2020 második felében komoly közéleti vihart kavartak az Európai Unió hosszú távú költségvetésével kapcsolatos egyeztetések. Tovább árnyalta a képet, hogy az uniós testületeknek ezúttal – a koronavírus negatív következményeire adandó válaszként – a Covid-helyreállítási alappal kapcsolatban is megállapodásra kellett jutniuk. Ezenfelül a baloldali erők intenzív lobbitevékenységet folytattak annak érdekében, hogy Brüsszel a járványhelyzet ellenére jogállamisági álcába bújtatott politikai büntető feltételekhez kösse a Magyarországot jogosan megillető uniós gazdasági segítséget. A Századvég a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselők által jegyzett módosító indítványok alapján megvizsgálta, hogy mennyiben tekinthető általános jelenségnek, hogy a hazai baloldal az Európai Parlamentben – akár külföldi szövetségeseivel kiegészülve – saját ideológiai szempontjainak érvényesítését Magyarország érdekei elé helyezi.

Kiindulópontként fontos megjegyezni, hogy a baloldali európai parlamenti képviselők tevékenysége feltérképezésének egyik legkézenfekvőbb módja az általuk benyújtott módosító indítványok mélyebb vizsgálata. E dokumentumok egyrészt tartalmi szempontból megvilágítják azt, hogy az egyes képviselők milyen politikai agendát követnek, milyen irányba kívánják elmozdítani az uniós jogalkotást.

Másfelől gyakori jelenség, hogy a módosító javaslatokat az európai parlamenti képviselők nem önállóan, hanem más (akár külföldi) politikusokkal együtt jegyzik, így az együttműködési viszonyaik is feltárhatóak a segítségükkel. Ennek megfelelően a Századvég áttekintette, hogy az ellenzéki EP-képviselők az elmúlt időszakban a módosító indítványaik kidolgozása során mely képviselőkkel működtek együtt (vagyis milyen a kapcsolati hálójuk), illetve milyen tartalmúak a szóban forgó javaslataik.

Kapcsolati háló

Az elemzés rámutat, hogy az Európai Parlamentben a magyar baloldali képviselők tagállamon kívüli (úgynevezett külső) kapcsolatainak aránya 99 százalék az összes kapcsolatukon belül, továbbá a hazai kormánypárti és ellenzéki európai parlamenti képviselők közötti közvetlen kapcsolatok aránya 0 százalék, tehát egyáltalán nincs együttműködés a két oldal között a megtett módosító indítványok vonatkozásában. E megállapítások alapján több következtetés szűrhető le.

Egyrészt a magyar baloldali EP-képviselők politikai agendája teljes mértékben ellentétes a kormányzat álláspontjával, ami a nemzeti minimum hiányára utal, illetve az ideológiai szempontok követésének elsődlegességét sejteti. Másfelől az ellenzéki képviselők külföldi, külső kapcsolatainak közel 100 százalékos aránya azt is mutatja, hogy a magyar baloldal az európai uniós politikai térben külföldi partnereivel karöltve igyekszik hitelteleníteni a nemzeti kormány munkáját, másképp fogalmazva, a legnagyobb méretű magyar delegáció helyett inkább külföldi partnerekkel kíván együttműködni.

Gyurcsány FerencForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A nemzeti együttműködés hiányára vonatkozó következtetést az a körülmény is alátámasztja, hogy a kormányoldal és a baloldal között a közös külföldi partnerek aránya is rendkívül alacsony (5,5 százalék), vagyis a két tömb között nem pusztán a közvetlen, hanem a közvetett – más tagállamból származó EP-képviselők közvetítésével megvalósuló – kapcsolatok aránya is marginális. Ennek fényében elmondható, hogy a magyar baloldali erők az Európai Parlamentben túlnyomórészt a magyar kormánnyal szemben ellenséges partnerekkel működnek együtt módosító javaslataik kidolgozásakor.

A módosító javaslatok tartalma

A Századvég a magyar kormánypárti és baloldali európai parlamenti képviselők által jegyzett módosító indítványokat megvizsgálta tartalmi szempontból is, amely lehetőséget adott további következtetés levonására a baloldal európai parlamenti munkája kapcsán.

Az elemzés rámutatott arra, hogy – amennyiben a kormánypárti és baloldali módosító javaslatokban szereplő kulcsszavak egyezőségét vizsgáljuk – a visegrádi országok közül Magyarországon (55 százalék) a legalacsonyabb a kormánypárti és ellenzéki javaslatok hasonlóságának mértéke (Csehországban és Lengyelországban ez az arány 62-62 százalék, míg Szlovákiában 67 százalék).

Egyszerűbben fogalmazva, a V4-együttműködés berkein belül hazánk ellenzéki EP-képviselői dolgoznak leginkább eltérő célokért, mint a kormánypártok.

A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kormányellenes attitűdöt megerősíti a magyar baloldali EP-képviselők ideológiai vonatkozású jogalkotási aktivitásának részletesebb vizsgálata is. A jelenlegi európai parlamenti ciklusban összesen 117 jogszabályi eljáráshoz fűztek módosító javaslatot a hazai ellenzéki EP-képviselők, amelyekből 13 tekinthető kimondottan ideológiai, és nem szakpolitikai eljárásnak (például illegális migráció, jogállamiság, alapvető jogok, genderkérdések stb.).

Megalapozottan feltehető, hogy e témák mentén a baloldal által képviselt koncepciók gyökeresen ellenkeznek a kormánypártok politikájával, vagyis a kormányellenesség fokmérőjeként is kezelhetők e politikai topikok. Ennek tükrében áttekintve, hogy az egyes magyar baloldali EP-képviselők jogalkotási aktivitásából mekkora hányadot tesznek ki az ideológiai (és ebből fakadóan vélhetően kormányellenes) megnyilvánulások, kijelenthető, hogy a Donáth Anna által benyújtott módosító javaslatok 55 százaléka a kormányzat politikája ellen irányult, míg Dobrev Klára esetén ez az arány szintén jelentős, 45 százalékos.

Dobrev KláraForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Összegzés

Az európai parlamenti képviselők kapcsolati hálójának, illetve az általuk jegyzett módosító javaslatok hasonlóságának vizsgálatával kapott eredmények alapján a Századvég felállította az uniós tagállamok rangsorát, amely arra mutat rá, hogy mekkora a törésvonal az egyes országokban a kormánypártok és az ellenzék között. Figyelemre méltó, hogy e rangsorban Magyarország a második helyen áll, politikai széttagoltságban csak Horvátország előzi meg. Mindezek alapján megállapítható, hogy a 27 uniós tagállam közül – Horvátországot leszámítva – Magyarország az az állam, ahol az Európai Parlamentben kifejtett tevékenységük alapján az ellenzéki erők leginkább a kormányzat ellen dolgoznak.

Összefoglalva elmondható tehát, hogy a magyar balliberális európai parlamenti képviselők a 2019 óta tartó ciklusban – európai összehasonlításban is – fokozott figyelmet fordítanak a kormányzó erők, illetve saját hazájuk támadására. Szintén megállapítható, hogy Magyarország érdekei, illetve a nemzeti érdekérvényesítés a baloldal számára másodlagos kérdés, melynek fényében nem meglepő, hogy a magyar baloldali EP-képviselők előszeretettel működnek együtt külföldi partnereikkel is az ország, illetve a nemzeti kormány lejáratása, hiteltelenítése érdekében.