Az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási műhelye a politikai NGO-k Európai Bizottság munkájára gyakorolt befolyását értékelte szerdai sajtótájékoztatója alkalmával. A Központ által készített elemzés bemutatja, hogy egyes kiválasztott szakterületeken mely politikai NGO-k voltak a legaktívabbak az uniós biztosok és kabinettagjaik befolyásolásában.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója elmondta, az elemzés célja az volt, hogy megvizsgálják az Európai Bizottság saját vonatkozásában is betartja-e ugyanazon elveket, amelyeket oly gyakran számon kér Magyarországon és Lengyelországon. A vizsgálat során kiderült, hogy a nyílt társadalmat támogató Open Society European Policy Institute (OSEPI) az Európai Parlamenten túl az Európai Bizottság döntéshozatali folyamataiba is beépült.

Kovács István stratégiai igazgató és Kovács Attila projektvezető az Alapjogokért Központ legújabb elemzését bemutató sajtótájékoztatón.Forrás: Alapjogokért Központ

Kovács István elmondta, hogy a progresszív politikai agenda pillérjeit képező migrációt, a genderkérdést és az emberi jogok területét az Európai Bizottság Átláthatósági Nyilvántartásából kinyert adatok segítségével vizsgálták meg. Ebből egyértelműen kiderült, hogy az OSEPI ezeken a kulcsterületeken is jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy saját álláspontjának megfelelően irányítsa a szakpolitikákra vonatkozó jogszabályalkotást.

Kovács István hangsúlyozta, hogy a lobbitalálkozók elemzése alapján megállapítható, hogy Frans Timmermans alelnök az első számú szereplő a progresszív agenda közvetítésében, a holland politikus a nyílt társadalom hálózatának helytartója az Európai Bizottságban. Őt – mint a legkeresettebb lobbicélpontot – Vera Jourová liberális cseh alelnök követi.

Kovács Attila, az Alapjogokért Központ projektvezetője elmondta, hogy a lobbitalálkozók elemzésének egyik fő következtetése, hogy a legbefolyásosabb NGO-k nem az Európai Bizottság hivatalos társadalmi vitájának folyamatában mondják el javaslataikat, hanem inkább személyes találkozókon közlik, ahol a megbeszélések konkrét tartalma rejtve maradhat. A társadalmi véleményezésre bocsájtott migrációs kérdésekben számos Európán kívüli, afrikai NGO csatornázza be az álláspontját. Ezek azonban leggyakrabban olyan szereplők, akiknek valószínűsíthetően nem a migráció megállítása, hanem inkább annak EU-n belüli kezelése a célja.

Kovács Attila végül kiemelte, hogy az Európai Bizottság ezen NGO-k költségvetéséhez jelentős – az európai adófizetők által biztosított – támogatással járul hozzá.