Közös parlamenti sajtótájékoztató keretében jelentették be decemberben a baloldali pártok (Demokratikus Koalíció, Momentum, Jobbik, MSZP, Párbeszéd, LMP) vezetői, hogy létrejött a teljes körű baloldali összefogás. A bejelentés értelmében a balliberális tömb célja a kormányváltás a 2022-es országgyűlési választásokon, méghozzá közös jelöltekkel a 106 egyéni választókerületben, valamint közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával és programmal. A jelöltállítás kérdését az önkormányzati és a borsodi időközi választások eszközével, az előválasztási eljárással oldanák meg, politikusaikat pedig szigorú ellenőrzésnek vetnék alá a pártok. A baloldalon ugyan bíznak a Jobbik részvétele miatt is „keserédes" választási együttműködésben, a szövetséget biztosító eszközökben azonban olyan hibalehetőségek rejlenek, amelyek véget vethetnek a hatpárti egységnek. 

A nagy múltú demokráciák esetében a különböző és többszintű előválasztásoknak régi és gazdag hagyományai vannak. A nyugati előválasztási gyakorlatok közül minden kétséget kizáróan az Amerikai Egyesült Államok választásaihoz és elnökválasztásaihoz kötődő előzetes kiválasztási folyamatok a leghíresebbek, ugyanakkor bizonyos európai országokban is – mint például Franciaország vagy Olaszország – bevett gyakorlat az előválasztás. Ennek során a hazai baloldal eljárásához hasonlóan kétfordulós rendszerben állítanak képviselőjelölteket, adott esetben elnökjelölteket. 

Magyarországon 2019-ben rendeztek első alkalommal előválasztást Budapesten, az önkormányzati választásokhoz kapcsolódóan. A szervezést és a lebonyolítást a Nyílt Társadalomért Alapítványok egykori munkatársait is tömörítő civil szervezet, az aHang végezte, azonban idei szerepükről még nem lehet tudni biztosat. Az előválasztások hazai és külföldi gyakorlatában jelentős különbségek vannak, például hazánkban – szemben az Egyesült Államokkal – nincs törvényi szabályozása az eseménynek és ezért forrásokat sem különítenek el a költségvetésből erre a célra.

A törvényi keretek hiánya miatt hiányoznak azok a garanciális jelentőségű jogszabályi feltételek is, amelyek például egy országgyűlési választáson érvényesülnek. Továbbá a jelöléssel és a kivitelezéssel kapcsolatban nincsenek hiteles és aktuális információk a korábbi tapasztalatokat, tudományos igényű ajánlásokat és a „Korszakváltás Garanciái" kezdetű, pártok által jegyzett alapdokumentumot leszámítva.

A naprakész és megbízható tájékoztatás hiánya pedig kérdéseket vet fel akár az adatvédelemmel, akár az átláthatósággal kapcsolatban. Az adatvédelem azért lényeges kérdés, mert két éve a balliberális szervezők egy szabályos választás látszatát keltve – megkérdőjelezhető felhatalmazás mellett – lakcímkártya és személyi igazolvány felmutatásához kötötték a részvételt az előválasztáson. Ez a lépés felvetheti az illegális adatbázis-építés gyanúját, hiszen a választók tájékoztatása céljából más jellegű adatokat (például e-mail címet) is elkérhettek volna. 

A Gyurcsány Ferenc érdekszférájának számító baloldali együttműködés leggyengébb pontja azonban az átláthatóság. Amint az korábban már említésre került, az előválasztásnak nincs hatályos törvényi keretrendszere. Ebből következően a pártok sem egy formális eljárást, hanem egy megalkuváson és egyezkedésen alapuló, „füstös szobás" tárgyalást bonyolítanak le, meghazudtolva ezzel magának az összefogásnak és az előválasztásnak a lényegét.

Gyurcsány FerencForrás: MTI/Mohai Balázs

A jelöltek tisztaságára így nincs más garancia, minthogy a pártok ezt állítják róluk. Az baloldali pártok a botrányba került politikusok ügyét azonnali visszahívással oldanák meg, megakadályozva ezzel, hogy akár az elő-, akár az „éles" választásokon indulhassanak. Ugyanakkor ez nem jelentene átfogó és hatékony megoldást, mivel a nagyobb támogatottsággal rendelkező baloldali pártok az erőfölényük révén könnyedén rákényszeríthetik akaratukat a kisebbekre, így a visszahívás elfogulatlansága nem lenne biztosított. Ezen a ponton joggal tehető fel a kérdés, hogy milyen biztosítékai vannak a belső ellenőrzésnek arra vonatkozóan, hogy a hazai közélet levitézlett, Czeglédy Csabához hasonló alakjai ne lehessenek szereplői a baloldal „házi versenyének". 

Ezenfelül gyakorlati példák is igazolják, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett „szivárványkoalíció" számára az átláthatóság nem több egy jó marketingfogásnál, ugyanis kikényszerítése látványosan akadályokba ütközik, amikor a személyes érdekeltségekről van szó. 

Jól mutatja ezt a kispesti korrupciós és kokainbotrányban tanúsított magatartásuk is, amikor a XIX. kerületi városvezetés még az átláthatóságért felelős biztos számára sem szolgáltatott adatokat több millió forintos szerződések kapcsán.

További aggályként merülhet fel, hogy – szemben bizonyos elemzésekkel – a személyi garanciák beiktatása nem csökkenti, hanem felerősítheti az összefogáson belüli konfliktusokat. Példaként vehetjük Hadházy Ákos, a Momentum zuglói jelöltjének és Tóth Csabának, a zuglói MSZP tagjának csörtéjét, amely a ludasi piac felújítása kapcsán alakult ki. A nézeteltérést az okozta, hogy a szocialista politikus megosztotta a kistelepülés fideszes (sic!) polgármester asszonyának válaszvideóját, amelyben többek között felelősségre vonja Hadházyt alapítványának visszásságai miatt. 

Amennyiben a hasonló esetek elszaporodnának a Gyurcsány Ferenc által koordinált baloldali összefogás pártjai között, úgy a választási szövetség még az ellenzéki szavazók körében is hitelét veszíthetné. Összefoglalva a leírtakat elmondható, hogy korai az előválasztást és kritériumait a kormányváltás csodafegyverének tekinteni, mivel átláthatósági eljárásuk nem kiismerhető, a rögzített személyi garanciák pedig csak felerősíthetik a baloldali politikusok nagyravágyását, amelynek „példaértékű" elterjedése maga alá temetheti a baloldali összefogást.

Blazsek Olivér, a Századvég Alapítvány elemzője