Az a baj ezzel a fránya Facebookkal, hogy az elején - nagyjából az első letiltásig - mindenki azt gondolja, hogy tudja kezelni. A sorok között üzen, mint bátor elődeink a komcsi rendszerben, nem mondja ki, nem írja le a tiltott szavakat, nem követi el a jobboldali gondolatbűnözés enyhe vagy minősített eseteit. Az újszülöttek, a cenzúraszüzek, a fiatal titánok pedig óvatlanul, mint idegállapotba került tótok, az anyjuknak vetik bele magukat a legnagyobb és legfontosabb közösségi platformon zajló háborúba.

Eleinte az összes versenyző bizakodik. Hisz. Hiszi, hogy csak a többiek hibáztak, úgy gondolkozik, hogy a letiltottak léptek át egy olyan határt, amin ő sosem libbenne át. És láss csodát, valóban, az első néhány hónapban a cenzorok vagy elnézőbbek, vagy nem elegendő feljelentés érkezik hozzájuk, a dublini gondolatrendőrök pedig roppant elfoglalt emberek lévén nem is vetik harminc napig szilencium feliratú hangszigetelt magánzárkába. 

Csodák csodájára marad a poszt, gyűlnek a lájkok, öröm és boldogság uralkodik el a jobbos közszereplőn. 

Majd a konzi felhasználó elkezd kissé bátrabb lenni, feltámad benne a jó mélyen rejtegetett keresztény-konzervatív provokatőr, nekiáll kissé karcosabban, bátrabban fogalmazni, no nem úgy, mint a honi liberális gonzóink, mint a Magyar Narancsnál uszkve húsz éve, és ne is egy megszaladt tollú Isten f@százó Tóta W. Árpádot képzeljünk el. Ugyan. Szó sincs ilyesmiről. Inkább egy kissé szabadszájúbb lesz rutintalan barátunk, például belemegy holmi ideológiai és identitáspolitikai vitákba.

Mondjuk a hatályos magyar törvények, esetleg Magyarország alaptörvénye mellett érvel. Jujj. Nagyonjujj. Az anya nő, az apa férfi, a házasság egy férfi és egy nő önkéntes szeretetközössége, írja, a 120 kilós szakállas, kigyúrt transznemű pasikra pedig nem az úr, hanem a hölgy, asszony, vagy nő kifejezést használja.

Netalán nem dicsőíti a BLM-mozgalmat, hanem kritizálja, vagy vitába száll azokkal, akik szerint a migráció csodálatos dolog, olyan jelenség, amely minimum paradicsomi állapotokat eredményez, végül elkezdi olyan fasiszta gondolatokkal traktálni a követőit, hogy a Közel-Keletről érkezett honfoglalók nem is biztos, hogy egytől egyig aleppói atomfizikusok, és hogy az iszlám talán nem is annyira haladó vallás, mint ahogy a 444-en és a függetlenobjektív sajtóban hazudják, ilyenformán szerinte a muszlim migránsok egy tekintélyes része valójában hajlamos némi homofóbiára, egy csipetnyi szexizmusra, egy gyűszűnyi antiszemitizmusra, és egy csöpp nőgyűlöletre.

Meg lássuk be, folytatja, az is elő szokott fordulni, hogy ezek az emberek nem a legkifinomultabb angol úriemberekhez hasonló módon közelednek a női nemhez, előszeretettel tömörülnek bandákba, gépfegyverekkel és kézigránátokkal vívnak drogháborúkat a rivális, szintén muzulmán urakból toborzott csapatokkal. 

A több tucat terrortámadásról nem is szólva. A Facebookon ezeket a fenti megállapításokat nyilvánvalóan nem lehet önálló poszt formájában megfogalmazni. 

Tudom, tudjuk, próbáltam, próbáltuk. A cenzorok szerint ugyanis az ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyűlöletbeszédnek számítanak. Szerintünk viszont az igazságnak. Olyan információknak, tényeknek, amelyeket egy olyan történelmi időben, amikor migránsok milliói kelnek útra, amikor a genderideológia már az óvodák spájzaiban van, jogunk van megfogalmazni.

Helyesebben, lenne. Ugyanis így működne a vita. Érvek hangoznak el innen, s onnan. Pro és kontra. Már ha hagyják. A Facebook viszont nem hagyja. Figyelmeztet, korlátoz, tilt, töröl. És eltöröl. Mindez azért jutott eszembe, mert a napokban a Facebook letiltotta Rákay Philip barátom egyik posztját. A videó amúgy remek volt, semmilyen hazugság nem keveredett a mondatok közé, a nemváltásról, az erőszakos genderideológia előretöréséről beszélt.

Jól, okosan, hiba nélkül, érdekesen, informatívan, számos forrást felhasználva. Több tízezer embert ért volna el az anyaga. Ha az a volna ne lett volna. De ott volt. Ott volt, a hivatásos liberális feljelentők és cenzorok pedig résen voltak, azonnal szolgálatba helyezték magukat, így aztán a videóblog ment a darálóba. 

Philip és a videója a cenzúra áldozata lett. 

(Jelige: éljen a szólásszabadság.)

Szóval drága feleim, a helyzet az, hogy ugyan egyensúlyozgathatunk a szakadék szélén, megpróbálhatjuk kicselezni a szélsőbalos, ultraliberális Facebook-cenzúrát, a mutatvány ideig-óráig egészen biztosan menni is fog, de ha konzervatív, jobboldali, keresztény érvekkel állunk ki a napra - hiszen azok vagyunk -, akkor esélyünk sincs vitázni.

A Facebook nem fogja engedni. Ezt kellene felismerni, méghozzá mielőbb. Mielőtt túl késő lesz. Egy szűk fél évünk van.