Mintha egy nagy körforgalomba hajtanánk be, és onnan akárhova is hajtunk ki, mindig újabb és újabb csodát látunk, hogy aztán hamar visszajussunk a körforgalomba, és minden kezdődjön elölről. Ez volt az érzésünk Tokaj-Hegyalján, ahol néhány napot töltöttünk július végén. Mint az újabb és újabb játékoktól bezsongott gyerekek a játszótéren, úgy jártuk be ezt a varázslatos vidéket, aminek a lelke a szőlő, a bor, de sokkal több egy gyönyörű borvidéknél.

A lenyűgöző szőlőhegyek között megbújó kis falvak egyikében, Tállyán alakítottuk ki bázisunkat. Innen jártuk be a környéket kocsival. De láttunk motoros és biciklis túrázókat is. Meg olyanokat, akik az autót és a biciklit kombinálták, és valószínűleg ők jártak a legjobban, mert miután letették a kocsit, a környék borait is megkóstolhatták pincéről pincére kerekezve a domboldalakon tekergő földutakon.

Az Oroszlános borhotel TállyánForrás: Origo

Mi is elkerekedett szemekkel néztük a dombokon hullámzó tőkéket, a szorgos embereket, akik a szőlőben dolgoztak, és bizony előfordult az is, hogy csak úgy megszólítottuk a háza előtt álló borászt, hogy adna-e nekünk el némi bort az esti fröccshöz. Adott, persze, de előtte kóstolót tartott, még a család kacagó gerléivel is megismerkedtünk.

Kirándulni jöttünk, nem (csak) borozni, ezért észak felé hajtottunk ki a már említett képzeletbeli körforgalomból, hogy megnézzük a Regéci várat. De már az út is maga volt a csoda! 

Erdőbénye, Tolcsva, Erdőhorváti és Háromhuta mentén haladva csak kapkodtuk a fejünket. 

A bámulatosan hullámzó szőlőhegyek mellett néha teraszon zöldellő tőkéket láttunk, aztán hirtelen erdő közepén találtuk magunkat, ahol a fák koronája alagutat font a fejünk fölé. Az egyik pillanatban jól megtermett róka szaladt át az úton, pár perccel később az aranysárga szalmabálák között őz futott el.

SzőlőtőkékForrás: Dimény Katalin

Ilyen élményekkel érkeztünk meg a Regéci várba. A kocsit a vár aljában, parkolóban lehet letenni, onnan kissé meredek, de nem túl hosszú út vezet a célig. Láttunk olyan anyukát is, aki babakocsiban tolta fel a gyerekét a dombtetőre. A vár nagyobb része látogatható, de még tart a felújítás, a reneszánsz palotát építik újjá. A bejáratnál büfé, szép terasszal, és vécé is van. A zegzugos, tornyos épületet könnyű bejárni, de figyelni kell a lépcsőkre! Az öregtoronyban kisebb tárlatot állítottak össze, 

a kilátás pedig minden irányba felejthetetlen.

A Regéci várból lenyűgöző a kilátásForrás: Origo

Egy közeli étteremben elfogyasztott ebéd után – ahol az étlapon kenguru- és krokodilhús is volt, vajon miért? – Vizsoly felé indultunk, hogy megnézzük az Árpád-kori eredetű református templomot, meg persze a Vizsolyi Bibliát. Az első, teljes, magyar nyelvű biblia egyik példányát a templomban állították ki. A 6 kilós könyvből 800 példányt nyomtattak, ebből 52 példány létezéséről tudunk ma világszerte. Tárlatvezető beszélt a történetéről és a templom faldíszítéseiről, melyek közül a szentély freskói javarészt a XIII. századból valók.

A vizsolyi református templomForrás: Origo

Vizsolyban aztán a nap végére még maradt annyi időnk, hogy megnézzük az út mellett a kőfejtőt, ahol azt láthatjuk, hogyan alakította a vulkáni gőz apró szemcsékké a riolittufát.

Másnap újabb természeti csodák vártak ránk. Először a kiindulópontunkhoz közeli Tarcalon. Rövid, 10-15 perces gyaloglással a fejünk felett magasodó, 8,5 méter magas Áldó Krisztus-szobor alatt elhaladva jutottunk el a türkizkék vizű bányatóhoz. A Nagy Kopasz hegy lábánál elterülő tavat nem a talajvíz, hanem forrásvizek és az eső töltötte fel. Mindenhol hatalmas kőtömbök övezik, a Nagy Kopasz vulkanikus eredetű andezitjét jól megfigyelhetjük a függőleges sziklafalakon. 

Ha szerencsénk van, egyedül járhatjuk be a tó partját, ami teljesen kizárja a külvilág zaját, 

így csak a lépteink zaja vagy egy-egy madár csicsergése, éneklése szakítja meg a csendet. Az viszont élesen, mert a katlanszerű tó visszhangzik. Érdemes kipróbálni!

A tarcali bányató vize tiszta, de fürdeni tilosForrás: Origo

De mindez csak bemelegítés volt következő úti célunkhoz, a Megyer-hegyi tengerszemhez, Sárospatak mellett. Több úton is meg lehet közelíteni autóval, de ezek közül az első kettő, amit próbáltunk, nem volt járható: az egyik földutat lezárták a tulajdonosok, a másikra pedig útépítés miatt nem lehetett behajtani, így Károlyfalva felől érkeztünk a környék egyik természeti csodájához. Egy halastó mellett, magánparkolóban hagytuk a kocsit. Onnan még körülbelül 1 kilométert kellett gyalogolni a meredek, lesben álló szúnyogokkal teli erdőn a tengerszemig. Megállni nem lehetett a rengeteg szúnyog miatt, hiába fújtuk be magunkat mindenféle szerrel, 5 perc múlva újra támadtak. Így kifáradva, csurom vizesen, de jó tempóban értünk célhoz. A látvány pedig minden kiontott vércseppért kárpótolt!

Via ferrata a Megyer-hegyi tengerszemnélForrás: Origo

A 303 méter magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, évszázadokon át bányásztak itt malomkőnek való kemény köveket. A bánya fejtési gödrében alakult ki a most tengerszemnek nevezett tó. Páratlan szépségét az adja, hogy 

a víztükör fölé 70 méter magas sziklafalak meredeznek. 

A tó fent körbejárható, lent pedig egy kisebb, mondjuk úgy, kanyon is van. Lentről többen éppen a sziklafalak mászására indultak, amikor ott jártunk. Via ferrata pályát építettek ki a kanyonból a szikla tetejéig. Kívülállóként biztonságosnak tűnt, de semmi pénzért ki nem próbáltuk volna.

Nemcsak a bort, a túrázást szeretőket is vonzza Tokaj-Hegyalja, de a horgászokat, a kajakosokat, kenusokat is. Mi horgászok nem vagyunk, a kajakozási lehetőségről pedig későn értesültünk, így egy kényelmes sétahajóval indultunk el Tokajról, a híd lábától fel a Bodrogon egy rövid útra.

Túrázók a BodrogonForrás: Dimény Katalin

A hajó onnan indul, ahol a Bodrog csendesen, szinte észrevétlenül a Tiszába ömlik. Folyása annyira lassú, hogy 

a tapasztalt kajakosok gyakran unalmasnak is mondják ezt a részt. Családoknak, gyerekekkel viszont tökéletes, ahogy kezdőknek is. 

Hajónk elhaladt a régi tokaji vár mára a föld felszíne alatt nyugvó romjai mellett. A túlparton a Fesztiválkatlan oldalát is láttuk. Szabadtéri koncertek, színházi előadások vannak a meredek sziklafalak mellett. De nem akkor, amikor ott jártunk, hiába szerettük volna megnézni a tényleg páratlan szépségű helyszínt a hajózás után, nem lehetett bemenni. Nem baj, majd visszajövünk egy előadásra máskor.

Tokajból Mádra vezetett az utunk. Megint bájosan tekergő szőlőültetvények között haladtunk. A mádi zsinagógát néztük meg. Az eredetit 1795-ben építették. A barokk stílusú zsinagóga mellett talmudiskola is működött.

Az újjáépített zsinagóga MádonForrás: Origo

A XX. században a zsidókat innen és a környékről is elhurcolták, Mád zsidó lakosságának 90 százaléka meghalt, a túlélők pedig külföldre, jellemzően New Yorkba kerültek. Az ő segítségükkel építették újjá a lepusztult épületet és a rabbiképzőt is. Évente néhány alkalommal tartanak itt szertartásokat, a zsinagóga szabadon látogatható.

Estére is maradtunk még Mádon. A település egyik „motorja", a mindig pörgő és lelkes, fesztiválokat szervező, a környék régi receptjeit összegyűjtő, a kertbarátokat összefogó Dubóczki Dorina és a férje hívott meg minket. Arról beszélgettünk, hogy 

rengeteg turista van most Tokaj-Hegyalján, sokan döntöttek úgy, hogy a külföldi járványveszély miatt tényleg itthon nyaralnak. 

A távolból a Regéci várForrás: Origo

Tokaj-Hegyalja annyira egyedülálló vidék, hogy aki most eljött ide, később is biztosan visszajön majd valamikor.