Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a közéleti viták dinamikájáról fejtette ki véleményét a Magyar Nemzet hasábjain, vagyis arról, hogy a balliberális „elit" különbnek akarja láttatni magát, mint amilyen valójában. Ezért vindikálják maguknak minden területen, minden társadalmi alrendszerben – az alkotóművészettől az újságíráson át a „jogvédelemig" – a „függetlenség" és a „szakmaiság" jelzőit.

A Központ igazgatója írásában részletezte, hogy a balliberálisok szerint csak ők a „függetlenek", csak ők lehetnek „a szakértők", csak ők lehetnek „a civilek". Mindenki más, aki körön kívül van, pártos, propagandista vagy egyszerűen sarlatán, kuruzsló. Hozzáfűzte, hogy egy tagadhatatlanul hangadó és professzionálisan szervezett kisebbség szellemi-morális terrorja ez, melynek célja, hogy megvezessék a közvéleményt. Ezzel pedig az a célja a balliberális elitnek, hogy elhiggyük: hiába tett le az asztalra valaki már sokat akár színház- és filmművészet terén, ha nem liberális, akkor nem is lehet művész.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatójaForrás: Polyák Attila

A média- és sajtóügyek kapcsán az igazgató kifejtette, hogy már nem is pusztán arról van szó, hogy ők a „független újságírók" a „lakájmédiával" szemben, hanem hogy úgy egyáltalán csak ők „az újságírók", csak ők testesítik meg „a sajtót", mindenki más „propagandista". Továbbá megjegyezte, hogy az önmaga állítólagos nélkülözhetetlenségét hirdető Index körüli műhisztéria valójában másról sem szólt. 

 Az igazgató hozzátette, hogy ugyanez folyik a 

jogászkodás terén is: vannak a „tudós jogász kollégák", a jurisztokráciacéh, akik egyedüliként felszenteltek  ahhoz, hogy megmondják, hogyan kell értelmezni olyan fogalmakat, mint „jogállamiság", „demokrácia", „igazságosság" vagy „egyenlőség". Bárki más, aki tőlük eltérően értelmezi az „uniós értékeket" vagy a „nemzetközi standardokat" – például hogy egy demokrácia demokrácia akkor is, ha nem liberális – az azon nyomban a diktatúra barbár kiszolgálójának minősíttetik.

Szánthó Miklós megjegyezte, hogy az a legkörmönfontabb az egészben, hogy a társadalom erkölcsi iránytűjeként tündöklő balliberális elit saját értékrendjét, amely alapján mér és minősít, mindenféle kritika nélkül semlegesnek, neutrálisnak nevezi. Azt próbálják beleszuggerálni az emberekbe, hogy a kultúra, a média, a történelem, a jog csak baloldali, liberális lehet – pontosabban „szakmai" és „független" 

- fogalmazott az igazgató. Aki nem kapja meg ezt a pecsétet, annak álláspontja azonnal „politikainak" minősül. És ez jelen helyzetben hátrány, hiszen a történet dinamikáját ellentétpárokra fűzik fel: vagy „szakértő civil" valaki, vagy „politikai". 

Pedig ugye világos, hogy a balliberális szakértők, művészek, civilek, a mucsai jobbos parasztjával szemben késsel-villával enni tudó értelmiségiek is politikai alapokon állnak és világnézetileg motiváltak 

- írta Szánthó Miklós. Továbbá kifejtette, hogy a „termék" sokkal könnyebben eladható, a fogyasztó sokkal könnyebben fogadja be az üzenetet, ha az függetlennek, semlegesnek van palástolva.

Az igazgató végül hangsúlyozta, a jobboldal feladata azonban nem az, hogy az ő játékszabályaik szerint menjen fel a pályára, hogy azok alapján kezdjen el vitázni, hanem hogy új szabálykönyvet alkosson. A cél, hogy megmutassuk, itt nem a függetlenség, a kultúra meg a sajtó szabadsága áll szemben a „pártos ideológiával", hanem hogy világnézetek feszülnek egymásnak,  és a néző (a választó) a releváns információk birtokában válassza ki, melyikkel szimpatizál. Mert hogy a szakmaiság valóban bolsevista trükk.