Ahogy a család, az család, a gól, az gól.

Mostantól akkor is, ha a labda nem megy át teljes terjedelmével gólvonalon, akkor is, ha épp csak hozzá ért, és abban az esetben is, ha a közelében sem volt.

Mert csak.

Mert mostantól így lesz. Mert nekünk így tetszik.

Bizony.

A fociról nem is beszélve. Ugyanis a foci, az foci.

Akkor is, ha ötvenen futkároznak a pályán, akkor is, ha százan, akkor is, ha az egyik csapatban huszonöten, a másikban pedig tizenketten vannak.

Nekünk pár focista meg focidrukker, meg néhány, pár száz éves szabály nem fogja megmondani, hogy csak huszonketten lehetnek a gyepen.

A foci attól foci, hogy akik játsszák, szeretik a labdarúgást. Hogy jól érzik magukat.

Jó levegőn vannak, rohangálnak, és boldogok.

Senki ne szóljon bele abba, hogy ki mit gondol labdarúgásnak!

Számoljunk le a külön a férfiaknak, külön a nőknek rendezett bajnokságokkal is. Legyenek vegyes csapatok! Nők a férfiak ellen, legyen Gulácsi Péter csapattársa Jakabfi Zsanett! Esetleg mérkőzzenek férfiak kisgyerekek ellen!

Legyen az egyik kapu öt-, a másik meg tízméteres.

Akinek meg ezek a szuper, haladó szabályváltozások nem tetszenek, azok maradi, gyűlölködő focifóbok. Ők takarodjanak a futballstadionok környékéről is! Tiltsák ki őket, meg rúgják ki a munkahelyeikről, vagy kerüljenek átnevelőtáborokba, esetleg börtönbe.