A vörösterror az Országházban 1919 - című kiadvány célja a tanácsköztársaság politikai rendőrségének ama tevékenységi körét kívánja vizsgálni, amely elsősorban az Országházhoz köthető, s ezáltal méltó emléket állítani mindazoknak, akik az 1919-es vörösterror országházi áldozatai voltak.

Az Országgyűlés Hivatalának munkatársa, B. Müller Tamás történész jegyzi ezt az egyedülálló tematikájú kötetet, aki a korszakot taglaló történeti tanulmányok mellett az Országgyűlési Könyvtár dokumentumait és levéltári anyagokat is felhasznált a monográfiához, s mindvégig „Országház-központúan" vizsgálta az eseményeket. Érthető tehát, hogy a kiadvány az Országgyűlés Hivatala könyvkiadási programja keretében, a Nemzet Főtere Könyvek sorozatban jelent meg.

Hiánypótló műről van szó: évtizedek óta nem született a Tanácsköztársaság politikai rendőrségének történetét feldolgozó munka. A szerző a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztálya közel 3 hónapos országházi működését mutatja be. A szervezetet Corvin Ottó vezette és mellette szolgáltak a hírhedt különítményes alakulat, a „Lenin-fiúk" tagjai.

Komoly forrásgyűjtemény

Fontos kérdés, hogy miért épp az Országház főrendiházi szárnyában rendezkedtek be: az épület a polgári Magyarország szimbóluma volt, a kommunisták megtagadták az 1918 előtti rendszert és ezzel is jelezni akarták, hogy legyőzték a régi Magyarországot.

Forrás: Országház Könyvkiadó

A könyv nemcsak eseménytörténet, hanem forrásgyűjtemény is, mivel a kapcsolódó dokumentumokat is tartalmazza (rendőrségi jelentések és jegyzőkönyvek, illetve ügyészségi és büntető törvényszéki jegyzőkönyvek), és a fogvatartottak, köztük országgyűlési képviselők visszaemlékezéseit is közli, így teljes keresztmetszetet tud nyújtani az elemzett témában.

Rendkívül gazdag a kiadvány képanyaga, oldalain sok, eddig nem látott fotóval találkozhatunk. Nagyon hasznos a könyvet kiegészítő életrajzi gyűjtemény, hiszen nagyban elősegíti a szereplők és az események közti eligazodást.

Méltó emlék az áldozatoknak

1919 márciusában kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, melynek hatalmi elitje késlekedés nélkül hozzálátott politikai rendőrségének létrehozásához. A Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztálya a Parlament épületének főrendiházában alakította ki központját. A szervezet vezetője Korvin Ottó volt. Mellette szolgáltak a diktatúra méltán hírhedtté vált különítményes alakulatának, a Lenin-fiúknak legelszántabb tagjai. A megbízásuk igen egyszerű volt: fel kellett számolniuk minden – saját értelmezésük szerinti – „ellenforradalmi ténykedést", vagyis meg kellett akadályozni a proletárdiktatúrával szemben fellépő valamennyi ellenállási tevékenységet.

A lenini mintára szervezett erőszakszervezet tevékenységével kapcsolatban mind a korszakban, mind a későbbiekben számos szóbeszéd és mítosz terjedt el, jelen munka azonban elsősorban mégsem ezekről a dolgokról kíván szólni. A kötet célja a tanácsköztársaság politikai rendőrségének ama tevékenységi körét kívánja vizsgálni, amely elsősorban az Országházhoz köthető, s ezáltal méltó emléket állítani mindazoknak, akik az 1919-es vörösterror országházi áldozatai voltak.

1919 májusában nem történt más B. Müller Tamás véleménye szerint, mint hogy a hatalmat birtokló szociáldemokrata és kommunista elit elfoglalta azt az épületet, ami a számára megtagadott és általa elítélt 1918 előtti polgári, társadalmi-politikai berendezkedést egészében jelképezte. Ez az épület, amelyet építője, Steindl Imre „a magyar alkotmányosság templomának" tervezett, s amely az ezeréves magyar alkotmányosságot reprezentálta mindazok számára, akik 1919-ben szembehelyezkedtek a diktatúrával.