Ahogy mondani szokták, csúnyán lábon lőtte magát kedd este a természetesen kizárólag mikroadományokból (mi másból...) működő blog, a Telex újságírója. Mint ismert: ezt a blogot alapították az Index újságírói, mielőtt felmondtak volna, és mielőtt a Momentummal közösen tüntetést szerveztek volna saját maguknak. Fábián Tamás blogger a Transzparens Újságírásért Alapítvány Zsurnaliszta Vitaestéjén vitatkozott Bohár Dániellel, a Pesti TV műsorvezetőjével -  a hazai médiaviszonyokról, a sajtószabadságról, az újságírói hivatásról és az örökzöld témának számító független-objektív fantazmagóriáról. 

Leszámítva a hazai közéleti újságírás világában uralkodó szekértábor-logikát jól példázó azonnali gúnyos, cinikus, indulatos baloldali ellenségeskedést, nem sok meglepő dolog történt a vitaesten. A legkevésbé váratlan fordulat egyébként éppen a kezdést követően röviddel történt meg, amikor is Fábián a független-objektív narratívához körömszakadtával ragaszkodva olyan képtelen kijelentéseket tett, minthogy a telexnél/indexnél minden párttól egyforma távolságot tartanak, valamint, hogy neki „teljesen mindegy, hogy hogy hívják ennek az országnak a miniszterelnökét".

(Mint ismert, főszerkesztőjéről, Dull Szabolcsról - híváslistája alapján - kiderült, hogy rendszeresen egyeztetett Gyurcsány Ferenc feleségével. Egyforma távolságtartás...)

Persze minél nagyobb az arrogancia, annál nagyobb a bukás is. Fábián Tamás arra ugyanis az este tanulságai szerint nem volt felkészülve, hogy ezúttal kiegyenlített pályán kell játszania. Könnyű ugyanis mikrofonnal a kezünkben zaklatni egy egyébként éppen siető politikust, előre megírt és a szerkesztőségben többször is begyakorolt, provokatív kérdésekkel, folyton a szavába vágva és ebből egy utólag „okosan" megvágott videót gyártani. És kivágni azokat a részeket, ami az Index-Telex-alkalmazottnak kellemetlen.

Tegnap azonban egy televíziós műsorvezetővel kellett (volna) vitatkoznia, aki egyébként tapasztalt riporter is. Bohár Dániel felkészültségét és tapasztalatát bizonyára messze alulbecsülte a jobboldali újságírókat kutyába se néző balos médiakommuna jeles tagja.

Bohár Dániel ugyanis leült Fábiánnal, és komoly ízelítőt adott neki abból, hogy milyen az, ha neki tesznek fel valódi kérdéseket. A Pesti TV műsorvezető-riportere éppen azokat a fogásokat, technikákat és stílust alkalmazta Fábiánnal szemben, amit a blogger rendszerint és előszeretettel próbál használni, amikor kormánypárti politikusokat provokál. Fábián Tamás persze köpni-nyelni sem tudott, maradt a duzzogás és a revolvermédia, valamint a propagandajellegű klisékkel dobálózás.

Emlékezhetünk arra is, hogy Fábián Tamás – sok más baloldali újságírótársával egyetemben – hányszor vizionálta már a magyar sajtószabadság halálát, mert egy politikus éppenséggel nem kívánt neki nyilatkozni. A Telex munkatársa ezt az elvi hozzáállást persze hamar elfelejtette így, hogy a kamerák előtt kellett állnia és nem azok mögött. A beszélgetés menetének egy pontján a vita moderátora feltett 10 eldöntendő kérdést - közülük Fábián Tamás 5-tel kapcsolatban mérhetetlenül elegánsan, a független-objektív álca mögé bújva, a képzeletbeli sajtóigazolványát lobogtatva kitért a válaszadás elől. Tehát az az újságíró, aki munkája során mindig mindenkitől elvárja, hogy egyenes válaszokat adjon, most se a vitapartnere, se a moderátor kérdéseire nem kívánt válaszolni.

Aki kettős mércével mér, könnyen elszámíthatja magát. Fábián Tamás mondataiban minden benne volt, ami a hazai (baloldali) sajtóviszonyokat jellemzi. Ami a „független" sajtóban jóhiszemű tévedés, az a jobboldali médiában célzatos hazugság. Szerintük. Amíg a baloldalon újságírói szakmai kötelesség a források védelme, addig a jobboldalon ezekre a forrásokra hivatkozás diszkreditálja a szerzőt. A Pesti Srácok propagandalap, hiszen –  az ATV, a Népszava vagy mondjuk az Azonnali mellett – itt is kormányhirdetések futnak. A Telex vonatkozásában ezzel szemben nem érvényesül a piaci logika, ők csak mikroadományokból működnek. Még a cseh Soros-közeli milliárdos sincs mögöttük...

Amíg egy politikusnak kötelező minden újságírói kérdésre türelmesen válaszolnia, addig egy újságíró személye szent és sérthetetlen titok. Egy politikusnak természetesen le kell mondania minden luxusról, részletes vagyonnyilatkozatot kell tennie és szigorú erkölcsös életet kell/kéne élnie. Az újságírókat persze ezzel szemben nehogy merje ellenőrzi akárki, az nem számít, hogy ők honnan és kitől kapják a fizetésüket, ahogy az sem számít, hogy éppen lemennek-e a Városligetbe herbálozni.

A baloldali „mainstream" újságíró „elit" sokak szerint a legarrogánsabb entitás a mai Magyarországon. Ők döntik el, hogy ki minősül újságírónak és ki nem. Ők döntik el, hogy mi állhír és mi a valóság. Nekik joguk és kötelességük, hogy mindent és mindenkit árgus szemmel figyeljenek, de őket nem ellenőrizheti senki. Ebben a visszás hozzáállásban a keddi vitaesten sem csalódtunk, Fábián Tamás a „mindenek felett álló" negyedik hatalmi ág bajnokaként szállt ringbe, csakhogy ezúttal szembejött a valóság, és a telexes újságíró egy igen nagy és igen tanulságos pofonba futott bele. Nevetségesen nagy pofonba.

Igen, sokak szerint ők képviselik talán a legarrogánsabb entitást. De van egy másik vélemény is: a leginkább megmosolyogtatót.