Ég szülte Földet... - szeptember 8. Szűz Mária születése napja

Valami szép, valami szent, valami magasztos kezdődik el... Mert szeptember 8-án Szűz Mária születésnapján a jövőt teremtő akarat ágyaz meg magának...

„Ég szülte Földet, Föld szülte fát,
Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte a világ megváltóját..."

Így szól egyik legszebb archaikus imádságunk. Legszebb, mert benne foglaltatik az Élet lényege: a női lét Mennyet Földdel összekötő különös természete. A szülés-születés jövőt éltető, mélyen spirituális tudása: a lelket befogadó Mennyei világ és a testet befogadó Anyaföld kettősége közötti testi-lelki-szellemi átjáró megteremtése. Ennek a magasztos eseménynek a kapujában áll szeptember 8-án, Kisasszony napján a világ, annak dacára is, ha téboly, aljasság, hazugság, világi zűrzavar vesz körbe bennünket. Ez Mária születésekor sem volt máskép...

Jellel áldott jeles napok

A jellel áldott jeles napok, mivel jelentőségteljes jeleket hordoznak, ezért ünnepelni csak úgy van értelmük, ha lényünk legmélyén értjük, s át is éljük a jelentés valóságos tartalmát!

A legenda szerint „Kedd úrasszonya", a magyar hagyomány Nagyasszonya, Szent Anna egy keddi napon adott életet a Kisasszony-gyermeknek. Ő Mária, a „Mennyország kapuja", a „Paradicsom ajtaja", a „Titokzatos Napnak hajnala", a világ megvilágosítójának leendő Édesanyja.

Szeptember 8. azonban kettős kapu. Mert ünnepe a szülő anyának és ünnepe a megszülető gyermeknek. Kapu, mely különös munkálkodása a Szentléleknek. Egy különös, Égtől fogant édesanya különlegesen nagy feladattal született gyermekének az ünnepnapja. E Kettős mennyei kapu megnyilvánulása, kettős üzenet hordozója. E különös kettősség egyesítője az archaikus magyar hagyományban - a Nagyasszonyának és Kisasszony-leányának, az egymásból szervesen fejlődő, egymást fizikailag is feltételező, s egymást szellemi értelemben is kiegészítő - a mindenkori holnapot éltető Boldogasszony. Magasztos kettősség, mert Szent Anna égtől fogant méhe olyan szent gyermeket hoz a világra, ki felnövekedvén érintetlen méhébe szintén az Égtől fogan, hogy a Teremtő Istennel azonos erőt, az Égi Törvényt, a szent Tudást, a Teremtő energiát, azaz a Fény Fiát fogadja magába. Jézust, az Igazság Napját, a kereszténység szellemi magját. Jézust, azaz a Teremtőt magát.

Szent Anna harmadmagával
(Leonardo da Vinci, 1510)

Értjük-e egyáltalán ezt a csodát ebben a megveszekedett, lelkileg kiégett, spirituálisan eltompult, fizikailag felajzott jelenkorban? Felfogjuk-e egyáltalán a szülés-születés szeptember 8-i magasztosságát? Az anya-leány-fiú archaikus szent hármasságát. A mennyország, az Anyaföld és mindenkori testbe születő lélek Képmás-emberrel való azonosságát. A mindenkori szülés-születés szent pillanatát. A női lét, az anyaság holnapot feltételező magasztosságát.

Én és az Atya egy vagyunk (Jn. 10.30) - mondja Jézus, hogy egy bűnös, sötét, aljas és zavarodott korba beleszületve igazodási pontot, alázatot, tudást, erkölcsöt, hitet, szellemi fényt, vagyis jövőt hozzon egy fénytelen világba. Ezért már Szent Annában, Jézus „Öreganyjában" a Teremtő akarat ágyaz meg a szent tehernek, a remény hajnalának, Máriának, hogy - amint azt a keleti keresztények ősi himnuszában, az Akathisztosz-himnuszban is mondják: - „Üdvözölve légyen a mennyei lépcső, melyen alászállott Isten..."

Így szeptember 8-án valami szép, valami szent, valami magasztos kezdődik el a világban...

Szent Anna, az édesanya méhe ezért maga a gyökér, a kiindulópont, mely kezdete a Kereszténységnek. Szent Anna méhe így az égi vérvonal elindítója, a szent család gyökere, a jövő letéteményese. Ezt ünnepli szeptember 8-án a lelkében is keresztény ember.

Akinek érdeme van rá...

A régiek tudták, hogy Kisasszony szeptember 8-i ünnepnapján Mária nagy feladattal jött a világra. Egy különös édesanya, különös gyermekének, különös üzenetét hordozva... Ezért a „hajnali szép csillag" tiszteletét, Szent Anna anyaságát és Szűz Mária leányságának kettősségét Nagyboldogasszonyi hitükben tisztelték és ünnepelték a régi magyarok.
Úgy tartották, hogy szeptember 8-án a szabadban várva a Napfelkeltét, „akinek érdeme van rá, az meglátja a kelő Napban Máriát". Mert Ők ketten - a szent anya és szent leánya - a szülés és születés női misztériumának égi, s földi őre, ki óvja, védi, gyámolítja a női élet minden rezzenését. Ezért ő bennük, s ő általuk ünnepelték a termékeny Földi lét minden jóságát és bőségét, a női élet, a család, a várandósság, s az anyaság minden szent rezzenését, a mindennapok boldog asszonyi létét.
Rendíthetetlen tisztelettel és ragaszkodással fordultak ezért e napon is a horizonton felkelő, Nap felé, mert lesték, keresték, várták, s óhajtották az istenes élményt.

Mert Mária szeptember 8-i születése „hajnalcsillag az emberiség egén". A megváltás művének szent kezdete, Isten szent kegyelmének ünnepe. Mert a régiek még értették, hogy a boldog asszonyi lét, az anyaság és a szülés által valami szép, valami szent, valami magasztos, vagyis a mindenkori jövő kezdődik el a földi világban...

Szerző: Wieber Orsolya író, a csizio.blogstar.hu szerzője