Bízhatunk abban, hogy a bolygót sújtó koronavírus-járvány elleni küzdelemben a kifejlesztett vakcináknak és a tömeges oltásnak köszönhetően már küszöbön áll az áttörés, és mielőbb visszatérhet az élet a megszokott kerékvágásba. Ha túl leszünk a globális járványon, az emberiség újult erővel koncentrálhat a legsúlyosabb kihívásra, a klímaváltozásra. Erről, továbbá az európai és a hazai energetikai kérdésekről, valamint a Paks II. projektről is kérdeztük a portálunkon rendszeresen publikáló atomenergetikai szakértőt, Hárfás Zsoltot.

Tavaly sokkolóan robbant be mindennapi életünkbe a koronavírus-járvány. Milyen tanulságai lehetnek a világjárványnak a klímavédelem és az energetika szempontjából?

Hárfás ZsoltForrás: Hárfás Zsolt

Számomra a világjárvány legfontosabb tanulsága, hogy mára a globalizáció olyan szintre jutott, amikor az emberiség szinte egyidejűleg találja magát szembe az országhatárokat nem ismerő problémákkal. Ilyen a klímaváltozás is, ami az emberiség egészét érinti, még akkor is, ha a hatás nem egyidejű és nem azonos mértékű. A világjárványhoz hasonlóan a klímaváltozás következményeit, de legfőképpen a kiváltó okot, a szén-dioxid-kibocsátást csak globális szinten lehet és kell kezelni, miután a légkörbe kerülő nagy mennyiségű szén-dioxid radikálisan csak összefogással csökkenthető. Ebben az energiapolitikai döntéseknek ugyan döntő szerepük van, ám az energetika szénmentesítése egy sor megoldandó – egyebek között – szociális feladatot jelent. Gondoljunk csak a szénbányák bezárásának következményeire, ami ismét csak ráirányítja arra a figyelmet, hogy ezek a problémák meghaladják egy adott ország lehetőségeit, hiszen a kieső szénenergia más, környezetkímélő forrásból történő pótlása adott esetben – például Európában – csak uniós összefogással valósítható meg!

Nem jelenti-e ez azt, hogy az egyes országok kénytelenek lesznek feladni az önálló energiapolitikájukat?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minden ország más-más földrajzi, természeti adottsággal, műszaki és gazdasági lehetőségekkel rendelkezik (pl. Ausztria esetében a vízenergia a villamosenergia-igény kétharmadát fedezi). Mindezek miatt a klímavédelmi célok elérése érdekében nincs egyetlen jól bevált „recept", ezért az egyes országok a globális kihívásra – figyelembe véve az ellátásbiztonsági és versenyképességi célokat is – különböző válaszokat adnak az energiamix meghatározásakor. Ezt pedig bármely országnak és az Európai Uniónak is maximálisan el kell fogadnia, ugyanis minden tagországnak szuverén jogában áll döntenie a saját energiamixéről, azaz megválasztani a számára legmegfelelőbb technológiákat. Ez rögzítésre került az uniós dokumentumokban is.

Ez pedig azt is jelenti, hogy az éghajlatváltozásra adott válasz nem mehet szembe egy adott ország nemzeti energiastratégiájával (pl. energiaárak, ellátásbiztonság). Ha jobban belegondolunk, akkor a globális klímavédelmi „kihívásra" a nemzeti szintű megoldások, energiamixek fogják megadni a megfelelő válaszokat. Jó példa erre Magyarország, hiszen minden karbonsemleges technológiát támogatunk, amelynek eredményeképpen 2030-ra a hazai villamosenergia-termelésünk 90 százaléka klímabarát lesz az atomenergiának és a megújuló energiaforrásoknak köszönhetően.

Európa legszennyezőbb erőműve a lengyelországi Belchatów szénerőmű. Évente több mint 30 millió tonna szén-dioxidot bocsát kiForrás: Phil Macdonald

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a klímapolitika sok esetben szembemegy a rövid távú nemzeti érdekekkel. Nevezetesen ez történik az Egyesült Államok vagy Kína esetében, vagy Európát tekintve Németországot és Lengyelországot említhetjük meg. Nekik ugyanis a szénalapú áramtermelésüket kell hatalmas áldozatok árán és záros határidőn belül klímabaráttá változtatni. Németországban ez felemás módon megy végbe, miután az erőltetett ütemű megújuló energiára épülő beruházások és a klímabarát atomerőművek bezárása a szén helyett a földgázt helyezi előtérbe az energetikában, ami kétségessé teszi a német klímapolitika kimenetelét.

Lengyelország esetében pedig az látható, hogy önerőből nem képes az ország megszabadulni a széntől, Lengyelország uniós kompenzációra is igényt tarthat a szén kivezetése miatt.

A villamosenergia-ellátást illetően milyen globális változásokra van szükség?

Lényeges, hogy ha valóban tenni akarunk a jövőnket fenyegető klímaváltozás ellen, akkor a járvány után a világ minden országának, így az Európai Uniónak is még határozottabban le kell tennie a voksát valamennyi alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztése és fokozottabb alkalmazása mellett. Ehhez minden jogi, pénzügyi és egyéb ösztönzőt mozgósítani kell az atomerőművek és a megújulók minél nagyobb részarányú alkalmazása érdekében, ami azt is jelenti, hogy az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat klímabarát energiaforrásként egyenrangú elbírálásban kell részesíteni.

Úgy tűnik, hogy a világon egyre több ország az atomenergia mellett teszi le a voksát. Idehaza mégis számos politikus továbbra is támadja az atomenergiát és a Paks II. projektet. Mi a véleménye erről?

Mérnökként és az atomenergetika szakértőjeként folyamatosan szakmai, következésképpen racionális érveket állítok szembe a sokszor az alapvető fogalmakkal is hadilábon álló és a szakmaiságot nélkülöző, jórészt politikailag motivált támadásokkal. Számokkal és makacs tényekkel igazolom, hogy Magyarország számára természeti adottságai miatt – ugyanis nincsenek olcsó vízenergiát adó hegyi folyóink, mint Ausztriának vagy Norvégiának, szeles tengerpartjaink, mint a hollandoknak vagy a dánoknak – azzal kell jól sáfárkodnia, amije van. Jól állunk a napsütötte órákat tekintve, de kár lenne értékes termőföldet kivonni a termelésből csak azért, hogy a helyére tömegével építsük a napelemparkokat.

Az Egyesült Királyságban – a Hinkley Point C projekt keretében – szintén két EPR típusú blokk létesül

Áramra viszont este és borús időben is szükség van, ezért a napnál is világosabb, hogy szükség van atomenergiára. Próbálkozhatnak azzal, hogy politikai kampányokat alapoznak az atomellenességre, de aki egy kicsit is józanul gondolkozik, belátja, hogy atomerőmű nélkül nem lehet kielégíteni Magyarország növekvő villamosenergia-igényét. Tehát az atom és megújulók együtt jelentik a megoldást, és nem az atom helyett a megújulók.

A szomszédaink közül Ausztria mégis folyamatosan támadja nemcsak a paksi projektet, de a térség többi meglévő és tervezett atomerőművét is. Vajon miért?

Nos, minden országnak szuverén joga, hogy meghatározza saját energiamixének összetételét. Sajnos, Ausztria erre nincs tekintettel, amikor az atomenergiát támadja. Arról nem is beszélve, hogy 1990 és 2018 között Ausztria nem csökkentette, hanem 10 százalékkal növelte az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben Magyarországon 30 százalékkal csökkent. Ráadásul adott esetben a környező országokban civil szervezeteket is pénzel, Magyarországon például az Energiaklub nevű szervezetet azért, hogy az ország atomenergia-használatára vonatkozó szuverén döntését támadja. Azt, hogy ez hiábavaló próbálkozás, bizonyította az Európai Bíróság döntése, amelyen tavaly elbukott Ausztria. Az európai jogi testület ugyanis helyt adott az Európai Bizottság korábbi állásfoglalásának, amelyben kimondatott, hogy a brit Hinkley Point C atomerőmű üzemeltetőjének nyújtandó állami támogatás jogszerű. A precedensjog alapján ezután hiába támadja Ausztria a Paks II. projektet. Az osztrák támadások esetében a politikai tényezők mellett masszívan jelen van a gazdasági érdek is. Ausztriának nem érdeke, hogy az olcsó vízenergiájának konkurenciát támasszon a térség piacán az olcsó atomáram.   

Ausztria valóban nem használ atomerőművekből származó villamos energiát?

Nagyon sok osztrák állampolgár bizonyára abban a tudatban él, hogy Ausztria nem használ atomenergiát. Tény, hogy az atomerőművekből származó villamos energiát nem lehet „felcímkézni”, mint ahogy szélkerékkel sem a szélenergiát, miután a fizika alapvető törvényei miatt „nem lehet megparancsolni” az áramnak, hogy tartsa tiszteletben az országhatárokat és ne lépjen az atomerőművek által megtermelt áram egy atomellenes ország, például Ausztria villamosenergia-rendszerébe. Triviálisan hangzik, de ez a valóság.

Ausztriában a víz- és szivattyús-tározós erőműveknek súlyponti szerepe van, így könnyű atomellenesnek lenni. A képen az ausztriai Kaprun Limberg II. szivattyús-tározós erőmű láthatóForrás: Lammertal

Ausztriában egyre gyakrabban vannak olyan időszakok, például 2020. december 31-e is ilyen nap volt, amikor a nap-, szél és vízerőművek – az időjárás-függőségük miatt – nem állnak megfelelő mértékben rendelkezésre és a gázerőművek nem tudnak elég villamos energiát termelni. Ilyen esetekben az osztrákok Németországból, Csehországból és Magyarországról importálnak áramot, ami természetesen azt is jelenti, hogy ilyenkor – bárhogy is nézzük – atomenergiát is felhasználnak, hiszen ezekben az országokban a villamosenergia-termeléshez jelentős mértékben járulnak hozzá az atomerőművek. Ausztria tehát elvileg atomellenes, de a valóságban folyamatosan használ atomerőművi áramot is.

Érdekes dolog ez, hiszen köztudott, hogy a megújulók közben hatalmas támogatásokat kapnak…

Pontosan tetten érhető ebben a kérdésben is a kettős mérce, hiszen az Európai Unióban a megújuló energiaforrások hatalmas támogatásban részesülnek. Tavaly október végén az Európai Bizottság Energiaköltségek, adók és a kormányzati beavatkozás hatása a beruházásokra című kiadványa sokkoló adatokat közölt a megújuló energiaforrások 2008-2018 közötti támogatásairól. Ebben az időszakban Európában a megújulók támogatására csillagászati összegeket, összesen 612 milliárd eurót költöttek (mai árfolyamon: 223 380 milliárd forintot). Összehasonlításképpen: ebből az összegből
100 darabot lehetett volna építeni a Pakson is megvalósuló VVER-1200 típusú blokkból, amelyek legalább 60 éven keresztül tudnának folyamatosan klímabarát áramot termelni… Szemben a 20-25 évre tervezett megújuló alapú villamosenergia-termelő erőművekkel. Úgy tűnik, hogy a megújulókat végtelen mértékben lehet támogatni…

Mi a helyzet idehaza? A megújulók mekkora támogatásban részesülnek?

Először is: szeretnék eloszlatni egy félreértést, vagy ha úgy tetszik, szándékos csúsztatást! Paks II. ellenzői azt állítják, hogy a nap- és a szélenergia „ingyen van”. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy idehaza a megújulók is hatalmas támogatásokban részesülnek.

Forrás: Hárfás Zsolt

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal tavaly december 15-én publikálta azt a jelentését, amelyből kiderül, hogy 2019-ben a támogatási rendszereken keresztül összesen mintegy 59 milliárd forintot kaptak, ami 2,2 Ft/kWh értékkel növelte a KÁT és prémium pénzeszköz kifizetésére kötelezettek, azaz az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználók villanyszámláját. Ez is azt mutatja, hogy a megújulók csak a közvetett és a közvetlen támogatások miatt életképesek…

Nem is olyan régen olvashattuk, hogy az egyik hírportál "Oscar-díjjal" jutalmazta a nap- és szélerőműveket. Németország esetét vizsgálva valóban ekkora siker az időjárásfüggő megújulók rohamtempójú terjedése?

Németországot biztos, hogy nem lehet Oscar-díjjal jutalmazni az energiaforradalma miatt, inkább egy Arany Málna díjat érdemelne. Tény, hogy politikai nyomás hatására rohamléptékben bővül a nap- és szélerőművek beépített kapacitása, miközben a következő 17 évben végleg meg akarnak szabadulni a német atom- és szénerőművektől. Idáig szoktak tartani a megújuló-pártiak beszámolói a német energiaforradalomról.

Ezzel szemben az a helyzet, hogy amint az előzőekben röviden már utaltam rá, a német atom- és szénerőművek leállításával párhuzamosan folyamatosan növekszik a gázerőművek szerepe az áramtermelésben. Az utóbbi öt évben megduplázódott, azaz csaknem 60 TWh mennyiségre növekedett a gázerőművekben termelt villamos energia mennyisége. Miközben tavaly az atomerőművek és az egyes szénerőművek leállása miatt már mintegy 33-34 TWh villamosenergia-importra volt szüksége Németországnak, döntően az atomerőműveket üzemeltető Franciaországból. Mindez azt jelenti, hogy a megújulók térnyerése egyre nagyobb importfüggőséggel jár Németország számára.

Szavak nélkül… Németországban a szénerőművek kedvéért templomokat is rombolnak

Tény az is, hogy a növekvő megújulós részarány növekvő villamosenergia-árakat eredményez. 2020 novemberében Berlinben egy háztartási fogyasztó 1 kWh villamos energiáért 32 eurócentet (mintegy 118 Ft/kWh) fizetett, miközben Budapesten csak 10,5 eurócentet (38 Ft/kWh). Ennek az az oka, hogy Németország súlyos összegekkel támogatja a német megújulókat, ennek árát pedig a fogyasztóknak kell megfizetniük. A villamosenergia-árak megfékezése érdekében már számos kormányzati beavatkozásra volt szükség.

Tavaly december közepén a német Bundestag ezért is módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt, amelynek értelmében a megújulók támogatását biztosító pótdíjak mértékét maximálják, illetve jövőre már csökkenteni fogják. A szövetségi kormányzat bejelentése szerint idén és jövőre 11 milliárd eurót (4015 milliárd forintot) kívánnak a megújulók támogatását szolgáló EEG-kassza hiányának pótlására fordítani. Mindezt a szövetségi költségvetésből teszik…

Arról nem is beszélve, hogy miközben más országok szénerőműveket állítanak le, addig Németországban például tavaly átadtak egy új szénerőművet, a Datteln 4-et. Korábban pedig azt is láthattuk, hogy a németek a szén kedvéért falvakat és templomokat is lerombolnak. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy a német szénerőművek okozta szennyezés számlájára éves szinten több ezer haláleset írható.

Ezek után adódik a kérdés: milyen kihívásokkal szembesül a hazai villamosenergia-rendszer?

Évek óta azt láthatjuk, hogy a villamosenergia-import mértéke éves szinten 25-27 százalék között mozog, de volt tavaly 1400 olyan negyedórás időszak, amikor az import aránya több mint 40 százalék volt! Az importcsúcsot tavaly augusztus 13-án este 20 óra 15 perc körül jegyezték fel. Ekkor a hazai fogyasztás csaknem 54 százaléka érkezett külföldről!  Ez már nem csupán ellátásbiztonsági kérdés, hanem nemzetbiztonsági is, ezért feltétlenül szükség van új erőművek építésére, mert csak így lehet minimalizálni a súlyos kockázatokat hordozó importszükségletet.

Forrás: Hárfás Zsolt

A koronavírus-járvány a hazai villamosenergia-fogyasztásra is hatással volt. 2020 októberében, illetve novemberében az évi eleji fogyasztáscsökkentést követően már 2,7, illetve közel 5 százalékkal volt magasabb a villamosenergia-fogyasztás, mint az előző év, 2019 októberében, illetve novemberében. Ennek eredményeképpen az előzetes adatokból az látszik, hogy 2020-ban - az egész évet tekintve - csak minimálisan, másfél százalékkal csökkent az éves fogyasztás az előző, 2019-es évhez képest. Tavaly csaknem bruttó 45 TWh villamos energiát fogyasztottunk szemben a 2019-es 45,66 TWh-val. Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy az idei évben jelentős fogyasztás-növekedéssel kell számolnunk.

A hazai naperőművek elterjedésével kapcsolatban már most látszanak olyan rendszerszintű kérdések, amelyekre az ellátásbiztonságra, a globális klímavédelmi célkitűzésekre és a villamosenergia-árak alacsony szinten tartására tekintettel időben kell a megfelelő szabályozási módszert megtalálni. Itt döntően arról van szó, hogy megfelelő szabályozással el kell érni, hiszen alapvető versenyképességi kérdés, hogy az olcsó hazai atomerőművi termelést ne lehessen csak azért csökkenteni, mert a naperőművek által termelt áramot kötelezően át kell venni, ráadásul sokkal magasabb árakon!

Hogyan halad a Paks II. projekt? Mi várható az idei évben?

A Paks II. projekt az elmúlt években több száz engedélyt szerzett meg, köztük a környezetvédelmi- és telephelyengedélyt is. A Paks II. Atomerőmű Zrt. 2020. június 30-án benyújtotta az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) az eddigi legfontosabb kérelmét is, ez a létesítési engedély megszerzését célozza. Ez az engedély 2021 őszére várható, ennek birtokában kezdődhet el a két új blokk tényleges építése.

A Paks II. Atomerőmű nem végleges látványterveForrás: Paks II. Atomerőmű Zrt.

2020 novemberében a projekt megkapta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól a villamos létesítési engedélyt. Az uniós gyakorlatnak megfelelően, Brüsszel jóváhagyásával pedig már az OAH létesítési engedélyének várható kézhezvétele előtt, 2021 első felében elkezdődhetnek az évszázad legnagyobb magyar beruházásának földmunkálatai.

Remélhetőleg Paks II. ellenzői is belátják végre, hogy alacsony kibocsátású technológiaként megkerülhetetlen szerepe van és lesz Magyarországon a megújuló energiaforrások mellett az atomenergiának, amely abszolút versenyképes, és ezért perspektivikus áramtermelési mód.