Hadházy Ákosról mindig az a rendkívül irritáló embertípus jut eszembe, aki bár világéletében lúzer volt, mégis ő az, aki a leghangosabban kompenzálva igyekszik bizonygatni ennek az ellenkezőjét - írja Facebook-oldalán Rákay Philip.

Hadházy Ákosról mindig az a rendkívül irritáló embertípus jut eszembe, aki bár világéletében lúzer volt, mégis ő az, aki a leghangosabban kompenzálva igyekszik bizonygatni ennek az ellenkezőjét.

Hadházy az a fajta, akinek a tornazsákjával fociztak a többiek a suliban, és amikor ezért reklamált, még jól meg is verték. S ő lehetett az is, aki a tanárok kegyeit keresve súgta be a vagányabb osztálytársait, ami miatt persze a jobb fej pedagógusok is mélyen lenézték ezt az igyekvő, feljelentgetős, törtető marhát. Gondolom, a csajok is csak röhögtek a háta mögött, s talán először, a szalagavató bálon érinthetett először lányt, aki kizárólag szánalomból táncolt vele egyet...

A Hadházy-félék az örök stréber árulók, akik abban a pillanatban, amikor némi erőt éreznek maguk mögött, azonnal visszaélnek - nem is létező - hatalmukkal. Szekszárdon élő barátaimnak köszönhetően hosszan tudnék mesélni arról, hogyan is került be anno Hadházy a helyi képviselő-testületbe. Maradjunk annyiban: meglehetősen dicstelen történet az is... Ahogy persze önmagáért beszél, hogyan keveredett pártból pártba, s milyen módon vert szét maga körül mindent kóros összeférhetetlenségével, gerinctelenségével.

Miközben egy törpepárt listáján került a Parlamentbe - amelyből azóta kilépett, mert onnan is kiutálták -, egy ideje független képviselőként hiszi el magáról, hogy ő a magyar politika élő lelkiismerete. Miközben Hadházy nem más, mint az örök feljelentő házmester archetípusa, a sokszor lyukra futó, mindent és mindenkit gyanúsnak látó, de saját magában megingathatatlanul biztos, kételkedést, önreflexiót hírből sem ismerő pszichológiai esettanulmány.

Hosszas lelki rákészülés után érdemes megnézni az alábbi videót, amelyen az látható, ahogy egy teljesen személyiségzavaros ember a fejébe veszi, hogy ha törik, ha szakad, csak azért is bejut a szekszárdi kórházba, annak is a szigorúan biztosított és lezárt Covid-részlegébe. S teszi ezt azért, hogy ellenőrizze, milyen állapotok uralkodnak. Nyomasztóan nagy igény lehet az ő szakértelmére ott is, pláne ezekben a küzdelmes hetekben. Arra az emberre, aki képviselői igazolványában látja a Jedi-erőt, ami szerinte őt mindenre is feljogosítja...

Külön szenteljünk figyelmet annak, ahogy ez a szerencsétlen büszkén villog a hivatalos kártyájával, s szemmel láthatóan komolyan azt hiszi, hogy neki bármikor, bárhová joga van bejutni, csak azért, mert képviselő. Csak kérdezem: legközelebb egy császármetszésre, netán egy szívátültetésre, vagy mondjuk, a Paksi Atomerőmű vezérlőtermébe akar majd spontán bekéredzkedni?

Persze nem szól másról ez az egész, csak a politikai hecckampányról, s ilyenkor a demokrácia tudatos félreértelmezőinek az sem drága, hogy világjárvány idején egy kretén miatt négy-öt ember nem a felelősségteljes, kőkemény napi munkájára, hanem egy ilyen nyomorultra koncentrál. Sajnálom és mélységesen tisztelem a kórházparancsnokot és a biztonságiakat, amiért ilyen türelemmel kellett elviselniük Hadházy újabb aljas provokációját, amelynek végén - nagyon helyesen - nem engedték be a kórházba.

Képzeljük el, ha mégis bejut, még a végén ott aludt volna, mint anno az MTVA-székházban? Cipő le, zokni ki, lyuk nagy. És az a megátalkodott, benne szunnyadó sötétség is...