A diktatúra megint kimutatta a foga fehérjét, kajánul a magyarokra vigyorgott-vicsorgott, megtaposta a jogállamot, majd a végtelenül független bíróságok sírján kezdett győzelmi táncot járni. Európa segíts, de hozd, kérlek Biden haverodat is. Minden kézre szükség van.

Történt, hogy Szinetár Dóra szerződést bontott az Operettszínházzal - nem, nem az intoleráns fasiszták rúgták ki, ment ő magától -, átsétált a Nagymező utca másik oldalára, és beköltözött a Thália Színházba.

Szeretem a teátrumot, talán kevesen tudják, de jó pár évet töltöttem ott. Egészen kicsi gyerekként kezdtem oda járni, anyukám ugyanis ott játszott, ott dolgozott, én pedig a kulisszában rohangáltam a próbák során, de olyan is volt, hogy csak ültem és figyeltem a kibontakozó jeleneteket.

Később, körülbelül 15 év múltán pedig a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatójaként a Diótörő című balettben táncoltam ugyanott, így talán nem túlzás kijelenteni, hogy ismerem a színház minden zegét-zugát, a színpadot, az öltözőket, a takarást, a büfét, a színházi szagokat, egyszóval mindent.

Ide szerződött most Szinetár művésznő, ahol történetesen Kálomista Gábor az ügyvezető igazgató, és akivel számos dologban egyetértünk, jobboldali/konzervatív fickó, kimondottan kedvelem, ráadásul egy rövid ideig együtt vívtunk a Szabadfogás című műsorban a vörös karéjban helyet foglaló ellenzékiekkel.

Okos, tájékozott, és kemény ember.

Dóra az elszerződését a Magyar Narancsban igyekezett megmagyarázni.

Igen, ilyenkor válságkommunikáció szükségeltetik, mert a roppant toleráns liberálisok csak egy jó kis diktatúrázós interjú fejében kaphatnak csak szabad el- esetünkben inkább bevonulást.

Dóra hozta is kötelezőt, a rettegős liberális minimumot, de amikor kérdező szembesítette azzal az ellentmondással, hogy egy jobbos vezetésű színházból egy szinten jobbos menedzsmenttel rendelkező teátrumba szerződik, akkor elővette a nácizó chubakka védekezést.

Ezt találta mondani:

"Az Operettszínház balettigazgatójának [Apáti Bencének] ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként [mint Kálomistának], a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel, zsidók, melegek, másként gondolkodók és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban."

A fenti mondatok finoman szólva sem álljak ki az igazság próbáját.

Szinetár művésznőnek gyakorlatilag sikerült azt a bravúrt bemutatni, hogy minden sorban képes volt elrejteni egy-egy hazugságot.

Úgy hazudott, mint a vízfolyás.

Természetesen soha életemben nem zsidóztam, se a Keménymag című műsorban - erre utalt a díva -, se publicisztikában, se blogban, se vlogban, se kommentben, és a homoszexuális közösséget sem szokásom hetente elítélni.

Se nyíltan, se rejtetten, éppenséggel pont ellenkezőleg, a migráció veszélyei és árnyoldalai közé szoktam sorolni azokat a rémisztő jelenségeket, amikor muszlim bevándorlók támadásai miatt tömegével kénytelenek Párizsból elmenekülni a zsidók, vagy amikor Berlinben egy kipát viselő fiatalt vertek és kergettek meg muszlimok a vallása és a származása miatt, de egy alakalommal arról is írtam, hogy Amszterdamban egy kóser étterem a csőd szélére sodródott, mert a helyi muszlim radikálisok rendszeresen bedobálták a helység ablakát, és ha már arra jártak, a tulajdonost is megfenyegették.

Igen. A vallása miatt.

Erről a hírről egyébként a Mandineren olvastam, ott írt róla Veszprémy Bernáth László történész-újságíró, a Neokhon nevű zsidó közéleti lap jelenlegi főszerkesztő-helyettese.

Ő a fenti írásaimat elemezve jutott arra, hogy nem, hogy nem ítélem el úgymond a zsidókat, hanem éppen ellenkezőleg, aggódom értük, féltem őket.. Az erről szóló írását a Magyar Nemzet jelentette meg.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, nem teszem, aki ismer vagy veszi a fáradtságot, és utánanéz publicisztikai munkásságomnak és közéleti tevékenységemnek, az pontosan tudja, hogy Szinetár hazudott.

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy ebben a témában még ő maga is - persze amúgy Szinetár Dórásan - visszakozott. Bóta Gábor műsorában azt mondta: lehet, hogy nem pontosan fogalmazott, sőt, igazából még az is elképzelhető, hogy nem is szoktam hetente antiszemita gyűlöletbeszéddel szórakoztatni a Hír TV nézőit, ellenben meggyőződése, hogy súlyosan iszlamofób vagyok, ezért nagyon félti tőlem a muzulmán kollégáit.

Mondjuk én egyet sem ismerek, de biztosan rejtőzködnek.

Nyilván rettegnek tőlem.

A melegeket sem szoktam elítélni, bár mindig elmondom, hogy egyetértek az alaptörvénybe foglaltakkal, inkább engem buziz napestig az igazipolgárikonzervatív csalódott fideszestől a 444-es hülyegyerekig, Kajdi úron át, mindenki.

Nekik nyilván lehet.

Szinetárt mondjuk biztosan nem zavarja, én legalábbis még egyetlen felháborodott posztban sem láttam tiltakozni amiatt, mert balettművész kollégáit azért melegezik le, mert balettoznak.

Igazi jó kolléga.

Kicsit képmutató, és szereti a kettős mércét, de legalább önazonos.

A kijelentéseit nyilván nem hagyhattam szó nélkül, az antiszemita vád pedig különösen komoly dolog, úgyhogy első körben az ügyvédem tanácsára a hazugságokat közlő lap ellen indítottam pert.

(Jön majd a hazudós Szinetár is, azonban a sajtóperes ügyek elévülnek, gyorsan kellett tehát cselekedni.)

Az Orbán fasiszta diktatúrája alatt senyvedő bíróságoktól és a megfélemlített bíróktól nyilván nem vártam túl sokat, de egy kis remény azért pislákolt bennem, hiszen az mégsem járja, hogy bárki bármit állíthat rólam mindenféle bizonyíték és következmények nélkül. Mert ha ez így lenne, én is simán lenyilatkozhatnám bármelyik színésznőről, hogy léha életvitelt folytat, szereti pénzért árulni a bájait, valamint mindössze másfél oktávval rendelkezik.

De nem tehetek ilyet.

Azonban papírforma ítélet született. Először első, majd másodfokon is vesztettem a Magyar Narancs ellen.

Az ítélet indoklása szerint lehet valóságalapja Szinetár nyilatkozatának, mert egyesek szerint, ha valaki Soros Györgyről fogalmaz meg negatív véleményt, az rejtett antiszemitizmusként, zsidózásként értékelhető.

Ugyan a perben egyetlen antiszemita tartalmú mondatot sem sikerült idézni a Keménymag című műsorból, a Mancs ügyvédje ezt el is engedte, inkább többéves publicisztikáim közül szemezgetett, azok közül nyújtott be néhányat bizonyítékként. Az írásokban ugyan nagyítóval sem lehetett akár egy vesszőnyi zsidózást sem találni, azonban Soros Györgyöt és bevándorláspárti törekvéseit kétségtelenül kritizáltam. Tudják, azt a tömeges és illegális migrációt, amely azt eredményezi, hogy tömegesen érkeznek kontinensünkre az Izrael államot és a zsidókat gyűlölő muszlimok.

Agybaj?

Persze, hogy az.

Sebaj, az ítéletek azért megszülettek.

A dolog több okból kifolyólag is pikáns.

Egyrészt ugye úgy vesztettem el a pereket első és másodfokon is, hogy Szinetár azon állításai, hogy minden héten egy élő műsorban elítélem a zsidókat, nem nyertek bizonyítást.

(Az pedig már tényleg a vicc kategóriája, hogy a Keménymag nem élő műsor.)

Másrészt, és ez az izgalmasabb, ezek szerint a magyar bíróság szerint bárkiről, aki Soros Györgyöt és tevékenységét kritizálja, nyugodt szívvel kijelenthető, hogy tulajdonképpen egy véresszájú antiszemita. A bíróság nem fogja elítélni az ilyen abszurd vádakat megfogalmazókat.

Eztán az összes rólam szóló cikket lehet úgy kezdeni, hogy "Apáti Bence, aki minden héten elítéli egy élő műsorban a zsidókat, stb., stb."

Nos, igazából ennyi.

Meglátjuk mi lesz a Kúrián.

Apáti Bence