Az „egyetemfoglalások" egyáltalán nem új keletű jelenségek, egy jól bevált amerikai receptet próbálnak lemásolni a hazai „színművészetisek" is - írja a Tűzfalcsoport.

A liberálisabb amerikai egyetemeken a diákok egy része úgy érezte, hogy szükségük van a „safe space" megjelöléssel ellátott területek létrehozására, a szólásszabadság betiltására és az intézményesített erőszakra.

(2015: a Yale Egyetem diákjai biztonságos teret követelnek)

Bizonyára kevesen emlékeznek rá, de pár évvel ezelőtt a nyugati sajtó még a" biztonságos terek" megteremtését mindennél előbbre tartotta, akár a szólásszabadság negligálását is elképzelhetőnek tartották, ha egy-egy egyetemen sérült a diákok „érzelmeikhez való joga". Mindez a nyakatekertség jól jellemzi azt az atmoszférát, amely körüllengte és körüllengi azokat az egyetemeket, amelyeken jellemzően „liberális tanrendben" folyik az oktatás. Ezekben az intézményekben nem a nyilvános vita, az érvelés, a szólásszabadság, a megértés és a tudományos empirizmus áll a középpontban, hanem sokkal inkább az egyetemisták „érzései" és az éppen trendi liberális irányzatoknak való megfelelés. Ilyen volt a háborúellenes hangulat (70-es években), ezt követte a különféle kisebbségek iránt rajongás, majd a migráció és a migránsok támogatása, legutóbb pedig a zöld kérdés vált központi elemmé, mígnem a feketék elnyomása elleni harc és a szobordöntögetések el nem mosták - vagy háttérbe nem szorították a korábbiakat.

(Teczár Szilárd, a HAHA aktivistája)

Tehát látható, hogy egy több évtizedes „fejlődés" hatására a nagy nyugati egyetemeken a politikai korrektség felülírt mindent, és mára már eljutottunk oda, hogy nem a tudományosság, a szakmai előmenetel, a kutatások aktualitása és mindennapi hasznossága számítanak, hanem leginkább az, hogy az éppen aktuális belterjes liberális kánont miképp lehet a legjobban kiszolgálni. Ezek a változások az egyetemeken általában erőszakosan mentek végbe, emlékezzünk csak arra, hogy pár évvel ezelőtt a politikai korrektség álomvilágának oltárán Amerikán egy erőszakhullám söpört végig, egyetemisták, különböző baloldali bűnözői csoportokkal karöltve tanárokat fenyegettek meg, majd a biztonságos terek reményében kirakatokat törtek be, jobboldalinak vélt oktatókat, politikusokat, újságírókat, fenyegettek vagy hurcoltak meg a liberális média hathatós támogatásával. Erre Magyarországon is találunk példákat, leginkább 2013-ból, amikor a HAHA megpróbált szakmai kérdésből politikait csinálni, de akkor még nem voltak annyira hangsúlyosok azok a kortárs „liberális érzékenységek" (safe space, stb.), amelyek táptalajként szolgálhattak volna egy ideológiailag megalapozott konfrontációhoz.

Ami most Magyarországon, az Színház és Filmművészeti Egyetem körül zajlik, az tulajdonképpen mellékzöngése annak, ami az Egyesült Államokban már pár éve folyamatosan zajlik. Egyetemisták elbarikádozzák magukat, elfoglalják a középületeket, és elvárják, hogy az adófizetői pénzből fenntartott intézmény úgy működjön, ahogy azt ők megálmodták. Teszik mindezt a liberális média hathatós támogatásával. A „cassus bellit" természetesen az új kuratórium kinevezése és a modellváltás jelentette, de amint láttuk, ez csak ürügy arra, hogy megmutassák, ha bárki megpróbálja a „safe space"-ükből kimozdítani, vagy a valóságtól teljesen elrugaszkodott, csak egy szűk belvárosi liberális klub érdekeit szolgáló ideológiai elkötelezettségüktől a szélesebb társadalmi rétegek és szakmaiság felé terelni, akkor akár illegitim cselekedetekre is elszánják magukat.