ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL

Édes Néném, 

Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

  1.   „… a húszas években megfogalmazott gondolatokat megfojtotta a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus, és a hatalomnak láthatóan ma is igénye van társadalmakat megosztani ők-re és mi-re.”

Ugye, utólag majd nem az lesz, hogy ez a mondat nem nácizta és nem is komcsizta le a mostani kormányt? Hogy csak egymás mellé „sorolódtak”, egy gondolatba képek, és azok az expresszionizmus boldog felelőtlenségével cikázhatnak egymás körül – ha úgy akarom – az összefüggés legteljesebb hiányával? Ha meg haveri körben olvasom fel, akkor meg vaskos hangsúlyokkal jelzem a történelmi evolúciót… (Figyelj, Balázs, ha Hitler valamennyiünk javára inkább a rajzaival bíbelődve éli le a maga középszerű életét – más kérdés, vajon nem Sztálin fennhatósága alatt-e, hisz tudjuk, ő is készen állt mindenre –, vajon mivel rémisztgetnétek a népeket, aláznátok és bélyegeznétek a politikai ellenfelet? Néróig kéne visszamenni? Ugyanezt a gondolatkísérletet nem játszom el a kommunistákkal, mert 1990 óta szerintem csak kötelezőből takartok rá vörös zászlóval a kilógó náci lólábra.) De tényleg, Te mégis mi mást csinálsz ezzel az interjúval a HVG-ben? Nem osztasz meg, nem ásol árkot, nem inszinuálsz, nem minősítesz végletesen? Teszel Te bármit a szekértáborok léte ellen? Bemutatsz bármit árnyaltan, csípőből tüzelés helyett? Nem veszed észre, hogy rendezéseid közül jó néhány (Mefistofele, Anyegin, Turandot, Elektra, A sevillai borbély, Vérnász, Jancsi és Juliska) időről időre történő felújításával pl. az Opera éppen nem osztja két táborra a magyar művészetet? Hát nem volt überciki tavaly nyáron, amikor nyílt levélben azon háborogtál és „aljas sunyisággal” vádoltál minket, hogy újra játszani merészeljük rendezésedet – teszem hozzá, Budapest legnagyobb szabadtéri színpadán? 33. alkalommal a Turandotot, mióta az Operába visszamehettem? Milyen érzés volt aztán lehívni a számládról az innen utalt jogdíjat? Éket vertünk ezzel? És aki ráüvölt az árokbetemetőre, az mit érdemel? Tizedik éve Münchenben élve is fel tudod idézni a szálkáról és gerendáról szóló magyar közmondást?

 2. „… A minisztérium lesöpörte, hogy bárkit beválasszanak ebből a névsorból (ti.: az SZFE által előterjesztett kuratóriumi jelöltek közül – ÓSz). Az elvtársak döntésének értelmében tehát alkalmatlannak lettünk minősítve.”

Látod, ezzel pont én se értek egyet, Udvaros Dorottya pl. szerintem remek kurátor lett volna, kár, de tegyük azt is hozzá, egy alapítványi egyetem kuratóriumát nem úgy kell összerakni, hogy nekem tessék, nem is népszavazás kérdése. Majd elválik, milyen lesz a működés, az esélyt miért ne kaphatnák meg a maguk területén jeles személyiségek? Ugyanakkor ahogy Vidnyánszkyék senkit ki sem rúgtak, úgy alkalmatlannak sem minősítettek. Kínos, hogy már tényszerűen mondjátok magatokról – kicsit olyan, mintha egy ostromra sóvárgó egyetemi épület vár magát támadná meg, hogy végre szenvedhessen, mert senki se akarja bántani (pedig ha előmászna most egy Gergényi-szerű belügyminiszter, lenne haddelhadd) –, így viszont ez az áldozati póz felesleges, nevetséges, még méltatlan is. És tudod, ki volt tényleg elvtárs? A miniszterelnök, aki a Ti vezetéseteket kinevezte. Meg az, aki őt sportminiszterré anno kinevezte. (Ismertem egy volt veszprémi munkásőrt: pár évvel később úgy tudott „komenistázni” meg elvtársazni, mint senki más. Egy csoda volt a pasas, kár, hogy emlékszem rá: ahogy a 3-as busz elfordult Pap János pártháza előtt, oda lehetett látni a bejárathoz, gyakran ott feszített a kalasnyikovval, mosolyát a munkaidő-kedvezmény húzta őszintére.)

 3.      „… Történelmi ismereteink alapján tudjuk, hogyan szokott végződni az, amikor betelik a pohár. Ha az ellenállás nagyobb támogatottságot vált ki az elégedetlen lakosságból, akkor hamarabb fog bekövetkezni a változás, ha nem, akkor később.”

Egy pillanatra azt hittem, 2006-ról beszélsz, de rá kellett döbbennem: dehogy. Nem is találok semmit akkoriból, amely arról tanúskodna, hogy a világot bejáró eseménysor (mármint az őszödi hullám) felpattintotta volna Benned a közügyek iránt oly fogékony gondolkodót. Pedig igazán sok írás jelent meg azokban az években Rólad, Veled. Mi? És ők? Ja.

Ókovács SzilveszterForrás: FORRÁS: MTI/ILLYÉS TIBOR

 4.      „… Folyamatosan követem az eseményeket. Támogattam, hogy a Bayerische Theaterakademie, ahol tanítok, a németországi színházi egyetemekkel összefogva kiállást, szimpátia-megnyilvánulást szervezzen. Örömmel látom, hogy mennyire ügyüknek tekintik a színházi képzés szabadságát, mennyire elhivatottan és komolyan érdekli őket, ami Budapesten történik. Naponta kérnek információt, mi zajlik az egyetemen. Nevezhet az állampropaganda árulónak – de miért is árulás arról beszélni, amit látok és gondolok?” 

Senki nem nevezett árulónak, Balázs, de már nagyon szeretnéd hallani. A színházi képzés szabadsága jegyében zárták le az épületet? Mi ez, paradoxon? Vagy egy nagyon punk pillanat? Meg az – mint zeneakadémiai exelnökhelyettes írom, aki a Horn-kormány alatt voltam „pozícióban”, Magyar Bálint minisztersége idején, tehát nyilván a szabadság meghaladhatatlan magas fokán –, ha az egyetemi diákönkormányzat azt hiszi, az ő dolga túlmutat a diákönkormányzat mint olyan önkormányzásán. És egyetem-kormányozni szeretne… Mint múltkor a szerkesztőség, amely „csak” annyit kért: abba ne szóljanak bele, kivel dolgoznak, és mit írnak. A tulaj joga pedig, de inkább kötelessége virítani a működési forrást, de üstöllést! Milyen sajátos munkamegosztás! Eközben egy monopolegyetem irányítása mégse lehetne három-négy színház és színházi szakember monopóliuma! Egyetemről beszélünk vagy színházak stúdiójáról? Vidnyánszkyt most azért kell utálni, mert senkit nem rúgott ki, és így nagy a zavar. Hogy végig lehetne vinni az eddigi professzorokkal még a most felvetettek osztályait is? Bénítóan fair eljárás, arcpirítóan hosszúra hagyott, akár ötéves átmeneti idővel, ezt nem szabad elvinni szárazon! Mutassa meg a diákság a Forradalmi Ifjúsági Napok e pazar különkiadásán (ha már az augusztusi érzékenyítésen oly jól megtanulta), hogy csak 20-30-40 éve ott tanító mesterektől óhajt tanulni. Megáll az idő: és ugyancsak boldogok lehetnek ugyanezen – valóban nagy tudású! – színházi személyiségek, hogy nem most fiatalok, mert pl. gyenge 35 évesen az árpádsávos kordonszalagon se jutnának át, nemhogy a katedráig! Azért, ha ez nem gáz… akkor mi? Én még csak annyit kérdezek Tőled, Balázs, aki a magyar hallgatók érdekét véded: német diákjaidnak meséltél-e az ukrán nyelvtörvényről? A szlovák állampolgársági törvényről? Az erdélyi kulturális autonómia – egyébként idehaza összparlamenti támogatottságú – ügyéről? Ezekért is kiálltok egy jóféle demonstrációval? Vagy tényleg csak egyféle nézetet értékesítesz nekik a magyarság védelme kapcsán? Aki valamit árul, az bizony, folyamatos melléknévi igenevet használva, öööö, micsoda is?

5.      „… Szakmailag valóban átgondolt változásokhoz elsősorban időre, pénzre, szakszerű gondolkodásra volna szükség. Ehelyett azt a tendenciát látni, mint a pártállami időkben, amikor a péklegényből lett hirtelen a trolibuszgyár elnöke.”

Nem tudom, kire utalsz. Mindenesetre a Te operaházi főnököd, akivel együtt pályáztatok, KISZ- és MSZMP-titkárként fungált, sok mindenhez volt köze, de klasszikus zenéhez, operához és baletthoz pont semmi, természetesen így lett a főigazgatód, épp 2006 őszén, amikor Hillernek elege volt már belőle, és ex-államtitkár/miniszteri biztosként is sikerült elbuknia a szolnoki polgármesterséget. (Sokat elmond a kiváló szocialista újkorászról is, hogy épp annyira becsülte az Operát, hogy elfekvőnek jó lesz.).  Ez a pártállamizás és péklegényezés full MSZMP-s háttérrel azért mégiscsak kemény. Vagy kinek akartál beszólni?

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6.      „Nincs aktuális felkérésem.” (kérdésre, van-e meghívása az Operától? – ÓSz)

Régebben legalább azt nyilatkoztad, mindig későn kérünk fel, csak egy évvel a premier előtt. Ma már egyszerűbb a visszautasított meghívásokat elhallgatnod. Nézd csak, 2015. február 6-án interjú jelent meg a Népszavában, a Rólad szóló Bóta Gábor-kérdéstől mutatom, mit válaszoltam:

„- Turandoton voltam az Erkelben, és látszott, hogy tényleg sok olyan ember jött örömmel, aki az operaházi jegyárakat nem engedheti meg magának. Ugyanakkor, aki a produkciót színpadra állította - feltehetően a legjobb magyar operarendező, Kovalik Balázs -, furcsa módon nem rendez az Operaházban, ahol korábban vezetői pozícióban is volt. Sőt, a produkció felújító próbáira sem hívták meg, telefont kapott egy hölgytől, hogy az illető végzi el ezt a munkát.

- Az, hogy játékmester újítja fel a darabokat, az egész operai világban gyakorlat, a rendezők sehová sem járnak vissza évekkel később.

- Akkor kérdezhetem azt is, hogy miért nem rendez Kovalik Balázs?

- Nyilván azért, mert nem akar itt rendezni. Most is van nála megbízás a Hovanscsinára, Kovács János vezényelné. De felkínáltuk neki A bolygó hollandit, Az árnyék nélküli asszonyt. Én Balázst nagyon szeretem, de rimánkodni nem fogok.

- Személyesen felhívta?

- Igen nehéz vele kontaktusba lépni, felhívni például effektíve lehetetlen. Már azért is kicsit rosszízű a kérdés, bocsásson meg, mert öt-hat rendezését játsszuk, ezzel ő az abszolút „bajnok” a mostani repertoárban, és természetesen utaljuk a jogdíjakat is. Nyilván oka van annak, hogy nem akar jönni, de ez az ok én biztosan nem lehetek.

- Mondjuk, olyan helyzet teremtődött, hogy neki és Fischer Ádám nemzetközi hírű karmesternek távoznia kellett a házból.

- Mindkét eset a baloldali kormány által kinevezett Vass Lajos főigazgatásának idején történt, nem tudom kommentálni. Viszont a Hovanscsina rendezésére most is várjuk a választ: ki van nyújtva a kéz.”

 7.      „… A 80-as, 90-es években még több olyan világsztárja volt a budapesti Operaháznak, akik rendszeresen jártak külföldre. Ilyesmiről manapság, egy-két kivételtől eltekintve, nemigen beszélhetünk, mint ahogy társulatról, műhelymunkáról, innovatív, szenzációszámba menő produkciókról sem.”

Csak jelzem: akinek ma a világot kellene járni, az az operaénekes mind Kovalik Balázs zeneakadémiai tanári évei alatt szerzett diplomát – az ő osztályában. Erről ki tehet? Szerintem egyébként nem Te, Balázs, sőt, szerintem még a helyzetértékelésed sem igaz, mert bizony, vannak ma is remek énekeseink, legfeljebb nem rohangálnak keresztül-kasul a világban, nekem pl. fontos, hogy idehaza énekeljenek. Marton Éva pedig Marton Éva előtt sem volt, esélyes, hogy darabideig utána se lesz – már amennyiben tényleg világsztárt keresünk. Ami pedig a többi állítást illeti: mennyire őszintén kéred rajtunk számon a szó szoros értelmű társulati létet? Te nem kínlódtál ugyanúgy a magánénekesi közalkalmazással? Léptettél státusba újakat? Nem építettél le sokakat? És vajon vettetek-e fel 500 kollégát, mint 2013-tól a „leépítők”?

Vajon miféle műhelymunkát hiányolsz? Láttad talán, hogy Műhelyházat építettünk, hogy legyen hol alkotni, próbálni, rétegdarabokat előadni is? Ha Neked is hiányzott, míg nem volt, felszólaltál miatta? Vagy jó volt próbateremnek a lelakatolt és életveszélyesnek hazudott Erkel Színház is? Baj, hogy egy másik kormányzat fontosnak érezte és forrást adott rá? És az nem tűnt fel, hogy az Operaház épületének már a Te idődben véres volt a torka? Felszólaltál miatta? Vállaltátok a vele járó plusz munkát és felfordulást? Baj, hogy egy másik kormányzat fontosnak érezte és forrást adott rá? És ha innovatív előadásokat hiányolsz, azt mégis, hogy teheted a repertoárunk ismerete nélkül? Mennyire zavar egy komoly német egyetemi tanárembert, hogy amiről kinyilatkoztat, azt nem is látta?

Kovalik BalázsForrás: opera.hu

 8.      „… Az, hogy az Operaház több mint egymilliárd forintért két hétre bevásárolta magát egy New York-i színházba, ahol vattázott fél házak előtt tartott előadásokat, nem azt jelenti, hogy a világnak tudomása van rólunk, hanem hogy a saját pénzünkön próbálunk reklámot csinálni magunknak itthon.”

Balázs, tényleg mindent, amit rosszindulatú pletykákból hallasz, tényként lenyilatkozol? Művésznek luxus a forráskritika, egyetemi professzor ilyet megtehet? A New York-i vendégjátékunkat gyepálod: mondd, tudnak-e vattázott fél házak (gondolom, az akkor nulla forintos házat jelent pénzügyileg) 8 este alatt 100 milliós bevételt hozni? Neked ez mikor sikerült? Mennyire volt fontos Bartókot végre magyar színpadi előadásban játszani a tengerentúlon? Meg Vajda Marióját, azt is Galambos Péter rendezésében? Vagy a Bánk bánt megmutatni a világnak, Vidnyánszky Attila Bánkját? Fontosak a nevek, Te pontosan érted. Vagy a 2010-es Erkel-emlékévet megszervezni, mert az még a Ti dolgotok lett volna…

9.      „… Ahogy a japán vagy arab országokban tett turnék sem azt jelentik, hogy a nemzetközi opera vérkeringésének fontos részét képezné a budapesti Operaház.” 

Ha a japán turnék, arab országokba vitt vendégjátékok nem számítanak, talán a külhoni turnéink sem, a belföldi misszióink pedig az „ugyan már” kategória. De Te hova is vitted el az Operát? ………………………………………………………………………………………………………………………(Itt kihagyok egy sort, biztos megtelik.) És mondd, Te vajon belekerültél-e a nemzetközi operavilágba, jelentsen bármit is ez a jelző? És ha véletlenül mégsem – bár egy korábbi cikkben „világhírűnek” nevez a HVG –, attól még tehetséges rendezőnek tartod-e magad? Ugyanis én akkor is.

10.  „De igazából a hazai kultúrpolitikának sem fontos az operajátszás már évtizedek óta. Már akkor se volt.”

Te voltál akkor az Opera művészeti vezetője: megszólaltál-e 2007-ben az Erkel Színház bezárásakor kultúrpolitikailag? Hogy lehet, hogy Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármesterre emlékszem, aki interpellált miatta az országgyűlésben, Rád pedig, a pesti művészeti igazgatóra nem? Sajnáltad-e a kiszorult nézőket, a kispénzűeket, a vidékieket, a magyarokat? Hol, mikor, és miért nem? Pedig a Te működésed fél lábát is levágták ezzel, vagy tán tehernek élted meg, és felszabadultál az amputációval? Eszedbe jut-e néha, mihez asszisztáltál, amikor félévente ilyeneket jelentesz ki az itthon hagyott sajtóban, a generálszószt, az Opera presztízsének alattad, de nem feltétlen miattad megélt mélypontját ránk is kiterjesztve? Nem mondhatom, hogy mi, az Opera, sőt, a kicsivel írott opera, a műfaj  a világ legfontosabbja volna. Nem vagyunk azok, de Balázs, mi itthon élünk, és ha például éppen mi, operás operátorok a Mentőszolgálatnál segítünk, pont nem gondolom azt, hogy MINDEN elé soroljanak minket. A józanság nincs tiltva művészek számára sem, de tények és fejlesztések sora szól amellett, hogy 2010 után a kultúrpolitika igenis az Opera pártjára állt. És még úgy se könnyű, de mi az? Talán a partvonalról megmondani a frankót, az nem lehet nagyon nehéz. Viszont ettől még épp elég rossz lehet Neked, Balázs.

De tudod mit? Aki politizál, az politikus. Mi az Operában nem játszunk parlamentesdit, anno direktben Ti sem csináltátok, Medveczky Ádám és Kiss-B. Atilla szintű elkötelezett művészek is lehetőséghez jutottak. Viszont Téged most politikusként érzékellek. Mégis, hadd lássam inkább Benned a rendezőt. Ugyan már, Balázs! Mutassunk példát, a kereszténységben mindig ott egy újabb esély: holnaptól megint kinyújtom a kezem, és az e-mail címedre kapsz egy 2023 januárjára szóló felkérést. Muszorgszkij-remekmű, Hovanscsina, az a verzió, ahogy Kovács Jancsival oly rég megbeszéltétek. Vajon találkozunk-e a senkiföldjén, művészetet művelni?

Néném elnézését kérem, juttassa el e levelet a célszemélynek!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!”

Szilveszter

2020. szeptember 29.