Vágólapra másolva!
Ókovács szerint az Opera - levélária
Vágólapra másolva!

Édes Néném,

nyilván a múlt heti hosszú levél sorai közül kiérezhette: az ott leírt helyzet előrevetítette, hogy nagy ködbe burkolózik az „Opera-reptér" irányítótornya, és még reflektorok is kihunyhatnak. Képletesen szólva ez is történt, s így muszáj volt legalábbis darabidőre, és 20 fős próbák feletti aktivitást értve ezalatt, beszüntetni a nyilvános működést. Több okból is.

Az egyik, hogy a kollégák ne találkozzanak egymással. Legalábbis az előadóművészek: se a zenekar, se a balett, se az énekkar ne tartson próbát, mert mindhárom nagy tárban felütötte fejét a járvány. Három irányból érkezett. A balettben három esetünk volt mostanáig, de ők a város másik felén dolgoznak, hisz a Magyar Nemzeti Balett tulajdonképpen izoláltan működik. Énekkari 2 esetünk zenekari érintkezése akkor is valószínűtlen, ha 9 gyanús, még nem hivatalosan igazolt eset is áll mellette: épp olyan művek mentek (volna) mostanában, amelyekben nincs karszólam, a vidéki Carmen-előadások döntően szabadtéren zajlottak. A Kaktuszok balettest, a Salome-opera és az épp elindult Poppea-próbaidőszak mind kórus nélküli produkció, a Ments meg, Uram!, a friss amerikai kortárs-operapremier énekkara pedig már maszkban is próbált, sőt, többségük előadáson is fenn tartotta – és nem okozott galibát, mert egyrészt a rendező, Almási-Tóth András extra módon érti meg és gyakorolja a járványellenes védekezést, másfelől a darab maga egy börtön halálsorán játszódik, és a férfirabok, meg a néha feltűnő női kar látomásossága elbírja ezt.

A Kaktuszok balettest Forrás: Nagy Attila

Amit visszakövetni tudunk és érdemes, az egy szeptember 12-i Carmen a pécsi Kodály Központban, amely viszont hatalmas légterű, és egy szeptember 9-i színpadi ülőpróba az Erkel Színházban, az István, a király operaváltozatának első „átolvasása”. Ez meg Magyarország tényleg legnagyobb színházi terében történt, mindössze 2 órán át tartott (egy normál szolgálat feléig), és a zenekar összes tagja végig az árokban tartózkodott, míg az énekkar a színpadon, viszonylag hátul.

Ami a zenekart illeti, a három csoportos művészeti tárból ők a legnagyobbak, tehát matematikailag is sebezhetőbbek. Munkakörülményük, az árokban játszás éppúgy extra veszély, mint hogy hangszercsoporttól függően sokan nem muzsikálhatnak maszkban (fúvósok, de gyakran hegedűsök, brácsisták sem bírják a maszkon csúszkáló, áll alá szorított hangszertartást), aki viszont felveheti, az is megkapja ugyanezen fúvósok szükségképpen aeroszolos levegőjét… Kicsit keményebben úgy hangzik, hogy nincs fúvósjáték nyálas permet nélkül, ahogy markáns éneklés sincs. Tehát várható volt, hogy a zenekar lesz a gyenge pontunk: jelenleg 210 muzsikusból többen, 13-an igazolt vírushordozók, túlnyomó többségben fúvósok, legalább ugyanennyi kolléga legújabb teszteredménye pedig még nem ismeretes, nyilván köztük is lesz pozitív. Ha kiszámoljuk, 6% a zenekar betegállománya, és ismerünk harmadekkora pesti együtteseket, ahol 3-5 beteg van, tehát arányaiban ugyanekkora, vagy rosszabb a helyzet. Ráadásul a zenészek a legmozgékonyabbak is, hisz – szemben az énekkarral vagy a balettel – tudásuk és munkaerejük operai szolgálat után is „eladható”, ahogy a többi pesti zenekar tagjai is városszerte keverednek templomi működéstől éjszakai filmzene-felvételen át az egymás együtteseiben való vendégeskedésig, horribile dictu kettős tagságig.

Richard Strauss: Salome Forrás: Berecz Valter

A vírus tehát minimum háromfelől kapta el három együttesünket, és bár a zenekar mint „operamotor” súlyosan nehezített működése előre jelezte a leállást, a kegyelemdöfést a magánénekesek körében is terjedő állapot vitte be, amelynek eredete végképp rejtélyes, valószínűleg a negyedik égtáj felől érkezett. 7 beteg van köztük is, gyűlnek, mint mindenhol: és amikor a keddi Salome-premieren a II. oboa pultja mögé már nem jutott zenész, a másnapi Ments meg, Uram! bemutatón pedig nem szólalt meg a kontrafagott, és az egyik szerepet a zenekari árokból kellett énekelnie egy gyors helyettesnek, kottából (közben a koreográfus jelmezben lemozogta), gyors döntést kellett hozni. Megállunk hetekre, hogy aki vírust hordoz, kifeküdje, és aki nem, meg ne kapja. (Azóta már a Ments meg-szereposztás más tagja is beteg, utólag igazolva: tényleg nem ment volna tovább.)

Amennyire lehet, felkészülve ért minket a második 2020-as leállás, tehát a március 11. utáni szeptember 16-a éjjele. És most ide ne az érintésmentes kézfertőtlenítést, a hőmérőzést vagy a kötelező maszkviselést értsük, mert az már korábban alap lett nálunk. Helyettesem, dr. Főző Virág hetek óta A-B csoportrendszerű munkavégzést rendelt el, hogy azonos munkaterületeken, ha baj van, ne mindenki essen ki a karanténok miatt. Én pedig Maszkabál címmel még május 9-én nyitottam fájlt egy olyan többelemű online sorozatról, amelyben díjazott magánénekeseink áriaestjei (vendéggel és pályakezdő meglepetésvendéggel) futnak, persze, zongorával, illetve zenekari kamaraformációk, énekkari kvartettek és klasszikus/neoklasszikus balettrészletek mehetnek, az egész estén fellépők számát végig 20 alatt tartva. Saját tévéstábunkkal csak be kellett üzemelni, és lám, vasárnap már itt, az Origo oldalán is futtatva elindulhatott a széria, éppen Sümegi Eszter Kossuth-díjas kamara-énekesnőnk programjával.

Jake Heggie - Ments meg, Uram! Forrás: Berecz Valter

Kedves Néném, a következő 5 hétben – egyelőre vakhit-e vagy sem, csak ekkora periódusú szűkítésben gondolkodunk – összesen 21 estén megy a Maszkabál valamelyik kiadása, az Origo itt cikkezett a struktúra részleteiről. Ugyanakkor holnap, kedden is adunk érdekeset, mert Francois-Adrian Boieldieu-nek a nagy magyar utazóról, Benyovszky Móricról írott operáját sugározzuk. Néném, e sorozat keretében, hanem a Francia Évad miatt már régebben Mór-napra kitűzve mutatjuk be legalább keresztmetszetszerűen, különlegessége miatt érdemes belehallgatni. Így e héten kedden, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap is streamelünk napi 1-1 órákat, amelyek természetesen fenn is maradnak a közösségi oldalon.

De már múlt szombaton sugároztunk egy afféle főpróbát, amelyen Kolonits Klára, szintén Kossuth-díjas kamara-énekesnőnk szólókantátát adott elő, Váradi Zita, Megyesi Zoltán és Bátki Fazekas Zoltán pedig a Kávé-kantátát vezette elő muzsikusaink, Bíró Zsófia fuvolaművész, Winkler Balázs trombitaművész, Balog Endre gordonkaművész és a 20 fő alatti működés szabálya miatt kamarazenekarunk karmesteri pultjáról a zongora mellé kényszerült Bartal László közreműködésével. Az alkalom pedig a Kovács Zalán tubaművész lelkesedéséből testet öltött születésnapi Bach-fesztivál, amelyet örömmel fogadtunk be az Eiffel Műhelyházba – 2019-ben igen rendhagyó helyszínen, a Rendőrpalota különben tetszetős és kellemes hangzású nagytermében zajlott ez a nyitókoncert.

Bach-születésnap Forrás: Rákossy Péter

Mivel a szombatot nem tudtam megoldani, levelet írtam, Becze Szilvia, régi kedves kollégánk, a rendezvény és a fesztivál házigazdája pedig szépen fel is olvasta, hát mellékelem most Nénémnek a szöveget, abból minden kiderül:

„Kedves Bach-felköszöntők!

Ugyan túl vagyunk az emlegetett 8 napon, de valamennyien ismerjük az okot: mennyivel egyszerűbb és nagyszerűbb lenne, ha az emberiség Johann Sebastian Bachhal fertőződne meg!

A Bach mindenkinek fesztivál valami ilyesmire tör, és ezért is örülök nagyon annak, hogy más formában és máskor, de meg tudjuk tartani a mai rendezvényt.

Egy operaháznak ugyan mi köze lehet a Mesterhez? Joggal merül fel a kérdés. Talán az itt működő kb. 500 muzsikus - én szeretem, ha minket, énekeseket is annak tekintenek - növendékéveiben jelen van, de később is?

Képzeljék: igen! Az elmúlt 9 évadban készítettünk színpadi előadást a János-passióból, szcenizált istentiszteletet a Máté-passióból, amely évente elhangzik, színre vittük a világi kantáták részleteit pasticcio, alkalmi egyveleg formájában, basszus szólókantátákból fizikai színházi előadásunk születik, a Sarabande c. Kylian-koreográfiában is Bach-zene szól, hangversenyen csendült fel nálunk a négy billentyűs versenymű - és már hosszú évek óta a Kávé-kantátát adjuk elő a budapesti tömegközlekedés intézményünkhöz kötődő színterein. Így lett belőle „BKV-kantáta”, és most mellette megszólal a Jauchzet Gott in allen Landen kezdetű szopránra és barokk trombitára írott szólókantáta is.

Bach tehát olyannyira mindenkié, hogy még egy Opera is büszkén vallja magáénak, és nem is csak meghaladhatatlan Jézus-operái, a passiók miatt.

Terjedjen hát a Bach-kultusz 2020 nehéz évében az Eiffel Műhelyház tereiben is, garantálom, hogy mi, lelkes operások semmilyen antitestet nem termelünk ellene.

Boldog Bach-születésnapot mindannyiunknak!

Ókovács Szilveszter”

Nos, kedves Néném, van abban valami sorsszerű, ha az ember (gyerekének az intézménye) épp egy igazán mindenkinek, mindenféle terekbe elképzelt fesztivál, az abszolúte univerzális és minden mai muzsikusnak alap Bach-tisztelet jegyében létrejött „Bach mindenkinek” keretében kénytelen zárni és elkezdeni az online munkát. Hogy milyen sikerrel, ahhoz nézők is kellenek, mert éppenséggel bárki grátisz hozzáfér – ami természetesen nincs rendben, mert teljesen leértékeli a munkánkat, de erről majd egy másik levélben. Addig is nézzen minket Kegyed is, mert ez maradt – viszont ez van!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!”

Szilveszter