Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója fejtette ki véleményét a Magyar Nemzet hasábjain a libernyákságról, vagyis arról, amikor frusztrált szabadságharcosok hirdetik az intoleráns toleranciát.

A transzcendentalitás tagadása

„A bajok gyökerét ott találjuk meg, ahol és amikor ki merték mondani az Isten tagadását, s a bajok ott és akkor váltak zülléssé, az emberiség vesztébe rohanásává, ahol és amikor intézményesítették Isten tagadását." (Koszorús Ferenc). Szánthó szerint a liberalizmus az istentagadással nem fogadja el az e világon túli életet és az alá-fölérendeltségi viszonyrendszert sem, mert ez nem fér bele szabadságeszményébe, ugyanakkor tekintélytisztelet és igaz mércék nélkül nem létezhet rend, biztonság és boldogság sem.

Az egyenlőség abszolutizálása

A liberálisok akár erőszakkal, akár társadalmi mérnökösködéssel, de saját képükre akarják formálni a világot, melyben nincs helye a teremtés elfogadásának, az ember bűnös voltának, sokkal inkább a tekintély és a hierarchia megtagadásának az egyéni szabadság és egyenlőség hangoztatásával.

Az azonnali vágykielégítés igénye

Az „élj, ahogy neked tetszik!" sugalmazása a társadalmi kapcsolatokban, de a jogok területén is azt mondja: bárkinek bármilyen igénye, vágya van, azt most és azonnal ki kell elégítenie – illetve joga van arra, hogy azt kikényszeríttesse, kielégíttesse. Ez a gondolkodás az önmérséklet teljes hiányára utal annak érdekében, ami azért is probléma, mert a közösségi emberi lét alapvető eleme az önfegyelmezésre való képesség, hiába magyarázzuk ezt a boldogságra és szabadságra való törekvéssel.

A történelem tagadása

A progresszió szemében a múlt egy bűnös valami, a mi korunk pedig haladóbb a korábbiaknál, sőt  jelen korunk minden eddigi korok „legjobbika". Az identitáskérdésekre ugyanakkor csak a múltba visszanyúlva tudunk válaszokat adni, a folyó politikai viták pedig bizonyítják, hogy a múlt nagyon is itt van velünk.

Az Ész fetisizálása

A racionalitásra való hivatkozás azt feltételezi, hogy az ember van annyira „isteni", hogy eszével minden társadalmi és lelki-morális problémát fel tud oldani. Az ember ugyanakkor irracionális lény, akit leginkább a közösségi tudás, az áthagyományozott társadalmi tapasztalat, az előítéletek, az érzelmek motiválnak teremtése óta. Ebből következik a progresszió élet- és valóságidegensége.

Az Alapjogokért Központ igazgatójának teljes írását ide kattintva olvashatják el.