt. Ez a lobbitevékenység minden bizonnyal sikerrel fog járni - írja tanulmányában a Századvég. 

Az online cenzúra helyzete a Századvég 2019-es tanulmánya óta romlott. Még abban az évben – stílszerűen a Sajtószabadság napja előtt egy nappal – a Facebook nagyszabású tisztogatásba kezdett. Egyetlen mozdulattal törölték Laura Loomer, Paul Joseph Watson, Alex Jones és Milo Yiannopoulos jobboldali véleményvezérek oldalait a Facebookról és az Instagramról. Melléjük afféle éktelenkedő díszként odaszúrták még Louis Farrakhant, a Nation of Islam baloldali antiszemita vezérét is. A Facebook vezetői így egy nyilvánvaló politikai akciót hajtottak végre, hiszen a jobboldali véleményvezérek jelenléte platformjaikon mindkét fél számára jövedelmező volt. És bár a Facebook elsődleges szempontja mindig a profit, látható, hogy a profitérdeket szükség esetén felülírja a progresszív ortodoxia politikai direktívája.

A Facebookot beperlő újságíróval, Laura Loomerrel szemben a cég úgy érvelt, hogy mint kiadó nem köteles mindenki üzenetét közzétenni - azaz, Loomer és a többiek kitiltása „szerkesztői döntés“ volt. Ez már csak azért is visszás, mert egy évvel korábban pedig amellett érveltek, hogy a Facebook nem kiadó, azaz nem hagyományos tartalomszolgáltató, hanem technológiai cég és „semleges platform“, amely ilyenformán nem felelős a felületén megjelenő véleményekért.

Forrás: NurPhoto via AFP/Jakub Porzycki/NurPhoto/Jakub Porzycki

Nyilvánvaló, hogy a Facebook ezzel a csiki-csukival szeretne mentesülni annak a következményeitől, melyek egy hagyományos tartalomszolgáltatót sújtanak az ott megjelent tartalmakért, ám fenntartaná a jogot, hogy mégis hagyományos tartalomszolgáltatóként azt cenzúrázzon, akit csak akar. Amennyiben a Facebook kiadóként tekint magára, és így „szerkesztői döntéseket“ hoz, úgy nem vonatkozik rá a Communications Decency Act 230. szakasza, amelynek most védelmét élvezi, és ugyanúgy perbe fogható a felületén megjelenő valamennyi véleményért, mint bármely másik tartalomszolgáltató. Donald Trump elnök nemrég kilátásba is helyezte, hogy a cenzúrázó közösségi médiumokat kivonják a CDA 230-as mentesítő szakaszának hatálya alól.

A progresszív politikai ortodoxiával szembenálló vélemények tiltása nem szűnt meg itthon sem, ám az egy-egy felület tiltása, fenyegetése mellett a techcégek itthon is mertek nagyobbat lépni. 2020 elején kétszer is törölte indoklás nélkül a PestiSrácok YouTube-csatornáját a Google, ami miatt a szerkesztőség tüntetést is szervezett több ezer ember részvételével.  A 2019-es önkormányzati választáson a Facebook napokig nem engedett fizetett hirdetéseket sem elindítani a jobboldali felületek számára, miközben tele volt a felület a baloldal üzeneteivel.

A techóriások igyekeznek felzabálni a körülöttük lévő világot. Zuckerberg nemrég azzal próbálkozott, hogy létrehozza a Facebook saját kriptovalutáját, a Librát, ezt azonban egyelőre elhalasztotta a Kongresszus nyomására. A kriptovalutának nagyjából ugyanaz az ígérete, mint ami magának a közösségi médiának volt annak idején: eljut a legkisebbekhez, legszegényebbekhez is, demokratizálja a világot. A törvényhozók talán épp a közösségi médiával kapcsolatos be nem váltott ígéret miatt már szkeptikusabbak az ilyen nagy és szép álmokkal szemben. A Zuckerberg-galaxis ezért egyelőre másik irányba növeszti a csápjait: a Facebook létrehozott egy saját „legfelsőbb bírógot, ahová a cenzúra miatti panaszok érkezhetnek. Az ígéret szerint a testület teljesen függetlenül működik a Facebooktól, viszont ítéletei a Facebookra nézve is kötelezőek lesznek.

A testület tagjai szinte egytől egyig Soros György nemzetközi hálózatának megbízható emberei. Így a Facebookon a végső döntést arról, mi számít „elfogadható“ véleménynek, Soros emberei fogják meghozni. Bármiféle „sokszínűség“ épp annyira érvényesül ebben a testületben, mint egy M&M’s csomag beltartalmában: látunk mindenféle színt, de az íz ugyanaz. A „sokszínűség“ csakis származásra vonatkozik, politikai sokszínűségre aligha. Megtaláljuk köztük a híresen elfogulatlan The Guardian volt főszerkesztőjét, Jamal Greene-t, Kamala Garris szenátor tanácsadóját a Kavanaugh-meghallgatások idejéből, de van a testületben olyan Nobel-békedíjas emberjogi fundamentalista is, aki nyíltan szimpatizál a Muszlim Testvériséggel. A bizottság egyetlen magyar tagja Sajó András, a CEU alapító dékánja, Göncz Árpád volt tanácsadója, a Medgyessy-kormány nemzeti jelképekkel foglalkozó kormánybizottságának tagja.

A testület létrehozása semmi másról nem szól, mint a felelősség kiszervezéséről a Facebook vezetői részéről. Innentől a cenzúra vádja a „legfelsőbb bíróságot“ fogja sújtani, Zuckerbergék gond nélkül mutogathatnak rájuk. Ám a testület maga sem áldozat: jól láthatóan egy felkészült Soros-féle „elitalakulat“, amely politikai főpróbáját az idei amerikai elnökválasztáson fogja tartani. Mivel a Facebook cenzúrájának birtoklása óriási hatalom, Soros minden bizonnyal ezt is felhasználja, hogy megakadályozza Donald Trump újraválasztását. 

Vannak arra utaló jelek, hogy a Kínában már tesztelt társadalmi kredit rendszer kollektivista modelljét nyugaton más módon tesztelik. A nyugati ember mindennapjait sokkal jobban meghatározzák a mindent behálózó nagyvállalatok, mint az államok. Azoknak volt igazuk, akik szerint a „big business“ legalább annyi gyanakvásra ad indokot, mint a „big government: bármelyik képes totális hatalomra törni. A digitális diktatúra ugyanúgy megvalósítható nyugaton, mint Kínában. A totalitarizmushoz vezet „kollektivista“ és „individualista“ út is. Nagyon úgy tűnik, hogy a techóriások igyekeznek utolérni a kínai modellt, és megvalósítani annak nyugati, „individualista“ formáját.

Az a tény, hogy a nagy techcégek potens szereplőként léphetnek fel a választott vezetőkkel, köztük az amerikai elnökkel szemben, biztos jele annak, hogy hatalmuk túl nagyra nőtt. A totalitárius kísérletek letörésére akkor is szükség van, ha azt nem egy központi hatalom, hanem magáncégek akarják megvalósítani.

A teljes tanulmány elérhető a Századvég weboldalán.