Erdei kőlépcsősor és gyönyörű panoráma Veszprém felett

Mesebeli kőlépcsősor, lélegzetelállító panoráma, gyönyörű fenyő- és tölgyfaliget – rövid túrát tettünk a veszprémi Gulya-dombon, aztán leereszkedtünk a Laczkó-forráshoz, ahol találtunk egy új forrást is. A gyönyörűen felújított Séd-patak partjáról indultunk, ahol ezer látnivaló közül válogathattunk volna, de mi most ezt a rövid túrát választottuk. Lihegtünk a lépcsősoron, bámultuk a fennsíkról a távoli dombokat, megpihentünk a tanösvény padjain,teát főztünk szabad tűzön, és a Laczkó-forrásból is ittunk. Tényleg nem kell messzire menni: a csoda itt van, Magyarországon.

Az nem volt kérdés, hogy itthon megyünk nyaralni, inkább azon tanakodunk, hogy a karantén alatt mennyire lustultunk el. Mozgassuk-e meg kisebb túrával az izmainkat, vagy maradjunk a hagyományainknál, vagyis látogassunk meg gyönyörű magyar városokat, kóstoljuk meg a helyi ízeket, és sétáljunk a tereken, utcákon? Hosszas keresgélés után megtaláljuk a legjobb megoldást: túrázunk is, de egy csodálatos városban: Veszprémben, a Gulya-dombon, amelyet leginkább a helyiek ismernek, és rendszeresen kirándulnak itt.
A leírás szerint nem nehéz a túra, csupán négy kilométer. Emelkedő szinte egyáltalán nincs. Illetve, már hogy ne lenne: rögtön az elején. De erről majd később.

Veszprém, a régi vidámpark bejárata. Forrás: Origo

A régi vidámpark bejárata előtti parkolóban, a patak partján tesszük le az autót.

A Séd-patak Forrás: Origo

Régi vidámpark – merthogy Veszprémben volt egyszer egy vidámpark. 1961-ben nyitották meg. Volt itt csónakázó tó, óriáskerék, hajóhinta és játszótér. Tíz év múlva romlani kezdett az állapota, nem költöttek rá, később lebontották a hintákat, eltűntek a csónakok, elhordták a padokat, aztán már csak a betontalapzatok maradtak. A bejárat viszont megmaradt. Ezt újították fel később, 2010-ben. Ennél a bejáratnál kezdődik a mi túránk.

Választhatunk, merre indulunk Forrás: Origo

Itt még lehet választani, mit nézzen meg a kiránduló. Induljon el a Gulya-dombra a Rovaniemi-lépcsőn, vagy más nevezetesség érdekli inkább.

Forrás: Origo

A parkolóból egy kis fahídon megyünk át a Rovaniemi lépcsőig, ahol elkezdődik a kaland. A lépcső megépítésének gondolata már 2011-ben felmerült. A Séd völgyébe látogató finn és magyar vendégeket ugyanis csak nagyon körülményesen és hosszú úton lehetett a sziklaszirten álló kilátóhoz elvinni. Nem sokkal később – 2013-ban - pedig meg is építették a lépcsőt. A hossza 110 méter, 189 lépcsőfok vezet fel a 30 méteres magasságba. A lépcsősort Veszprém testvérvárosáról, Rovaniemi-ről nevezték el.

A Rovaniemi lépcső Forrás: Origo

Mit nekünk a 189 lépcsőfok, gondoljuk nyeglén, amikor látjuk, hogy idősebbek és fiatalok fel-le futkároznak rajta - így edzenek. Nem lehet ez olyan nehéz. Az elején még gyorsan vesszük a lépcsőfokokat, aztán egyre lassabban. Majd még lassabban. Aztán meg-megállva. Úgy érzem magam, mint Frodó a Mordorba vezető lépcsőkön – mondom –, aztán tovább mászom. Szóval, hosszú volt ez a karantén, tényleg tunyák lettünk, de nem, nem lehetünk ennyire puhányok. Újra erőt veszünk, és lépkedünk tovább. Az erdő hűs, és persze gyönyörű. Olykor csak azért állunk meg, hogy hallgassuk a csendet, és nézzük az erdő fáit. Aztán lihegve felérünk.

A Rovaniemi lépcső Forrás: Origo

Itt azonnal egy kis tisztást találunk, padokkal, kis faasztallal. Le is huppanunk néhány percre. A szikla szélén fából készült korlát, és a fák mögül sejlik Veszprém látképe.

Forrás: Origo

Egy kis tűzrakó helyet is találunk – és mivel készültünk kis fém bögrékkel, ásványvízzel és teával, apró tüzet rakunk. Teát főzünk szabad tűzön. A padon ülve a kis asztalkánál megisszuk a frissen főzött teánkat. Késő délután, nincs senki a dombon, teljes a csend – pontosabban nagyon hangos a madárcsicsergés.
Innen már tényleg nincsenek nagy szintkülönbségek, kisebb emelkedőkön és lejtőkön haladunk tovább, néha azért sunyi emelkedők nehezítik a túrát a varázslatos fenyő- és tölgyfaligeteken át, míg eljutunk egy gyönyörű fennsíkra.

Gulya-domb Forrás: Origo

A közelgő demerung, a hosszú árnyékok, a narancsos ragyogás és a felhők felejthetetlen panorámát varázsolnak a közeli dombokra.

Gulya-domb Forrás: Origo

Sok időnk nincs csodálni ezt a látványt, mert még a forrást is meg szeretnénk nézni – azt pedig semmiképpen nem akarjuk, hogy itt sötétedjen ránk.
Most jön a lejtő – a meredek lejtő. Már tudjuk: ez sem lesz könnyű – nem is annyira lefelé, mint inkább majd visszafelé.
A Laczkó-forrás felé haladunk.

Laczkó-forrás - pihenőhely Forrás: Origo

Az 1920-as években akadtak rá itt több forrásra – sokáig nagyon gazdag volt vízben ez a terület. 1935-ben emlékforrást építettek, és egy pihenőhelyet is kialakítottak. Laczkó Dezsőről, a város híres tudósáról nevezték el a forrást.

Laczkó-forrás Forrás: Origo

Itt is megpihentünk, és észrevesszük, hogy egy másik, kisebb patak folyik a forrás mellett.

Az új forrás Forrás: Origo

Csőtörés nem lehet – itt valószínűleg nincs kiépített vízhálózat. Akkor mi ez? Gyorsan utánanéztünk, és találtunk is egy leírást arról, hogy valószínűleg fakadó karsztvízről lehet szó.

Laczkó-forrás - pinehőhely Forrás: Origo

Itt egy sátorszerű kis fakunyhót is építettek a vándornak, hogy az eső elől be tudjon bújni, és persze itt is lehet sütni-főzni – kialakított tűzrakó hely várja a kirándulót.

Valóban rövid, könnyű túra ez, de azért másnap némi izomláz garantált.