A több mint ezer esztendős magyar állam megalapításának évfordulója alkalmából ezekben a vészterhes napokban is szerte e hazában, határainkon túl is első királyunkra, Szent Istvánra emlékezünk – személyében a keresztény magyar állam megteremtőjét, az egyik első magyar katolikus szentet és nem utolsósorban a magyar történelem kiemelkedő, európai mércével is meghatározó alakját tisztelve.

Isépy Tamás, a néhai, tekintélyes kereszténydemokrata politikus egyik beszédében így összegezte Szent István művét: ahogy Árpád vezérnek a fizikai honfoglalást köszönhetjük, a túlélés igazi feltételeit már István teremtette meg, aki végrehajtotta a magyarság nagy szellemi honfoglalását, vagy ahogy ma mondanánk: politikai és gazdasági rendszerváltoztatását. A magyar törzsek szövetségéből kialakult nagyfejedelemséget szilárd, ellentmondást nem tűrő elkötelezettséggel egységes keresztény királysággá, állammá szervezte át.

Ha mondanunk kellene egy fogalmat, amely igazán jól jellemzi életútját és egész tevékenységét, talán a rend szó jutna eszünkbe; az összefogó és biztos stabilitást teremtő rend, amely mögött szilárd erkölcsi és eszmei alapokon nyugvó értékrend húzódik. Csak szilárd értékrendre lehetett ugyanis államrendet, közrendet, egy egész rendszert építeni: István így teremthetett az akkori kor követelményeinek megfelelő, jól működő, modern államot. Ha kellett, fegyverrel tartotta egyben a megszerzett magyar területeket, ha kellett, újonnan meghozott törvényekkel igyekezett rendet tartani országában.

Ezt az utat járta akkor Európa is, amely a népvándorlás mintegy hatszáz éve után, a 10-11. századra kezdett megszilárdulni új, keresztény alapokon. A barbár törzsiség és a keresztény világ rendje közül kellett választani, s a megszerveződő magyar királyság utóbbi vonalon kívánt haladni. István egy nyugati, modernnek számító mintát követett, s azt a magyarság viszonyaihoz idomította, egy saját rendszert építve ezzel. Első királyunk tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy Európától inkább hódító törekvésekre, mint jóindulatra számíthat. A helyzet sajnos így fest ma is, már ami a jóindulatot illeti: hiszen miközben jelenleg Európát egy újkori népvándorlás teszi próbára, a problémák gyökerére elsők között rávilágító és azokat azonnal, hatékonyan kezelni kívánó Magyarországot élesen támadni kezdték és támadják mindmáig Nyugat-Európában, s idegen politikusok, tisztségviselők, bürokraták kívánják ránk kényszeríteni akaratukat. A dolog azonban mintha megfordult volna: István korában mi követtük a népvándorlás korából felnövő, keresztény Nyugatot a rendteremtés útján, ma viszont nekünk, magyaroknak (és Kelet-Közép-Európának) kell utat mutatnunk a megtévedt nyugatiaknak, és a népvándorlás káoszával szemben a rend erényére biztatni az egykori keresztény gyökereit egyre kevésbé vállaló, és egyre kevésbé rendszerető Európában.

E ponton talán érdemes eloszlatni egy közkeletű tévedést: eszerint István az idegenek, más népek befogadására buzdította volna fiát, Imre herceget híres Intelmeiben. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, s mint arra már több történész is felhívta a figyelmet, a királyi intelem hatodik passzusa inkább arról szólt, hogy az egyetlen nyelvet és egyetlen szokásrendet ismerő királyi hatalom – annak környezete, a kormányzat – gyenge, törékeny. István az Intelmekben nem az ország egészéről beszél, hanem a király környezetéről, a királyi kíséretről, vagyis első királyunk az idegen papok és vitézek gyámolítására, udvarban marasztalására bíztatta fiát. István egyértelműen arra int, hogy Imre kerülje az idegen királyok szokásainak, uralkodási módjának szolgai átvételét, és hogy inkább apja művét folytassa. Nemhogy nem a felénk verődő idegenek mindenáron való befogadását tanácsolja, hanem éppen ellenkezőleg, a betörő hódítások elleni védekezésre és a magyarok magyar szokás szerinti kormányzására szólít fel.

Hazánkat tehát – a mostani kabinet szándékainak megfelelően a Szent István-i életmű tanulságainak jegyében – magyar szokások szerint és csakis egy szilárd erkölcsi értékrend alapján lehet kormányozni és megőrizni, s az idegenek szolgai követése helyett, ha saját meggyőződésünkben sziklaszilárdak vagyunk, ki kell állni elveink mellett. István rendet teremtve és Európa közepén új államot szervezve próbált tekintélyt kivívni magának; mi, mai utódai pedig ezt úgy tehetjük meg, ha következetesen tartjuk magunkat erkölcsi értékeinkhez, valamint hazánkról, Európáról vallott elveinkhez, és a rend erényének ezt a betartását várjuk el Európa vezetőitől is. Csak egy elveiben egységes Európa tudja megvédeni magát a népvándorlás hullámaiban, s megőrizni utódai számára a nemzetek békés, prosperáló Európájának eszményét.

A földrészünket elözönleni kívánó embertömeg, a muszlim és afrikai világ egy teljesen más alapokon álló civilizáció, mint a mienk; olyan emberek millióiról, tízmillióiról beszélünk, akik fontosabbnak tartják saját vallásukat az őket esetleg befogadó európai államok erkölcsénél és jogrendjénél. A probléma ezzel az, hogy ez a saját világképéhez természetes módon ragaszkodó, gyökeresen más civilizáció nem tud majd békésen együtt élni a más elveket valló európaiakkal, és a muszlim tömegek megjelenése alapjaiban ingatja meg a régi Európát, a jog- és a közrendet. Ma Európa sajnos kevéssé biztonságos, mint mondjuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt: az újonnan érkezők ugyanis számos biztonságpolitikai problémát is importálnak Európába, legyen az terrorizmus, közbiztonság vagy az európai szociális ellátórendszer jövője. Miközben alig másfél év alatt több mint háromszáz ember vesztette életét terrorcselekmények következtében Európában, annak vezetői migránselosztási kvótákról, schengeni rendszerről vitatkoznak, régi, be nem vált eszközökkel akarnak választ adni újszerű kihívásokra. a migrációs válság egyik kulcskérdésének számító uniós vízumpolitika pedig túlzottan bürokratikus, az egyes országokat érintő változtatások bevezetése hosszú évekig is eltarthat. Világos tehát, hogy komoly szemléletváltásra van szükség, amely emberjogi mázba bújtatott politikai revolverezés helyett az európai emberek alapvető és természetes igényét, a biztonságra való törekvést igyekszik kielégíteni.

Az Európai Unió vezetőinek újra és újra előkerülő, bevándorlók szétosztását célzó képtelen terve alapjaiban változtatná meg a régió etnikai, kulturális, vallási arculatát, noha erre semmilyen brüsszeli uniós testületnek, európai vezetőnek nincs demokratikus felhatalmazása. Az európaiak és így a magyarok megkérdezése nélkül nem lehet ránk kényszeríteni az illegális migránsok tömegeinek kötelező befogadását. A legjobb, leghatásosabb eszköz arra, hogy megvédjük függetlenségünket és hazánkat az idegenektől, ha támogatjuk a családok biztonságának garantálására, és a bölcs külgazdasági és külpolitikára és a józan határvédelemre épülő nemzetpolitikát.

A Szent István-i Intelmek szellemiségének jegyében türelemmel, ámde határozottan, széthúzás helyett összefogással tudunk csak úrrá lenni a hazánkat és Európát sújtó mostani nehéz időkön: ahogyan első királyunk annak idején egyszerre nyugati és délkeleti szomszédunk fenyegetéseitől, úgy nekünk is több felől érkező kihívással szemben kell megvédenünk magunkat és folytatni Szent István örökségét. Ahogy az első Orbán-kormány az új évezred, a mostani a remény küszöbén fogja átvezetni ily módon hazánkat. Ez ma augusztus 20-a üzenete!