A fő mozgatórugója a budapesti metróról szóló sorozatnak, visszaadni a hangulatát a helynek egy kicsit megfűszerezve, plusz megmutatni olyan dolgokat, amiket az emberek nem látnak/láthatnak.
A napokban futottam bele egy nagyon érdekes fotósorozatba a Facebook-on. Gyorsan meg is kerestem a fotóst, hogy vannak-e még képek, amiket megmutatna. Szerencsére nem csak az a pár fotó volt a tarsolyában, amiket megosztott és még jó pár csodás képpel megörvendeztetett. Fogadjátok sok szeretettel Winkler Tamás írását és fotóit!
Körülbelül 8-10 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a fényképészettel unokahúgom unszolására és 2019-ben végeztem el egy OKJ-s fotós tanfolyamot. Eléggé széles a paletta és ez a sorozat is csak egy része az eddigi „munkásságomnak".
Hogy mit keres egy fotós a metró alagútban!? Legfőképpen a kínálkozó lehetőségeket, a különleges atmoszférát, amúgy meg a fő állásom a metróhoz köt, itt vagyok műszaki ügyeletes. Így nem nehéz tudom! Lassan 4 éve vagyok a metrónál és az első perctől kezdve magával ragadott ez a légkör, a komplex munkakör, a félkatonai szervezettség, de legfőképpen az első éjszaka az alagútban, egy horror és thriller rajongónak maga a paradicsom...
Winkler Tamás írása, további különleges fotókkal illusztrálva az alábbi linken folytatódik: https://zarido.hu/metro-szurreal/