Soha nem hagyhatja el a börtönt az a férfi, aki az ítélet szerint meggyilkolta élettársa szüleit. A társát, a meggyilkolt idős, beteg emberek lányát szintén megvádolták, ő azonban az eljárás alatt meghalt. Az ítélet nem jogerős.

A vádirat szerint a nő évek óta gondozta 78 éves anyját és 86 éves apját, akik nehezen mozogtak, és állandó ápolást igényeltek. A nő egy idő után egyre nehezebben viselte a gondozást, rendszeresen ivott, főleg az után, hogy élettársa, miután szabadult a börtönből, visszaköltözött hozzá. Mindketten a szülői ház mellett, egy melléképületben laktak. Az alkohol mellett nyugtatókat is szedtek, mindketten. A nő többször is panaszkodott élettársának, szülei gondozását csicskáztatásnak nevezte, amin a férfi felidegesítette magát.

Másfél éve mindketten rengeteget ittak, és este a férfi az apósát a konyhában egy baltával hátulról leütötte. Miután földre került, még legalább tizennégyszer fejen csapta a védekezni próbáló idős embert, 

aki perceken belül meghalt.

A konyhából kiszűrődő hangokat hallva a felesége kiabálni kezdett, mire a férfi a szobába lépve őt is legalább nyolcszor fejbe csapta a baltával. 

A két fiatal ezután magukhoz vett 80 ezer forintot, és megpróbálták felgyújtani a házat. A konyhában lévő gázpalackot meggyújtották, ruháikat elégették, és a városba indultak szórakozni. A palackban kevés gáz volt, ami nem robbant föl, csak kisebb tűz keletkezett. Másnap hajnalban a házhoz visszatérő vádlottak látták ezt, és a bűncselekmény nyomainak eltüntetése érdekében ágyneműket, konyharuhákat dobáltak a nő apjának holttestére, amit meggyújtottak. A gomolygó füstöt észrevevő szomszédok hívták a tűzoltókat, akik megtalálták a holttesteket. A férfi az előkészítő ülésen elismerte a gyilkosságokat, de hangsúlyozta, élettársa nem kérte szülei megölésére, a nő ártatlan. Utóbbi azonban a tárgyalás közben meghalt. 

A férfit most életfogytiglanra ítélték, azzal, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabadulhat. 

Ügyvédje az ítélet ellen fellebbezett, így az nem jogerős.