A próbaüzem előtt álló Belorusz Atomerőmű első blokkja egy kisebb hiba miatt 10 napra leállt, de a minszki Energiaügyi Minisztérium november 19-ei közleménye szerint az egység ismét a villamosenergia-hálózatra kapcsolódott. Jelenleg a reaktor a névleges teljesítmény 40 százalékán üzemel. Az esetben nincs semmi rendkívüli, hiszen az atomerőművek kereskedelmi üzemkezdet előtti teszteléseinek éppen az a célja, hogy időben kiderüljenek a hasonló hibák. Mindez abszolút hétköznapi dolog egy olyan bonyolult mérnöki alkotás esetében, mint az atomerőmű. Nem is írnék róla, ha a Paks II. projektet támadók nem próbáltak volna megint a bolhából elefántot csinálni, és lejárató kampányt indítani a Paks II. orosz technológiája ellen, amiből az ellenzéki oldal máris politikai tőkét próbált kovácsolni.

A Belorusz Atomerőmű két VVER-1200 típusú blokkjaForrás: Belorusz Atomerőmű

Kezdjük az elején! A szakembereken túl nyilván nem sokan tudják, hogy mi fán terem a feszültségváltó mérőtranszformátor, ami a villamos energiát termelő generátor és a blokk transzformátora közötti villamos vezetékeken a feszültség mérésére szolgál. Ennek meghibásodása miatt a Belorusz Atomerőmű elektromos védelmi rendszere november 8-án, egy nappal a felterhelés után lekapcsolta a blokkot a hálózatról. Minden rendben ment, leállt a turbina stb. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen az átlagember érdeklődése legfeljebb odáig terjed, hogy van-e áram a konnektorban.

A baj ott kezdődik, hogy a médiában már a transzformátor robbanásáról, sőt, egyenesen atomerőművi robbanásról írtak, holott semmi ilyesmi nem történt. Elromlott néhány gyári hibás olasz mérőtranszformátor, amit a korábban már bevált orosz gyártmányra cseréltek. Mondani sem kell, hogy a dolognak semmi köze nem volt az erőművi nukleáris- és sugárbiztonsághoz, miután az eset eleve nem jelentésköteles a NAÜ felé, lévén a Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Esemény Skálán (INES-skála) az ilyen események 0-ás besorolásúak.

A Belorusz Atomerőmű pillanatai

A hazai média jelentős része folyamatosan félretájékoztatott, amivel megágyaztak az atomenergetika és Paks II. elleni politikai támadásoknak, megpróbálva lejáratni Paks II. orosz technológiáját. Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd Magyarországért párt „atomszakértője" már egyenesen Csernobillal és Fukusimával riogatott pár elromlott mérőtranszformátor apropóján.

Forrás: Kocsis-Cake Olivio Facebook-oldala

Nem mellékesen, a Kocsis-Cake által kritizált orosz technológia szállítója, a Roszatom ma a világ vezető atomenergetikai cége. Eddig 12 országban 36 új blokk építésére kapott megbízatást, megrendeléseinek összértéke meghaladja a 140 milliárd dollárt. Az elmúlt 15 évben, 2006 és 2020 között, 18 új orosz blokk kezdte meg üzemét Oroszországban és külföldön, köztük a világ első úszó atomerőműve.

Fehéroroszország kezdettől fogva nyíltan tájékoztatott az esetről. A 2012-2020 közötti időszakban összességében hét kulcsfontosságú, az első atomerőművüket építő országok számára ajánlott vizsgálatot végeztek el a NAÜ szakértői a helyszínen. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a két új blokk teljes mértékben megfelel a NAÜ nukleáris biztonsági követelményeinek.

A VVER-1200 típusú blokk

Az eset kapcsán a Párbeszéd képviselője Facebook-bejegyzésében ismét rázendített a hazai ellenzék rég lejárt nótájára, mondván, az atom helyett a megújulókba kellene fektetni, ami olcsóbb és kiszámíthatóbb. A dolog képtelenségének megértéséhez elég a riasztó német példát megemlíteni, ahol az elmúlt napokban is összeomolhatott volna a villamosenergia-rendszer, mert napok óta alig fújt a szél, és este, amikor a legjobban kellene az áram, nem túl meglepő módon, a nap sem sütött... Például november 10-én, este 8 órakor a beépített, irdatlan nagyságú 115 000 megawattnyi német nap- és szélerőművi kapacitásnak csak a 3 százaléka állt rendelkezésre. Ha ekkor nem állt volna rendelkezésre 57 000 megawattnyi atom-, szén- és gázerőmű, akkor a német rendszer egyszerűen összeomlott volna. Ilyen időszakokból pedig egyre több van. Arról nem is beszélve, hogy a zöldenergia erőltetett használatának milyen súlyos egészségügyi és környezetvédelmi következményei vannak. Például a szélerőművek üvegszálból készült lapátjait egyszerűen elássák vagy elégetik, ezzel is szennyezve a környezetet.

Ha már Kocsis-Cake Olivio és a szélenergia került szóba, akkor érdemes megemlíteni az Energiaklubot is, amely szervezet az osztrák adófizetők pénzén és más külföldi támogatásokból próbál belebeszélni a hazai energiapolitikába nyilvánvaló valótlanságokat állítva. A szervezet hátteréről, vagy inkább „hátszeléről" sokat elárul az Energiaklub 2019. évi pénzügyi beszámolója is. Ebből kiderül, hogy milyen külföldi (lobbi)csoportok pénzelik ezt a szervezetet.

Az Energiaklub néhány nappal ezelőtt publikált egy, a szélenergiában rejlő hazai lehetőségekről szóló, legfeljebb csak idézőjelek között nevezhető irományt. Elég két mondatot kiemelni a tanulmány színvonalának érzékeltetésére:

„A szélenergia hazai térnyerése jelentősen csökkentené Magyarország energiaimportját, kiszolgáltatottságát, ráadásul úgy, hogy mindez az adófizetők számára nem jelentene olyan mértékű anyagi terhet, mint a paksi atomerőmű bővítésének várhatóan 10 000 - 20 000 milliárd forintos végső költsége."

Ha alig fúj a szél...
Ellátásbiztonságot szélerőművekkel nem lehet garantálni. Termelésük állandóan és hektikusan változik, miközben a fogyasztók folyamatosan szeretnek fogyasztani.

Nos, az új Nemzeti Energiastratégia a jövőben nem számol a szélerőművi kapacitások növelésével, ugyanis Magyarország természeti adottságai a napenergia-hasznosítás terén sokkal jobbak, mint a szélenergia esetében. Emellett a technológiai fejlődés, valamint – az azzal összefüggő – költségcsökkenés terén is a napenergia alkalmazása a legjobb megoldás. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szélerőművek sokkal hektikusabban termelnek, mint a naperőművek. Ez pedig jelentős rendszerszabályozási feladatokat generál. A Paks II. Atomerőmű bekerülési összegeként szereplő szám – 10 000 – 20 000 milliárd forint – pedig egyszerűen hazugság, hiszen a két új paksi blokk legfeljebb 12,5 milliárd euróba fog kerülni. Ez átszámolva – mai árfolyamon – 4500 milliárd forint! Nem pedig a közel duplája, vagy a négyszerese...

„...a centralizált rendszerek és az ezek szerves részét képező nagyerőművek ma már direkt módon akadályozzák a hazai erőforrásokra támaszkodó környezetkímélő technológiák terjedését, így a fejlődés gátját jelentik."

Az Energiaklub „szakértői" nem tudják, miről beszélnek, amikor ilyet állítanak. Nagyerőművek nélkül a megújulókra alapozott rendszerek nem lennének működőképesek. Amikor a német megújulók termelése közel nulla, a nagyerőművek, köztük a füstöt okádó széntüzelésű erőművek, a még működő atomerőművek és az import nélkül a német energiarendszer egyszerűen összeomlana. A jeles „tanulmányt" jegyzők között olyan „energetikai szakembereket" találunk, mint az LMP-ben 2018-ban képviselőjelöltséget is vállalt ELTE-adjunktus, végzettségét tekintve földrajz-biológia szakos tanár, környezetmenedzser. De van ám gimnáziumi tanuló és egy másik biológia-földrajz szakos tanár is a szerzők között. A módszer ugyanaz, mint a Belorusz Atomerőmű esetében: a teljes dilettantizmusról árulkodó irományt, akárcsak az erőművi robbanásról szóló jelentéseket egyszer csak kritikátlanul idézni kezdi a média ilyenekre „fogékony része", az olvasókat és a nézőket ismét csak szándékosan megtévesztve.

Mindez azért különösen szánalmas, mert a felelősen gondolkodni képes emberek pontosan tudják és értik, hogy a globális klímavédelmi célok elérése érdekében az atomerőművek és a megújuló energiaforrások növekvő részarányára van szükség a fosszilis arány radikális csökkentése mellett. Kocsis-Cake és társai a gyerekeink és unokáink jövőjét veszélyeztetik kicsinyes politikai érdekeik miatt...

Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője