Így tették tönkre a szovjetek a térségünket

2020.07.06. 09:36

A második világháború után a győztes nagyhatalmak a teheráni-jaltai-potsdami konferenciákon felosztották egymás között Európát és a világot. A közép-európai államok a Szovjetunió érdekszférájába kerültek. Az Országház Könyvkiadó, Sztálin árnyékában – című kiadványa azt mutatja be, hogy a szovjet modellt 1948-ig hogyan tették általánossá ezekben az államokban.

Teherán, Jalta, Potsdam – három helyszín, ahol a második világháború alatt a kelet-közép-európai régió számára kulcsfontosságú döntések születtek. A háború győztes nagyhatalmai között ekkor került sor Európa és világ újrafelosztására. A közép-európai államok a Szovjetunió dominanciája alá kerültek. Kérdés, hogy mindebből automatikusan következett-e a régió politikai és társadalmi rendszereinek megváltoztatása?

A „szovjet modell" azonnal bevezetésre került-e, vagy csak a nemzetközi helyzet és a szovjet belpolitika változásaival párhuzamosan vált Moszkva számára szükségessé a térség politikai uniformizálása? Milyen tervei voltak a Szovjetuniónak Kelet-Közép-Európára vonatkozóan közvetlenül a második világháború után, s a gyakorlatban milyen külső és belső tényezők játszottak közre a régió teljes szovjetizálásában? Hogyan és miért került sor a „szovjet modell" exportjára Kelet-Közép-Európába, s milyen hasonlóságok és különbségek voltak az egyes érintett országok között?

Az USA-nál volt a kezdeménezés lehetősége

A nagyhatalmak között a második világháború alatt az antifasizmus alapján létrejött együttműködés és szövetség még 1945 és 1947 között is létezett. Ebben az időszakban a nagyhatalmak, bár számos kérdésben (gazdaság, társadalom, kül- és biztonságpolitika) más-más álláspontot foglaltak el, abban egyetértettek, hogy a háború utáni gazdaságot és társadalmat antifasiszta alapon kell létrehozni. Természetesen már ebben az időszakban is számos jele volt annak, hogy a nyugati világ és a Szovjetunió között kibékíthetetlen ellentétek vannak, amelyek mind magukban hordozták a konfrontáció lehetőségét is.

Forrás: Országház Könyvkiadó

Ezt jelezte Churchill 1946. március 5-i fultoni beszéde, majd Truman elnök 1947. március 12-i kongresszusi beszédével hivatalos politikai rangra emelkedett a feltartóztatás (con-tainment), a szovjet-kommunista expanzió megfékezésének politikája, majd június 5-én Marshall külügyminiszter meghirdette azt a gazdasági segítségnyújtási programot, amely Nyugat-Európa gazdasági felépítésének az alapja lett.

A szovjet vezetők agresszív megnyilvánulásai ellenére a kezdeményezés lehetősége az Egyesült Államok vezetésének kezében volt. A szovjet gazdaság és a hadsereg még 1947-ben is romokban hevert, miközben az USA a háború ideje alatt rendkívüli gazdasági növekedést produkált, s hadserege is minimális veszteséggel vészelte át a háborút. Összességében a második világháború az USA-t globális nagyhatalommá tette. A Szovjetunió ezzel szemben nem törekedhetett és nem is törekedett másra, minthogy a számára adott, nemzetközi egyezményekben rögzített lehetőségeket maximálisan kihasználja. Ez mindenekelőtt a kelet-európai országok feletti szovjet befolyás megerősítését jelentette. Ugyanakkor nem avatkozott bele a görög polgárháborúba, önmérsékletre intette a spanyol, a francia és az olasz kommunistákat. Sőt, 1947 elején a Vörös Hadsereg kivonult Csehszlovákiából is.

Saját arcképére formálták 

Az USA vezetése eközben látványos offenzívát folytatott a világpolitikában. 1948. március 17-én megkötötték a brüsszeli paktumot, ami az első konkrét lépés volt egy nyugat-európai kollektív védelmi rendszer létrehozására. 1948. június 14-én a „Vandenberg-féle megoldás" felhatalmazta az USA kormányát, hogy vegyen részt a „regionális és más kollektív egyezmények létrehozásában az egyéni és más kollektív önvédelem helyett", illetőleg „csatlakozzon olyan regionális és más egyezményekhez, amelyek hatásos önsegélyen, valamint kölcsönös segítségen alapulnak, s érintik az Egyesült Államok nemzetbiztonságát".

A másik oldalon a Szovjetunió is megkezdte a szocialista tábor „integrációját". A kommunista pártok közötti eltérő irányzatok kibontakozásának megakadályozása vezérelte a szovjet vezetést abban, hogy a megszállása alatt álló területet a saját arcképére formálja. Éppen ezért adták ki a parancsot a Kominform alakuló ülésén a proletárdiktatúra bevezetésére, ami a „népi demokráciák" uniformizálását jelentette, és ekkor került sor a szakításra Jugoszláviával, amely a későbbiekben állandó veszélyforrást jelentett az uniformizált szovjet blokk egységére. Ettől kezdve a közép-európai államok nem csupán a Szovjetunió biztonságpolitikai szférájába tartoztak, nem csupán a Kreml hegemóniája alatt éltek, hanem teljes mértékben megszűnt a szuverenitásuk. A belpolitikájukat egy idegen állam terrorra épülő paranoid rendszerének átvételére kellett állítaniuk.

Rákosi Mátyás vezetésével valósult meg a magyarországi sztálinizációForrás:.kommunizmuskutato.hu

Eltűnő szuverenitás

Azt kell mondani, hogy a Kominform létrehozásával még a kommunista pártok szuverenitása is teljes mértékben megszűnt. Ez a helyzet Sztálin haláláig, de még inkább 1956 elejéig fennállt. Az a kérdés, hogy Kelet-Európa szovjetizálása oka vagy következménye volt-e a hidegháború kialakulásának nem eldönthető. Az azonban világos, hogy a fultoni beszéd után, 1947 februárjában Magyarországon, majd azt követően Romániában, Bulgáriában és Lengyelországban is látványos jelei mutatkoztak annak, hogy a kommunisták – Moszkva utasítására és segítségével – megkezdték a leszámolást politikai ellenfeleikkel.

1947 januárjában a lengyel kommunisták a szovjet tanácsadók aktív segédletével tömeges mértékben elcsalták a parlamenti választásokat. 1947. február 25-én letartóztatták Kovács Béla kisgazdapárti magyar politikust, majd június 1-jén lemondatták és emigrációba kényszerítették Nagy Ferenc miniszterelnököt, augusztus 31-én pedig a magyar parlamenti választásokat is elcsalták. Romániában 1947. július 14-én letartóztatták Iuliu Maniu (Nemzeti Parasztpárt) miniszterelnököt.