Szabó István, a tárca honvédelmi államtitkára elmondta: nemzetiségtől függetlenül minden katonára emlékeznek, akinek úgy hozta a sorsa, hogy harcolnia kellett és életét adta a hazájáért.
Hősiesen küzdöttek, bármelyik oldalon is álltak, és sokan távol a hazájuktól estek el egy ügyért, amelyben bíztak. Nekik, az önfeláldozó hősöknek is "köszönhetjük, hogy ma békében élhetünk"
- tette hozzá.
Kiemelte, sokan csak katonát látnak az egyenruha mögött, holott a katona nem csupán az, hanem egyúttal valakinek a gyermeke, szerető férj és apa. "Így is kötelességünk" emlékezni rájuk és fejet hajtani előttük - hangsúlyozta az államtitkár.
Ezek a katonák a nemzetüket szolgálva a legdrágábbat áldozták fel: az életüket.
Áldozatuk nem volt hiábavaló, mert Magyarország létezik, népünk pedig nemzetté kovácsolódott és létükből új hajtás sarjad
- fogalmazott.
Olyan országot és olyan világot kell építeni, amelynek fennmaradása nem követel több katonaáldozatot - mondta beszédében Szabó István.
A szertartás, amelyen megjelentek a Magyarországra akkreditált katonai attasék képviselői is, a katolikus és a protestáns tábori püspökségek istentiszteletével ért véget.