Mint ismert, az Innovációs és Technológiai Minisztérium modellváltásról döntött - sok más egyetem mellett - a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Míg a többi egyetemen ez nyugodtan ment, eredményesen, a régi színművészetis tanárok nem fogadták el a változást. És főleg, nem fogadták el, hogy a kuratórium elnöke a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila. A baloldali politikusok, és elsősorban Gyurcsány Ferenc nyílt támogatását maguk mögött érezve, az egyetemet uraló Ascher Tamás és Máté Gábor (alapvetően egyetlen színház, a Katona József Színház régi és jelenlegi vezetői) a nekik kiszolgáltatott hallgatókat az új vezetőség ellen próbálták, próbálják manipulálni, így akadályozni a tanévkezdést. Jellemző: a velük még nem találkozó, tehát általuk nem befolyásolt, új egyetemisták 95%-a már beiratkozott, és el akarja kezdeni nyugodtan a tanévet. Vidnyánszky Attila az első pillanattól arról beszélt: a változtatás egy szakmai kérdés. Hiszen évtizedek óta súlyos szakmai problémák vannak a Színművészetin. Nézzük meg, hogy (mások mellett, mert másoktól is fogunk idézni) a változás ellen most fellépő színészek, rendezők mit mondtak korábban a Színművészetiről. Tanulságos. Valamennyien ugyanazt mondták korábban, mint most Vidnyánszky Attila.

2001-ben a Színház című (konzervatívnak nehezen nevezhető) folyóiratban alapos riport jelent meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem tragikus szakmai állapotáról. Ebben felidézték egy korábbi rendezőhallgató, Forgács Péter 1997-es véleményét is, amit annak idején az egyetemen kifüggesztett. (Forgács Péter névrokona a győri színházat igazgató színésznek.)

Forgács Péter rendező (1997)

"A fő baj azonban mindaz, amiről a beszélgetők nem beszélgettek. Mondjuk, hogy meddig terjed az osztályvezető tanár felelőssége. Hogyan és hol merül fel (ha egyáltalán felmerül) bármelyik tanár szakmai felkészületlenségének vagy tanítási metódusának megkérdőjelezhetősége? Számon kéri-e valaki rajta szerelmes vonzódását vagy személyes antipátiáját növendékei iránt? Egyáltalán tartozik-e valakinek vagy valakiknek bármilyen elszámolásával? Ha nem, miért nem? Ha igen, kinek és mi az egyenleg? Miért nem állapítható meg rektorról, színésztanárról, gazdasági, technikai felelősről - ahogy hallgatóról -, hogy alkalmatlan, vagy hogy erőtlen, vagy hogy szünetet kéne tartania?" ...

De akkor mondjuk ki, hogy ez egy színjátszó önképzőkör, ahol a meg-megjelenő "mestertől" mindenki azt lop el, amit tud (ha egyáltalán van mit). Akkor ne beszéljünk szakmai objektivitásról, paideiáról és felelősségről. Ha azonban ezek a dolgok valamiért fontosak nekünk, akkor ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy egy szardombocska tetején ülünk. Mondjuk azt, hogy impotensek vagyunk elhordani, vagy hogy nem is akarjuk, de ne locsolgassuk pacsulivsal. ... 

A megoldás - ha van - sok-sok nemzedék (ki-ki értse, ahogy akarja), sok-sok gondolkodás és sok-sok munka kérdése. Mindazé, ami most nincs. De ha már ez egy ilyen belterjes, egymásba nyúlkálós szakma, akkor legalább magunkból ne csináljunk hülyét. Úgyis csak magunk vagyunk. ..."

És négy évvel később jelent meg a Színház című folyóiratban a tényfeltáró riport, ebből idézünk:

Bóka B. László: Zacc a kávéban (Helyzetkép a színművészetin)  forrás: SZÍNHÁZ folyóirat - 2001. május

Fischer Gábor megemlítette a színházi és filmes tanszékek közötti együttműködés hiányát, holott szerinte a filmeseknek illene színháztörténetet, a színháziaknak pedig filmtörténetet tanulni. Ráadásul színészhallgatókat nem engedik át a filmesekhez dolgozni, nem tanulnak filmszínészetet, és a színészfelvételiken nem ül filmrendező a bizottságban. A színészhallgatók is nevetségesnek tartották, hogy négy év alatt mindössze négynapos filmes kurzuson vehettek részt. Mire Babarczy László a következőt felelte: "A filmeseknek fogalmuk sincs arról, hogyan kell filmszínészeket képezni." A végzős filmrendezők osztályfőnöke, Simó Sándor erre így reagált: "Semmi sem fejezi ki jobban az egyetem felfogását, mint az, amit Babarczy mond. 1948 óta tart a harc a két főtanszak között. Pedig végre be kellene illeszteni a tanrendbe a színháziak és a filmesek együttműködését. 

... (Babarczy László kaposvári színházigazgató volt, Ascher Tamással és Gothár Péterrel hosszú ideig vezették a színházat, Babarczy 1969 óta tanított a Színművészetin, a rendszerváltás környékén meglehetősen közel került az SZDSZ-hez, 1991-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektora lett, három évig. Kaposvárt nem engedte el, színészképzést szervezett a helyi egyetemen, és még a 2010-es évek elején is rendezett ott, végül elküldték a színházból, mert finoman szólva nem példamutató állapotban jelent meg a próbákon. Fischer Gábor filmrendező-hallgató volt abban az időben.) ...

A jelen lévő tanárok közül Lukáts Andor és Orsós László Jakab beszélt kritikus hangon az egyetemi oktatásról. Lukáts szerint a tanárok nem kíváncsiak a hallgatókra, azok pedig egymásra. A tanárok nincsenek jelen a vizsgákon. Végül kijelentette: alapvető pedagógiai zsákutca, ami az egyetemen tanítás címén folyik. Orsós László Jakab annak a véleménynek adott hangot, hogy az egyetem strukturálatlan, és nincs menedzselve. Réthly Attila végzős rendezőhallgató megjegyezte, hogy az intézmény alapvető céljai évtizedek óta változatlanok. 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem bejárata a VIII. kerület Vas utca 2c-benForrás: MTI/Róka László

Babarczy László a kritikára válaszul kifejtette, hogy az egyetemnek van tanterve, az igaz, hogy túl általános, nem ad választ a konkrét problémákra. Határozottan leszögezte, hogy a hallgatóknak nincs beleszólásuk az oktatási alapelvekbe. A tanároknak pedig igenis megvan a maguk pedagógiai módszere, amelyet képtelenség papírra vetni, elvégre "itt művészoktatás folyik".

A hosszas vitában Szinetár Miklós a hallgatóknak adott igazat, mondván, hogy a képzés során állandóan a szakmai tárgyakat sulykolják, így a diákoknak nem marad idejük olvasni, filmeket nézni, vagyis művelődni és tájékozódni. A jelenlegi képzés nem hagyja élni a diákokat - szögezte le Szinetár.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem egy monopolhelyzetben lévő művészeti felsőoktatási intézmény, amelyben a hallgatók többsége elhagyatottnak érzi magát, nem tudja eldönteni, kihez fordulhatna segítségért. ... A hibákra elég gyorsan ráeszmélnek, csak éppen tanáraik jelentős része nem kedveli, ha ezt ki is mondják, hiszen a hallgató örüljön, hogy nyolcszáz ember közül felvették, fogja be a száját, és tanuljon. Bodó Viktor állítja: Egyébként éppen ő volt az, aki két hónapra abbahagyta  az egyetemet. "Egy évig néztem, mi folyik itt. Láttam, hogy nem megfelelő a mozgás- és mesterségoktatás, hiszen Marton László mindig elutazik Amerikába. Az elméleti tantárgyak másodlagosak. Nem költészettanórán dől el, ki kapja meg a szerepet, hanem mesterségórán. Ettől kezdve nem fontos, hogy olvasol-e szakirodalmat vagy sem.." ... 

Bodó ViktorForrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Bodó Viktor: "Akinek van egy kis esze, az látja, mi és miért történik vagy nem történik, legfeljebb nem beszél róla, mert minek. Ez lesz ötven év múlva is. Így alakult ki, és így is marad... Az a baj, hogy erről csak egymás között lehet beszélgetni. Beszélgetünk, beszélgetünk, de harmadikos  korában az ember már nem beszélget arról, hogy mennyire rossz az egyetem. Unalmas."

Bodó Viktor megfigyelte: "Amikor elkezdtünk dolgozni, nagy kupleráj volt. Mindenki dohányzott, az osztályterem borzalmasan nézett ki. Néha kitakarítottunk. A tanárok nem szóltak egy szót se. Azon sem csodálkozom, hogy a takarítónők is csak körbemosnak mindent."

Rusznyák Gábor: "Nekem először az tűnt fel, hogy az egyetemen igazából nem történik semmi. Pedig a diákoknak az a dolguk, hogy ledöntsék a falakat, hogy tegyen valamit valamiért vagy valami ellen. Itt majdnem mindenkinek az a legmegfelelőbb, ha nem történik semmi. Ez már abból is látszik, hogy például a rendezőképzés nem szerves része az oktatásnak, csupán van. Azt mondják, csináljatok, amit tudtok, de nem adnak a kezünk alá színészosztályt, órarenden belül nem dolgozhatunk velük."

Forgács Péter: "Mindent az individualizmus határoz meg, és ez nem mindig jó. Azt tanítják, hogy csak magaddal foglalkozz, ne törődj semmivel, így nem is veszed észre, hogy az egyetem nem jól működik. Azt tanítják, lehet bármilyen rossz tanárod, a végén úgyis neked kell felmenni a színpadra. Magadra vagy utalva, tessék, oldd meg a problémáidat... Nincs kommunikáció. ... Ez nemtörődömség. Az egyetemnek nincs vezetése. Nincs senki, akinek éreznéd a kezét a válladon. Az indexek aláíródnak, a vizsgák lebonyolódnak. 

(Bodó Viktor színész, későbbi sikeres rendező most a modellváltás elleni egyik leghangosabb tiltakozó, politikai jellegű beszédet is mondott a Színművészetit elbarikádozó diákoknak.)

Schilling ÁrpádFotó: Adrián Zoltán - Origo

Schilling Árpád: "Egyszer Ács János megkérdezte tőlünk, hogy mi bajunk. Mondtuk, hogy sok bajunk van, például hihetetlenül egyoldalú képet kapunk a színházról. Az alternatív kezdeményezések teljesen ki vannak szorítva. ... Hogyan legyek képzett színházrendező a mai világban, amikor ezerféle áramlat szövi át a színház világát, és én nem tudok róla semmit? Ez a szakma nem tanít, és nem tanul. ... Sokféle stílust kellene ahhoz megismerni, hogy az ember színházrendező lehessen. Még akkor is, ha aztán kiválaszt egyet, és élete végéig azt csinálja. Szegényes az egyetem videótára is."

Rusznyák Gábor: "Ha az intézményre mint színjátszó helyre gondolok, sírhatnékom támad, hiszen évek óta nem jönnek létre előadások. Zsótér Sándor egy-két vizsgaelőadásán kívül nincs valódi esemény az egyetemen. Az Ódry Színpad prózai előadásain többnyire kong a nézőtér... A színészhallgatók csak negyedévesen döbbenek rá, mennyi mindent nem végeztek el. A jó egyetem konzervatív, és nagyon erősen képvisel valamit, amit én gondolatiságnak hívok. Ez ma nem érződik ebben az intézményben."

(Tényleg zárójelben jegyezzük meg: Vidnyánszky Attila rendszeresen meghívja rendezni a Nemzeti Színházba Zsótér Sándort, a Brand és a Galilei élete című előadások nagy szakmai és közönségsikert arattak, mindkét előadásban egyébként Trill Zsolt volt a címszereplő, és Törőcsik Mari is főszerepet játszott. De Zsótér Sándor rendezett Vidnyánszky Nemzetijében - sikerrel - Euripidészt és egy kevéssé ismert Brecht-darabot is.)

Schilling Árpád szerint: "A termek állaga borzasztó. Mi két évig dolgoztunk egy olyanban, ahol kilógott a falból a konnektor, szóvá tettük, azt mondták, csináljuk meg.  ... Szervezés egyáltalán nincs, de a fizetésüket a szervezők felveszik." 

A magyar színészoktatásról Rusznyák Gábor: "Kevés szakmai tudással kerülnek ki, nem tudnak beszélni, és nem tudnak bánni a testükkel. Szinte képtelenek hosszabb ideig koncentrálni, és akkor az ember megkérdezi: mi a jó fenét csináltatok négy évig? ... Sok jó szakmai tanár van, de egy részük fásult, és nincs motivációja. Mindez azért fájó, mert egyébként minden lehetőség adott a minőségi oktatáshoz. ... Ahhoz, hogy itt valami mélyreható változás bekövetkezzen, magát a színházi szakmát kellene gyökeresen átalakítani." 

Sediánszky Nóra: "Az egyik legfőbb baj, hogy az elmúlt pár évben drasztikus változások történtek a szakmában, de az egyetem ezeket nem követte. Fellazult a régi megbízható struktúra, az egyetem pedig még mindig a nyolcvanas évek végi-közepi állapotot veszi alapul." ... 

Rusznyák Gábor: "Egyetemi éveink alatt mindössze egyszer jártunk külföldön, és ez nevetséges. Pedig világlátottság nélkül nem érdemes egy iskolából kilépni. Az egyetem azonban ebben a tekintetben se nem nyitott, se nem rugalmas, se nem ötletes. Mintha ez nem volna fontos."

Csányi Sándor: "A szakmában nincs túl jó híre az egyetemnek. Ez abból is érzékelhető, hogy egy sereg ember nem jön el tanítani, pedig itt lenne a helye. Sokakkal beszélgettem, és mindenki húzta a száját. Nem tudom, hogyan volt mindez régen, de úgy sejtem, akkoriban még dicsőség volt itt tanítani. Most nem az."

Rusznyák Gábor a tanárhiányról így beszél: "A tanári karon belül nincs kommunikáció, érezni a hiátust, hogy ez a tanárgeneráció nem nagyon tudott utánpótlást kinevelni. Kétségbeesett kapkodás folyik, hogy ki indítson osztályt. ... Beszéljünk nyíltan; egyetlen generáció tagjai vezetik a színházak többségét. Ugyancsak velük találkozhatsz osztályvezető tanárokként... Az is világos, hogy ezek az emberek nagyon védik egymást, az egyensúlyt alig lehet megbontani. Mindenki valami nagy robbanásra vár. Azt nem hiszem, hogy szándékosan nem neveltek ki utódokat, csak éppen nem hagyják, hogy más történjen, mint amit ők akarnak." 

Schilling Árpád: "Gyakorta előfordul, hogy egy tanár tisztán lép be az intézmény kapuján. de négy év alatt hihetetlenül bemocskolódik attól, hogy részt vesz ebben a rendszerben, ami sokszor csak a presztízsről szól."

Schilling Árpád: "...Teljesen tisztán érkező fiatalemberek egy-két év alatt pszichológiai esetekké válnak, mert a tisztaság, a magukkal hozott tehetség besározódik, és a helyére zavaros valami kerül. A tanárok pedig nem teszik őket helyre. S ott van a bűnbarlang, a kollégium. Öngerjesztő őrület, amikor olyan pózokat kell felvenni, mint az ivás. Ha valaki rendet akarna vágni ebben az iskolában, akkor mindent nulláról kellene kezdenie, mert a bűn beleivódott a falakba."

Forgács Péter: "Én egy virtuális osztályba jártam. Semmi, de semmi közünk nem volt egymáshoz. Ebben nagyon hibásak vagyunk, de nemcsak mi, hanem az a rendszer is, amelybe belecsöppentünk. "

Rácz Attila dramaturghallgató: "Ha a diákoknak valami bajuk van, ne az legyen az első reakciójuk, hogy tüntetnek, kihívják a tévét, és nyilatkoznak. Meg kell becsülni, hogy felvételivel bekerültünk, és meg kell ismernünk az intézmény működési elveit, összhangba kell hozni a magunk elveivel és időbeosztásával."

Sediánszky Nóra: "A majdani rendezők, díszlettervezők, dramaturgok, színészek, hangmérnökök dolgozzanak együtt, egyesítsék erőiket, ismerjék meg egymást, legyen erősebb, átfogó érdekvédelmi szervezetük. Nyitott, rugalmas, dinamikusabb struktúrát kellene kiépíteni, amely végre képes felülemelkedni a csoportérdekeken, és inkább a szakma egészének érdekeit nézi."

Schilling Árpád: "Egy egyetem, két főtanszak, és a kettő között semmilyen kapcsolat sincs. Mi nem tudtunk az ő vizsgáikról, ők nem tudtak a mieinkről. A filmes tanárok nem jönnek színházi vizsgákat nézni, de a színházi tanárok sem mennek el a filmesek vizsgáira. A filmrendező-hallgatók nem látják a fiatal színészeket. Nincs közös fórum, nincsenek beszélgetések."

Hajdú Szabolcs: "Az ember azt várja, hogy mindenféle nagy lehetőségek nyílnak meg előtte. De igazából nem nyílik meg semmi. Pontosabban egy technikai park igen, amit lehetett használni, és találkoztam néhány jó tanárral is. De amit el tudsz sajátítani, az nem mélyül el. "

Hajdú Szabolcs: "Biztosabb talajra kellene helyezni a vizsgafilmek elkészítését. Külön embernek kellene koprodukciós lehetőségeket felhajtani a tévékből, lobbizni, pályázatokat írni, külföldi kapcsolatokat ápolni."

(Hajdú Szabolcs filmrendező és Schilling Árpád rendező is - most - hangosan ellenzi a modellváltást. Mindketten régi baloldali aktivisták. Hajdú Szabolcs zavarta meg osztálytársaival 2002-ben a Bánk bán című operafilm premierjét az Uránia moziban. Nem tetszett nekik, hogy a magyar állam támogatta egy nemzeti operafilm elkészítését, amelyet Káel Csaba rendezett, az operatőr az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos volt, a főszerepeket pedig Marton Éva, Rost Andrea és Kiss-B. Atilla énekelte. Amikor pedig Andy Vajna kormánybiztos tíz évvel később úgy döntött, hogy 300 millió forinttal támogatja Hajdú Szabolcs Délibáb című filmjét, elkészítette a filmet, majd a bemutató előtt elkezdte bírálni a világhírű producert. Arról is beszélt, hogy barátai elfordultak tőle, mert a Nemzeti Filmalaptól pénzt fogadott el.

Schilling Árpád 2010 után olykor rendezőként is közreműködött tüntetéseken. Egyik előadásában pedig meztelenre vetkőzött a színpadon, és arra kérte a nézőket, hogy írjanak a testére és úgy üzenjenek a kormánynak. A magyar kormány egyik legaktívabb külföldi bírálója, a 2018-as, harmadik kétharmados Fidesz-győzelem után bejelentette, hogy külföldre "emigrál". Azóta egy francia faluból bírálja a magyar kormány intézkedéseit. Bár 2001 óta semmi nem változott a Színművészetin, a tényleges irányítók is ugyanazok, Vidnyánszky Attila pedig érdemben ugyanazt mondja, mint annak idején Schilling - Schilling Árpád mégis a modellváltás és Vidnyánszky Attila ellen fordult.)