Magyarországon a legfiatalabb korosztályt leszámítva minden generációnak van emléke a társadalmi rend felbomlásáról, s ezek kivétel nélkül a kommunista, illetve balliberális kormányokhoz köthetők. Az utolsó ilyen jellegű, közös emlékezetünket meghatározó esemény az őszödi beszéd kiszivárgása volt – olvasható az elemzésben.
Ezt követően rendszeressé váltak a zavargások, kezelhetetlenné vált a korrupció, Magyarországot ismét eladósították. A helyzetet súlyosbította az Egyesült Államokból begyűrűző pénzügyi válság, amelynek következtében tömegek veszítették el a fedelet a fejük fölül és elenyésztek megtakarításaik is. A történelmi előzményekből kifolyólag a magyar jobboldal mindenekelőtt rendpárti, s ugyanakkor karakteresen antikommunista is.
Pogrányi Lovas szerint az EU-csatlakozás általános bizalomvesztést idézett elő a Nyugattal szemben. E fordulat nem előzmény nélküli: a magyarság már megélte Trianon, Jalta és '56 kapcsán is, hogy magára hagyták. A kétezres évektől a magyarok személyesen megtapasztalhatták, hogy a tömeges bevándorlás mára mennyire átalakította Európa arculatát.
Az a világ, amit a regényekből és a kosztümös filmekből ismerni vélt: a múlté. Ezzel a rendszerváltoztatás egyik nagy mítosza is ledőlt. A jobboldali ember szereti Európát, a hazájának érzi, aggódik sorsáért. Ezért növekvő feszültséget okoz számára az Európai Unió diszfunkcionális működése és a demokráciadeficit.
Felháborítja az értéksemlegesség leple alatt terjesztett progresszív ideológia, amely kétségbe vonja a család értelmét, megkérdőjelezi az emberi személy fogalmát és politikai kérdéssé emeli a szexuális orientációt. A pandémia során megtapasztalt szolidaritáshiány pedig teljessé tette az elidegenedési folyamatot. – tette hozzá.
Mindezek okán a magyar jobboldal egyre inkább szuverenista.
Az elemző szerint a jobboldal a trianoni békediktátum következményeit enyhíteni igyekszik, és oltalmazza a nemzet egységét. Megakadályozza továbbá, hogy a cigány–magyar együttélés feszültségei robbanáshoz vezessenek. Ennek során fellép a nyerészkedőkkel szemben, akik pénzt akarnak látni mások nyomorából.
A jobboldali politika kulcsfogalma a józan ész: mindig pragmatikus, sosem ideológiaorientált.
Taszítják a doktriner elképzelések, a voluntarizmus – előnyben részesíti a problémaközpontú, józan belátáson alapuló döntéshozatalt. A jobboldal védelmezi az emberléptékű intézményeket: éppúgy idegenkedik a transznacionális vállalatok korlátlan uralmától, mint a világkormánytól. Nem tűri el természetes közösségek tönkretételét, ezért megvédi a házasságot, a családot, és oltalmazza a valódi civil szférát (amely nem azonos az NGO-k hálózatával) – tette hozzá.