A Fidesz–KDNP európai parlamenti delegációjának vezetője, Szájer József a Magyar Nemzetben írt véleménycikkében fejtette ki álláspontját a Brüsszel által gyakorolt, immár szokássá vált kettős mércéről.

Sokan gyakorlóterepnek tekintették a szabadságukat visszanyert országokat

A szabadságukat, a szabad politikai versenyt, a szabad választásokat 1989–1990-ben frissen újra kiharcolt társadalmaink számára a demokrácia, a többségi választás elsődleges és kétségbevonhatatlan érték volt - hívja fel rá a figyelmet Szájer József.

A folyamatot nyugatról segítők, befolyásolók kezdettől azt tartották fontosnak, hogy a többségi demokrácia elve mellett – úgymond – a nacionalizmust és az esetleg önkényessé váló többségi akaratot kordában tartó intézményrendszer, a jogállamiság és az alapjogvédelem alapvető, aktív tényező legyen ezeknek az országoknak az új alkotmányos rendszerében.

Szájer JózsefFotó: Polyak Attila - Origo

A szabadságukat nemrégiben visszanyert országokat egyesek különösen alkalmas gyakorlóterepnek tekintették az ilyen és ehhez hasonló konstrukciók kipróbálására. Például a négy különböző magyar ombudsman létrehozatala Magyarországon, a hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzését tagadó, belterjes, önigazgató bírósági rendszerek erőltetése, a román típusú kiemelt ügyészség létrehozatala, a magyar vagy a lengyel alkotmánybíróságok másutt ismeretlen túlhatalma, a nemzeti bankok függetlenségének a racionális együttműködést már inkább nehezítő, eltúlzott, gyakran életszerűtlen garanciái - fűzte hozzá az EP-képviselő.

Európa demokráciájának sarokköve

Beszélő példák ezek az egyes „jogállami" intézmények a történelmi gyökereket figyelmen kívül hagyó, eklektikus kopírozásra, a jogállamisági szempontok eltúlzására, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom gyengítésére. Ahogy szintén példák a fogalmi zűrzavarra, a szellemi igénytelenségre, a gyarmati mentalitásra, a nyomásgyakorlásra és a politikailag elfogult, féltudományos, ideológiai természetű törekvések leplezésére, a demokrácia, a többségi döntéshozatal lebecsülésére, néha pedig bizonyos eliteknek, talajukat vesztő politikai csoportoknak a démosz hatalmától való félelmére.

Szájer véleménye szerinta jogállam szempontjait minden intézményre egységesen kell alkalmazni. Ez alól semmilyen hatalmat gyakorló testület nem maradhat ki. Így kerültek be az Európai Unió szabályozásába is a polgárokat a közösségi intézményekkel, az önkényes jogalkotással szemben védő alapjogi, jogállami elvek. Erről szól az Alapjogi charta. Mivel az unió nem állam, hanem sajátos, szerződésen alapuló szervezet, ezért a demokrácia vagy a jogállamiság feltételeinek teljes mértékben eddig nem volt képes – és mivel fontos alapfeltételek hiányoznak –, bizonyos tekintetben nem is lesz soha képes maradéktalanul megfelelni. Az unió legfontosabb és legerősebb demokratikus legitimációs komponense, Európa demokráciájának sarokköve, végső biztosítéka ma is a tagállamok törvényhozásának többségi elvet követő szabad választása - emelte ki a jobboldali EP-képviselő. Az Európai Parlament mint kvázi képviseleti intézmény az unió sui generis demokratikus deficitjét, a demokratikus legitimáció gyenge közösségi voltát több évtized után sem képes hatékonyan ellensúlyozni.

A Sargentini-jelentés jogalap nélkül készült

Bátran kimondhatjuk tehát, hogy az unió hadilábon áll a jogállamisággal, a joguralom elveivel. Az Európai Parlament az alapító szerződéseket kiforgató értelmezésével, tizedrangú jogi státusú belső jogi szolgálati iránymutatásokkal alakítgatja aktuális érdekeihez a szavazatszámlálás szabályait, amint ez megtörtént a Sargentini-jelentésnél, vagy az uniós főáram által nem kedvelt lengyel képviselő parlamenti alelnöki székből való eltávolításánál. Az Európai Parlament elfogadta a Magyarországról szóló Sargentini-jelentést, amelynek számos eleméről maga is nyíltan beismeri, hogy az uniós jog alapján nincsen hozzá jogalap - tette hozzá Szájer. 

A legutóbbi durva példa, hogy a Covid–19 okozta válságra való tekintettel az EP elnöksége távolsági elektronikus szavazási rendszert vezetett be az eljárási szabályzattal ellentétesen, amely alapértelmezés szerint kifejezetten előírja a képviselők jelenlétét. E súlyos jogsértés miatt megkérdőjelezhető a 2020 márciusa óta az Európai Parlamentben leadott valamennyi szavazat érvényessége - hangsúlyozta a politikus. A parlament eljárási szabályzatán csak a képviselők abszolút többsége változtathat vagy módosíthat, annak valamely résztestülete vagy elnöke nem. Ezenfelül az EP azokat a bírósági döntéseket is nyíltan figyelmen kívül hagyja, amelyek arra kötelezik, hogy egy év során legalább tizenkét plenáris ülést kell tartania Strasbourgban.

A bizottság sem jobb nála. A Juncker-bizottság idején az Európai Bizottság új főtitkárának kinevezésekor – pontosabb volna a puccs kifejezés használata erre a machiavellista akcióra – a rá kötelező szabályok „kreatív" értelmezését alkalmazta, és amikor a parlament ezt a jogi visszaélést határozatban bírálta, valamifajta furcsa uniós szolidaritástól vezettetve megmaradt a minden szankció nélküli, fogatlan, a jusztizmorddal létrehozott helyzetet lényegében szentesítő fejcsóválásnál - írta Szájer József. 

Kontroll nélküli uniós intézmények

A bizottság a tagállamok jogállamisági helyzetéről szóló éves jelentések készítésébe kezdett. Több mint sokatmondó, hogy az uniós intézmények – a bizottság, a parlament, a tanács stb. – működéséről nem léteznek ilyen jelentések. Nyilvánvalóan nem azért, mert nem akadnak problémák ezen a területen. Valójában senki sem ejt szót róla, hogy a 2. cikkben szereplő jogállamiság elve rájuk is vonatkozik! A valóság az, hogy elsődlegesen az uniós intézményekre vonatkozik - emelte ki az EP-képviselő.

Ezek után nem csoda, hogy a közösségi uniós intézmények az eredetileg rájuk vonatkozó jogállami szabályokat szívesebben alkalmazzák maguk helyett inkább a tagállamokra. A jogállamisági mechanizmusokra vonatkozó, különösen az elmúlt hónapokban részletesen tárgyalt jogállamisági kondicionalitásra vonatkozó, az elmúlt évtizedben az egyes intézményekben részletesen tárgyalt különféle írásos anyagok, előterjesztések, javaslatok alig foglalkoznak magukkal az uniós testületekkel. Saját működésükre nézve nem törődnek a jogállamisággal, mert a jogállamisági buktatások valódi célja a tagországok megregulázása, az uniós kompetenciáknak a nemzetiek rovására való növelése, vagyis az alig leplezett politikai vagy épp pénzügyi nyomásgyakorlás, továbbá az ostoba föderalista feltételezések alkalmazása - hangsúlyozta Szájer.

A felszín, a méltányosság és a pártatlanság elveinek látszata és tettetése senkit ne tévesszenek meg! Világosan körülhatárolható, azonosítható intézményi, ideológiai, pártpolitikai önzések, bizonyos tagországok csoportérdekei jelölték ki már eddig is azt a mezsgyét, amelyek mentén a Magyarország, Lengyelország, Románia, Csehország ellen folyamatban lévő vagy elindítandó büntető-, fegyelmező eljárások haladnak.

Kivétel nélkül térségünket kritizálják

Az unióban kezdettől jelen levő nyugati-keleti aszimmetrikus uralmi, befolyásolási viszony, motiváció szintén aktívan tetten érhető, hiszen az eddigi kezdeményezések vagy az épp asztalon levő tervek kivétel nélkül mind a kétezres években csatlakozott országok ellen irányulnak. Közben csendben, célzatos és önmagáért beszélő szelektivitással átsiklottak a nyugati példák, az osztrák elnökválasztás jogállamiságot durván sértő elcsalása felett, az úgynevezett sárga mellényesekkel szembeni brutális rendőri fellépés felett Franciaországban, a belga rendőri szervek fatális visszaélése felett egy szlovák állampolgárral szemben - emelte ki a politikus. 

A kettős mérce jól ismert módon és minden tapasztalat szerint a jogállamiság, az együttműködés, az egyenrangúság legfőbb ellensége,  mérgező. Aláássa a tagországok, a polgárok unióba vetett bizalmát.  

Át kell látnunk a szitán! Közös európai ügyeink megtárgyalásához először ugyanis tisztánlátásra van szükség, arra, hogy mindenki észrevegye a takargatott hátsó szándékokat, a politikai, az ideológiai előnyszerzés távolról sem fair praktikáit - fűzte hozzá.

Uniós tagságunk egzisztenciális jelentőségű számunkra, de tudjuk, hogy határozott tervek, küzdelem és ütközések vállalása nélkül, hatékony ellenerő gyakorlásának hiányában a közösség figyelmen kívül hagyhatja tagországainak érdekeit.

Magunk mögött kell hagynunk az újonnan elszaporodott, utasítgató, szankcionáló, kényszerítő és parancsolgató uniót. Ideje visszatérni az egyenjogú európai nemzetek szabad együttműködéséhez, ahhoz, amely már eddig is oly sok sikert hozott Európának - nyomatékosította álláspontját.

Európa csak erős nemzetekre alapozva őrizheti meg békéjét, páratlan befolyását, erejét és gazdagságát. A brüsszeli buborékban sokan úgy gondolják, hogy ez egy zéró kimenetelű játszma. Úgy vélik, hogy az EU csak abban az esetben lehet erős, ha a tagállamok gyengülnek. A történelem ennek az ellenkezőjéről nyújt tanúbizonyságot. Az Európai Unió csak akkor lehet erős, ha erős tagállamokra épül. Akkor egy win-win játszmává válhat, ismét. De ez esetben az első lecke: a jogállamiság szabályait az uniós intézményekre is alkalmazni kell. Nincs kettős mérce! A parlament sem kivétel! A szerződés 2. cikke az egész EU-ra vonatkozik. Ideje rendbe hozni a dolgokat! A parlamentnek először a saját háza táján kellene söprögetnie, mielőtt másokra förmed.

Szájer Józsefnek a Magyar Nemzetbe írt véleménycikke itt olvasható el teljes egészében.