Ahogy azt az Origo elsőként megírta, a kislány édesanyja nyitva hagyta az erkélyajtót, így juthatott ki.
Az erkély rácsából hiányzott egy rész, ott eshetett ki.
A baleset után a gyerek apja egyből átrohant vele a szemközti mentőállomásra.
Információink szerint a Tartsay Vilmos lakótelepen, ahol a tragédia történt,
a lakáshoz tartozó erkély minden esetben a tulajdonosoké, megvételkor bele van számítva az alapterületbe,
így jogilag a családot terheli a felelősség, hogy az erkély rácsából hiányzott egy darab.
Az esettel kapcsolatban megkerestük a rendőrséget, akik elmondták, hogy
ismeretlen tettes ellen indítottak eljárást kiskorú veszélyeztetése miatt.
Azt is megtudtuk, hogy egyelőre nem hallgattak ki senkit, többet viszont a nyomozás érdekeire hivatkozva nem árulhattak el.
Borbély Zoltán ügyvéd az Origónak elmondta, hogy a kiskorú veszélyeztetése csak olyan személy ellen lehetséges, akinek nevelésére, felügyeletére van bízva a gyerek.
Lehet a szülő, a gyám, de akár az is, aki egy háztartásban él a gyerekkel.
Többnyire tartós felügyeletet jelent, de lehet akár egyszeri alkalom is.
Abban az esetben, ha a felügyelő személy megszegi a kötelezettségeit, és ezzel a gyerek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, az 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
A nevelési kötelezettséget meg lehet szegni akár aktív magatartással vagy mulasztással is.
„Mindig óriási dilemma, hogy terheli-e, jelen esetben a szülőt gondatlanság a tragédiában. Van-e bármilyen olyan kötelességszegés, ami esetlegesen felróható a felügyeletet ellátó szülőnek. Az ilyen eset véleményem szerint elsődlegesen nem büntetőjogi kérdés, mert nagyobb büntetés egy szülőnek, mint hogy elveszíti a gyermekét, nincs, és nem is lehet" – mondja Borbély Zoltán. Hozzátette, hogyha haláleset történik, akkor az súlyosabb a veszélyeztetésnél, mivel a halál ténye az már nem veszély, hanem büntetőjogi értelemben eredmény.
Miközben ezeket mondom, emberileg borzalmasan sajnálom a szülőt, aki ezzel a balesettel már egy életre szóló büntetést kell hogy hordozzon
– tette hozzá.
Révész Renáta Liliána pszichológus és gyásztanácsadó szerint a gyászfolyamat nagyon hasonló az elején minden veszteségnél, bárkit is veszítünk el. Nyilván nagy sokkal indul, az pedig hogy a gyerekünket veszítjük el, csak nehezíti a folyamatot, mert
a szülő komoly felelősséget érez a gyereke iránt.
Minden gyásznál nagy a bűntudat, de ebben az esetben még nagyobb. Ha pedig baleset történik, az egy komplikált gyászhelyzet. Betegségnél, vagy időskornál kicsit könnyebb elfogadni a halált, de amikor baleset történik, akkor végképp úgy érezzük, hogy ezt meg kellett volna akadályozni. Szinte el sem hisszük, hogy megtörtént.
Ez egy hónapokra szóló feladat, és a gyerek elvesztése utáni gyász még akár több is lehet, mint egy év
– mondja az Origónak a pszichológus.
A baleseti gyász egy trauma, hogy ez egyáltalán megtörtént, és hogyan történt. Először a trauma feldolgozásának időszaka van, ami nagyon nehéz folyamat, mert nagy stresszel jár.
A szülők emiatt nagyon felfokozott állapotban vannak, ezért nem tudnak aludni, nincs étvágyuk. Igazából egész életük a stresszben és ebben a traumában zajlik hetekig.
"A krízis, a gyászfeldolgozás maga ezzel párhuzamosan, de inkább csak ezután tud elindulni. Hogy helyre rakjak valamit ebből, mi az, amit tovább tudok vinni a vele töltött időből" – magyarázza a gyásztanácsadó. Hozzátette, hogy
nehezíti az a gondolat is, hogy elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy gyerek meghalhat.
A gyászfolyamatnak egy nagyon fontos fordulópontja, hogy el tudjuk fogadni, hogy ez megtörténhet. Aki vallásos, annak ilyen esetben sokszor a hite is megrendül, ami egy újabb veszteség. Nem tud segíteni az elv az elfogadásban.
Révész Renáta Liliána elmondása szerint a végső cél az, hogy az ember a történtek ellenére, egy idő után képes legyen tovább élni.
A kislányt a baleset után mentőhelikopterrel a pécsi kórházba vitték, de olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy az életét már nem tudták megmenteni.